Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

446 À nemzetgyűlés 472. ülése 1925. KOKSz egy bizonyos méltányos kezelési dijat kapna, amely legfeljebb 5 % lehet a mészárosok 15 %-val szemben. Én tehát azt hiszem, hogy ezekről egészen megnyugtató teljes felvilágosítást adtam és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Csakugyan hallottam valamit erről a kérdésről t. miniszter ur és épen azt halottam az érdekelt iparosság részéről, hogy vele súlyos méltánytalanság és igazságtalanság történt. Ezzel a kérdéssel azért jöttem ide, mert azt hittem, hogy méltányosságot és igazságosságot fogok találni. Azt hittem, hogy a minister ur megértő lesz a magyar társadalom egy dolgozó rétegével szemben, amely — legyen szabad megjegyeznem — túlnyomórészt keresztény vallású, tehát megértő^ lesz a keresztény társadalom egy dolgozó rétegével szemben és nem fogja elütni őt a kereseti lehetőségtől. Ezt a méltányosságot nem találtam meg. Amennyiben a közszállitási szabályokba nem is ütköznék a minister ur állitása, beleütközik abba a szociális gondolkozásba, amelyre pedig a kormány köteleztetett, hogy akkor, amikor itt hosszú éveken keresztül a legnehezebb időkben, mikor a húsellátás problémája nem olyan egyszerű volt, a budapesti és magyarországi husiparosság becsülettel látta el a nemzeti hadsereg husszükségletét, egy hirtelen megjavult időben egyszerűen elveszik tőle ezt a kereseti lehetőséget és egy szövetkezet gondjaira bizzák. Engedjen meg a t. minister ur, de nem tudott engem meggyőzni arról, hogy vájjon olcsóbb lesz-e az igy szállitott hus. A kérdés akkor fog beigazolódni, és a t. minister urnák akkor lesz igaza, ha csakugyan olcsóbb lesz. De hogy hogyan fogják jobban lebonyolitani most a szállitást azok, akik ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztak ugy, mint azok a husiparosok, akik maguk vágattak és külön szállitották megrendelésre az egyes csapattestekhez a szükséges husmennyiséget az legalább is kérdéses. Ezután ugyanis bizonyos retortán, ellenőrzésen, adminisztráláson keresztül és egy szövetkezet beiktatásával jut csak abba a helyzetbe az illető csapattest, hogy a maga husszükségletét megkapja, ugy hogy egészen kétségtelen, hogy a hus is sokkal drágább lesz, a kincstár is károsodik általa. Kettős sérelem van itt tehát, egyrészt a kincstár egészen bizonyosan bekövetkező károsodása, másrészt az a rettenetes helyzet, amelybe a husiparosok kerülnek, ha ilyen husszállitásból méltánytalanul és igazságtalanul kirekesztik őket. A minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. Gróf Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Bármennyire át legyek is hatva a szociális szükségletektől és bármennyi szociális érzékem legyen is, kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzetben elsősorban a katonaság kellő, jó és lehető olcsó ellátásáról kell gondoskodnom, nem pedig az a feladatom, hogy egyes iparosokat támogassak. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyik, amit bátorkodom megjegyezni. A másik pedig, amit megjegyezni akarok, az, hogy ha az igen t. képviselő urnák — szerintem — rémlátomásai teljesülnének, és ilyenformán a hus drágább volna, mint a közszállitás utján beszerzett, akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy természetesen azonnal visszatérjünk a közszállitás módjához. Méltóztassék tehát talán az érdekelteket arról értesíteni, hogy tegyenek olcsóbb ajánlatot, mint amibe nekünk kerülni fog a vágatás, évi november hó 25-én, szerdán. akkor esetleg megkaphatják a szállitást. (Derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur utolsó szavainak rendkivül örvendek. A minister urnák módjában van, hogy lehetőséget adjon egy versenytárgyalás kiirására és árlejtés megtartására. Ha ezt megteszi a minister ur, akkor én célomat elértem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e tudomásul venni a honvédelmi minister ur válaszát Pakots József képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség ! A Ház a választ tudomásul veszi. (Malasits Géza: Az iparosok majd a választásokon megadják a választ ! Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Következik Cserti József képviselő ur interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !) Héjj Imre jegyző (olvassa) : »Interpelláció az összkormányhoz. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az országban rendszeres nyilt propaganda folyik a Habsburg-család trónraemeléséért ? Miután már ezen kérdésnek egy helytelen időben való felidézése majdnem az ország katasztrófájához vezetett, hajlandó-e a kormány sürgősen intézkedni, hogy az ilyen akciók, mint ma teljesen időszerűtlenek, melyek az országnak ugy bel- mint külpolitikailag csak súlyosan árthatnak, azonnal a leghatározattabban betiltassanak ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Cserti József: T. Nemzetgyűlés ! A történetiróknak az a megállapitása, hogy uj dolog nem születik a nap alatt, s az események csak megismétlődnek, teljesen elfogadható. Ha azonban a mostani magyar viszonyokra tekintünk, s különösen a mostani magyar államformát nézzük, a történetirók arra a megállapodásra fognak jutni, hogy mégis van valami uj a nap alatt és ez az uj ami most van : ami király nélküli királyságunk. Ha valaki tőlem, mint állampolgártól azt kérdezné, hogy miiyen államformában vagyunk nem tudnám neki megmagyarázni. Van uralkodó családunk, van udvarnagyi bíróságunk, van magyar királyi postánk, magyar királyi sóhivatalunk, de királyunk az nincsen. (Élénk felkiáltások a középen : Majd lesz !) Lehetetlen helyzetek állottak már ebből elő. Előállott már az a helyzet is, hogy a magyar királyi ministerelnök (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) hirdette, hogy királyság vagyunk és másnap lövetett a magyar királyra. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Most éljenezzenek!) Ezt nagyon helyesen tette, én mondom, hogy éljen gróf Bethlen István ministerelnök, (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) aki akkor a végpusztulástól mentette meg Magyarországot. (Rakovszky István : Szép megmentés volt!) Ennél a lehetetlen helyzetnél szivesebben látnék már más valamit, szivesebben látnék egy demokratikus köztársaságot. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Tanácsköztársaságot! — Propper Sándor : Éljen a köztársaság ! — Meskó Zoltán közbeszól). Igen t. képviselőtársam, ennek kapcsán kijelentem, hogy én mindig köztársaságinak vallottam magamat, de annak a köztársaságnak hive nem voltam, nem is vagyok, mert azok