Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

50 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. viselőtársunkat, ugyan magyarázza meg nekem ezt a komplikált kérdést, hogyan lehetséges ez, amikor a kereskedelemügyi minister ur s a pénzügyminister ur is avval biztat és nyugtatgat meg engem a pénzügyi bizottságban, hogy ne féljek semmit, a beruházási programmnak egyetlen egy krajcárja sem vész el, az mind a maga céljára lesz fordítva. (Bud János pénzügyminister : Az egész az appropriációs javaslatban lesz !) Mélyen t. minister ur, igen boldogan veszem tudomásul, hogy végre bevallották itt a nemzetgyűlés szine előtt, hol lesz ez, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nincs semmi bevallani való !) mert nekem az előadó ur azt mondotta : Hja barátom, a kérdés nagyon komplikált, ezt még ő sem tudja, még utána kell járnia — és akkor annak a sejtelmének adott kifejezést, amit most mondott a t. pénzügyminister ur, hogy valószínűleg talán egy külön javaslatban, vagy talán az appropriációban lesznek ezek az összegek elhelyezve. Tudomásul kell tehát vennünk — a pénzügyminister ur most megerősítette — hogy azok az összegek, amelyeket az üzemi költségvetés első tervezetéből kivettek, az appropriációba fognak belekerülni. De miután már eloszlatták ezt a homályt, én még mindig nem látom az ugylátszik, komolyan vett beruházás hatásait sem az iparban, sem a vállalkozásban, sem az ipari munkásság, sem pedig a mezőgazdasági munkásság körében. (Dénes István : Tengerbe hordták a vizet a beruházással !) A bizottságban Schandl államtitkár ur aki ott a földmivelésügyi minister urat helyettesitette olyan biztató, olyan reményteljes kijelentéseket tett hogy a mezőgazdasági munkanélküliség terén már ugy állunk hogy most már nem munkanélküliség, hanem munkáshiány van ; (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. •— Kiss Menyhért : Alig tudjuk őket elhelyezni télimunkára !) a répaszedéshez nem lehet munkást kapni ami pedig a kubikos munkásokat illeti akik a mezőgazdasági munkásoknak nagy részét teszik ezeknek meg pláne arany a helyzetük mert három esztendőre előre el vannak látva munkával. De csak kijelentéseket hallunk, csak Ígéreteket kapunk, cselekedetek, megfogható reális cselekedetek helyett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Semmit sem látunk és én itt vetem most fel azt a kérdést, hogyha a ministerelnök ur most Genfbe megy és újra előterjesztést tesz, hogy legyen olyan kegyes a népszövetség pénzügyi tanácsa és a kölcsön fel nem használt részéből engedélyezzen nekünk ujabb 30 milliós összeget hasznos beruházásokra való forditásra, a ministerelnök ur mit fog mondani, ha véletlenül azt kérdezik tőle, mire fordították a r már engedélyezett 30 millió aranykoronát ? Én igazán zavarban vagyok és roppant fur a kíváncsiság is, hogy a ministerelnök urnák módjában lesz-e azt mondani, hogy ezt a már engedélyezett 30 milliót a kitűzött célra, beruházásokra fordították. Lehet, hogy a ministerelnök ur számokban ki fogja tudni mutatni, hogy igenis, a beruházások körül rend van, majd el fogja magával vinni az appropriációt, vagy a már törvénnyé lett költségvetési javaslatot és ott igen pontosan ki fogja tudni mutatni a szándékolt programmot, ellenben nem fogjuk látni itt, nem fog neki igazat adni a gyakorlat, az élet, mert ebben a tekintetben semmi, de -semmi sincs keresztülvive. (Hermann Miksa : Tévedés ! — Kiss Menyhért : Halljuk a cáfolatot !) Ebben a tekintetben, igen t. képviselő ur, nekem van egy igen érzékeny mértékem, és ez a munkanélküliek állománya. Ha a beruházások terén valami, akármilyen arányú végrehajtás történt volna, ez észrevehetődött volna már a munkanélküliek számbeli arányában, márpedig a szakszervezetek által kimutatott munkanélküliek állománya