Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

Á nemzetgyűlés 464. ülése 1925. A minister ur természetesen kedélyesen mosolyogva tiltakozik ez ellen, de itt van a költségvetés, és benne számtalan példa, amely mind mellettem bizonyít. Valahányszor a fogyasztási adó csökkentését, a forgalmi adók leépítését kérjük, a minister ur mindig azt mondja : kérem szépen, ezt nem lehet, kérem szépen, ez még mindig olyan, bevétel, ameyet nem nélkülözhetünk. (Halász Móric : Hiszen most csökkentette 1%-kal a forgalmi adót Î •— Szeder Ferenc : 2%-os kulcsnál többet bevesznek, mint 3%-nál !) Ismételten meg kell állapitanom, hogy a pénzügyminister urnák, vagy mondjuk az egész kormánynak, amelybe beletartozik a pénzügyminister ur is, igen jó szive van a vagyonnal szemben, de a kormány és a pénzügyminister ur is könyörtelen a vagyontalanok iránt. Méltóztassanad esak megfigyelni azt, amit Temesváry Imre előadó ur a pénzügyi bizottságban megállapitott, hogy tudniillik az eegyenesadók a szanálási psoggramm előirányzatával szemben 10%-os visszaesést mutatnak. Ezt szórói-szóra leirtani akkor, és ezt valóban meg is kell állapítani. Igaz tehát, hogy az egyenes adók az 1924-es tervezettel szemben 10%-kal, ha nem többel, visszaestek, de ez a visszaesés nem tapasztalható a közvetett adóknál. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a rubrikában, az összehasonlításnak ezen a területén meg kell néznünk azt, hogy mig az 1924. évi IV. tcikkhez, a szanálási törvénycikkhez mellékelt költségvetésben a forgalmi adók 65 millió aranykoronával voltak felvéve, addig az idei költségvetésben már 103,600.000 aranykorona van előirányozva. (Temesváry Imre előadó : A forgalom növekedett 1 —• Dénes István : Hallatlan ! — Propper Sándor : Talán az adókivető bizottságok megállapítása alapján ! — Dénes István : Ezek viccek ! — Zaj.) Mig az illetékek az 1924-es tervezetben 42 millió aranykoronával voltak felvéve, addig az idei költségvetésben 52 és x