érintetlen. (Kiss Menyhért : Szaporodik állandóan !) évi november hó 11-én, szerdán. Egy századrésznyi törttel ha csökken havonkint, de a duplájára és százszorosára emelkedik azután a következő hónapban. (Kiss Menyhért : És a földmunkások nincsenek is benne !) A beruházások végrehajtása nem látszik meg itt, ami pedig a legjobb, legérzékenyebb tükör ebben a tekintetben, állítanom kell tehát és állnom kell amellett, hogy a beruházások végrehajtása terén a legnagyobb hanyagság és könnyelműség volt mindezideig. Ha — mint kimutattam — a mai adórendszer mellett, és különösen a befolyó adójövedelmek felhasználása mellett nem jut az ország lábraállitására, akkor azt kell mondanom, hogy más utón kell haladnunk, más rendszert kell teremtenünk, akármilyen hatalmas urak állanak is ennek útjában, mert ez már nem tarthat sokáig. Látjuk, hogy alig csurran, cseppen vaiami az ország iábraállitására, és ami a legfontosabb volna, — szólni akarván néhány szót a földreformról is — azt kell mondanunk, hogy semmi, de semmi szándék nincs arra, nem volt a múltban és nincs a jelenben sem, hogy a földreformot bizonyos pénzügyi támasztékkal valahogyan sikeresitsük. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Előre kívánom bocsátani, hogy a földreform pénzügyi vonatkozásait csak igen röviden akarom megtárgyalni, mert tudom, hogy Szeder képviselőtársam per longum et latum a legnagyobb részletességgel fogja ezt tárgyalni ; amit én nem mondok el, ő el fogja mondani. Csak rá akarok mutatni arra, hogyha a földreform nem sikerült ugy, amint kellett volna, még ki keli mondanom, igen gyatra törvény alapján is, akkor annak első forrása az, hogy végrehajtásának semmiféle pénzügyi támasztéka nem volt. Az Omge., a nagyagráriusoknak az egyesülete, amely sohasem nézte jószemmel a földreformot és amely mindent elkövet, hogy végre a földreformeljárás beszüntettessék (Dénes István : Most a sajtót is mozgósította ! — Kiss Menyhért : Baross tegnapi beszédét elhallgatták az összesek !), kimutatja, hogy a földreform miatt 4%-kal ment vissza a termelés. Amit tegnap, Baross képviselőtársam mondott, magam is aláírom. Én is azt mondom, hogy egy jó földreform megérte volna ezt az árat, megérte volna a termelésnek ezt a 4%-os átmeneti csökkenését (Kiss Menyhért : Ugy van ! Valamivel többet ér !) De szerintem a termelés csökkenése nem a földreform miatt következett be, hanem azért, mert az uj földtulajdonosokat, az uj parcellatulajdonosokat sorsukra hagyták. Kiosztották nekik azt a földet (Szeder Ferenc : Még hozzá a legrosszabbakat ! — Kiss Menyhért : Sok helyen ki sem osztották !) és többet nem törődtek velük. Megkapták a földet, de semmit sem adtak a kezükbe, sem közvetve, sem közvetlenül semmi segítségben nem részesültek, hogy a számukra kiosztott, nekik kiadott földet meg is művelhették volna. Nagyon sok van ezek között az uj földtulajdonosok, uj parcellatulajdonosok között, akiknek sem ekéjük, sem igájuk nincs és nem is volt, ugy, hogy ha igy megy sokáig, nem is lesz módjukban, hogy a maguk erejével műveljék meg a földet. Kikerekedett tehát egy rendszer, amely valóságosan a legmesszebbmenő, a legnagyobb mértékben elitélendő uzsora. Kifejlődött épen a segítés teljes megvonása következtében az úgynevezett bérszántásnak rendszere. A községekben az ekével, igával rendelkező régi gazdák szántják fel az ujaknak földjét, amint azt a földmivelésügyi államtitkár ur a bizottságban elmondta, katasztrális holdanként a legtöbb községben másfél mázsa búzáért. Ugyanekkor azt a felvilágosítást is kaptuk, hogy parasztfogattal egy katasztrális hold felszántásához két nap kell. Egy napra tehát — a búza mai átlagárát véve alapul — 270.000 korona napszámot fizetnek az uj gazdák a régieknek egy hold felszántásáért. (Kiss Menyhért : Jó drága !) Nem-