/

2 millió aranykorona szerepel. (Dénes István : Miért nem maradt 42 ?) A fogyasztási adók tavalyi 41 milliójával szemben áll az idei költségvetés 55,200.000 aranykoronája, a vámjövedékeknél pedig mig az 1924-es előirányzatban 32 millió aranykorona szerepelt (Temesváry Imre előadó : Most 85 millió szerepel !), addig az idei költségvetésben 85,800.000 aranykorona. Hozzáteszem azt a 800.000 aranykoronát is, mert ezt is elég jelentős összegnek tartom. Az adózásnak ezt a rendszerét nem birja el az ország, de nem birja el e rendszer drágító hatását sem. Ebben a tekintetben a példák egész rengetegét idézhetném, de számolnom kell azzal, hogy a minister ur újra azt fogja mondani, amit a bizottságban mondott nekem, hogy : »Honnan méltóztatott hozni ezeket az adatokat, amelyek alaptalanok«. (Dénes István : Házszámokat !) Engem már szinte irritál a minister urnák ez a gyanúja és kételkedése ugy, hogy kénytelen vagyok a hivatalos adatokhoz fordulni. (Bud János pénzügyminister : Ez a helyes !) Most is hivatalos adatokhoz fordulok, amelyek ugyancsak a Statisztikai Szemlében szerepelnek s amelyekből a legjobban vélem adórendszerünk árdrágitó hatását a nemzetközi összehasonlító statisztika tükrében megmutatni. A mi adórendszerünk következménye az, hogy mig például 1925 júliusában Magyarországon a búza ára 25-5 aranykorona, Franciaországban pedig 30-5 aranykorona volt, ugyanakkor nálunk a búzaliszt ára 4316 aranykorona, Franciaországban pedig 38-69 aranykorona volt. Nálunk tehát ugyanakkor, amikor olcsóbb volt a búza, mint Franciaországban, drágább volt a búzaliszt, amelyet ebből az olcsó búzából kiőröltek, mint Franciaországban. Ehhez hozzá kell még számítani azt is, hogy Franciaország importáló állam, tehát hozzá kell száévi november hó 11-én, szerdán. 49 mitani az import költségeit is és ennek ellenére Franciaországban mégis olcsóbban tudják adni a kiőrölt gyártmányokat, mint nálunk. Itt okvetlenül szerepe van az illeték-, a fogyasztási- és a forgalmiadó politikának, amelyek útközben, amig az áru elér a fogyasztóhoz, a legszegényebb emberhez is, felduzzasztják az árakat, amelyek nemsokára már teljesen elbirhatatlanok lesznek. De tovább megyek. Ugyancsak a hivatalos összehasonlítás szerint, mig 1925 júliusában a cukor kilogrammja nálunk 1-04 aranykorona volt, ugyanakkor Ausztriában 0-55, Németországban — tárgyilagosan hozzáteszem, hogy adózatlanul — 0-51, Angliában 0-65, Franciaországban 0-52 és az Egyesült-Államokban 0-47 aranykorona volt. A pénzügyminister ur szokásával megbarátkozva, hozzáteszem, hogy az összehasonlítás szövegmagyarázója azt mondja, hogy az árak nemzetközi összehasonlításánál nagy óvatossággal kell eljárni. Én a legnagyobb óvatosságot fejtettem ki és mégse -tudtam megérteni, hogy miért van arra szükség, hogy nálunk ne ugy lehessen, mint ahogy másutt van. Még inkább nem tudtam megérteni, hogy a pénzügyminister ur a minist er elnök úrral és a kormány valamennyi tagjával együtt miért hajtogatja állandóan azt, aminek az ellentéte áll, hogy mindenütt olyan terhes az adózás, mint nálunk. Méltóztassanak csak a cukor példáját nézni s akkor érthető, hogy miért van dupla ára nálunk, mint a külföldön. Tisztán csak azért, mert a cukor kilogrammonkénti árában benne van a kincstári részesedés, a forgalmi adó, a fogyasztási adó és minden más, ami felduzzasztja a cukor árát. Ha a nemzetközi összehasonlító statisztika ellenünk üt ki, a pénzügyminister ur mindig azt mondja : »Ohó, ez nem gilt ; ez nem érvényes ; itt nagyobb óvatossággal kell eljárni ; tessék pontosabb adatokat idehozni nekünk !«, márpedig egészen bizonyos, hogy minden nemzetközi összehsonlitás ellenünk üt ki, a politikai berendezés és az adózás terén egyaránt. De ha nem hatja meg a kormányt a nemzetközi összehasonlítás, nézzen körül az országban és döntse el, hogy mehet-e ez így tovább, lehet-e ezt az állapotot fentartani, amikor az adózás rettenetes terhei mellett az ország alig kap vissza valamit, vagy, ami legigazabb, nem kap vissza semmit sem. Nézzük csak a beruházás kérdését. Röviden akarok ezeknél a kérdéseknél időzni és így röviden fogom érinteni a beruházás ügj

r

ét is tudva, hogy ez a kérdés is szóba fog még kerülni a költségvetés általános vitájánál, de a részleteknél is. A beruházások hatását — ezt megállapíthatjuk — nem látjuk sehol sem. A programm megvan, de végrehajtása nincsen, nem látjuk ezt sem az üzemekben, sem a költségvetésben, csak az ujságnyilatkozatokban és én most már igazán a legkomolyabban kérek felvilágosítást a t. minister úrtól a tekintetben, hogy tulajdonképen hová tűntek el, hová illantak el a beruházásra előirányzott nagy összegek ? Amikor megkaptuk az üzemi költségvetés első példányát, ott még teljes egészében láttuk annak a programúinak végrehajtását, amelyet a nyáron ígértek nekünk, ellenben ezt a füzetet a mélyen t. minister ur egy bizottsági ülésen visszavonta és uj füzettel lepte meg a pénzügyi bizottságot és a törvényhozás valamennyi tagját, amelyben már nem találtuk meg a beruházás első füzetében előirányzott összeget, vagy csak igen kis hányadát. Kérem a mélyen t. minister urat, magyarázza meg végre, hová tűntek el a beruházásokra felvett, de az üzemi költségvetés első példányából kiemelt összegeket ? Én utánajártam ennek a dolognak — itt is objektiv akartam lenni a végletekig — és megkérdezem a t. előadó urat, Hermann Miksa t. kép-