Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

 nemzetgyűlés 472. ülése 1925. megmutatták, hogy a hatalomhoz csak ragaszkodni tudnak, de vele bánni nem tudtak és visszavezették a mi demokratikus fejlődésünket legalább 30 évre. (Zaj és felkiáltások jobhfelől: Itt éljenezte a Ház előtt a tanácsköztársaságot l) Én ilyen köztársaságnak hive nem vagyok, de azt is kijelentem, hogy jogom van polgári nézetemet kinyilvánítani. Ha ezt megteheti gróf Andrássy Gyula, én is megtehetem, hogy köztársaságinak vallom magam. (Élénk derültség.) Annak ellenére, hogy szeretnék már látni ilyen demokratikus államformát, amely a jólétinek, gazdagságnak és boldogulásnak alapját vetné meg, amely a szabadság, egyenlőség és testvériség nemes eszméiben vezetné ezt az országot, mégis a legnagyobb bűnnek tartom ezt, hogy ezt a kérdést ebben az időben feszegessük. (Nagy zaj és felkiáltások jobhfelől: Miért feszegeti?) A levegő itt telitve van ezzel a kérdéssel. Az újságok például IV. Károly exkirály fiáról, HabsburgOttóról ugy emiékeznek meg, mint királyról. Ha végigmegyek a város utcáin, Ottó király szobrait, képeit látom a kirakatokban. (Erődi-Harrach Tihamér: Képeket sem szabad árusítani?) Egyes lapok abban a téves szinben tüntetik fel ezt a kérdést az egész világ előtt, mintha itt minden ember remegne a Habsburgokért. Az egyik újság például — a sok közül csak ezt az egyet ragadom ki — amelyik közel áll Károlyi Józsefhez, ezt irja (olvassa) : »Messze idegenben várja a kis Ottó király diadalmas visszatérésének idejét. Tegnap töltötte be életének tizenharmadik évét és ebből az alkalomból az egész országban hálaadó istentiszteletet tartottak. De nemcsak a templomokban, hanem minden magyar szivéből ima szállt a Mindenhatóhoz, és bár a távolság nagy, mi mégis magunk közt érezzük a kis Ottó királyt, akit tartson meg az Isten sokáig, ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett országnak boldog dicsőségére.« (Erődi-Harrach Tihamér : Sajtószabadságot kérünk mindnyájan, tebát szabad irni ! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon) Amint mondottam, sajtóban, képekben, szobrokban hirdetik ezt az eszmét, sőt magyar nemzetgyűlési képviselők, ahelyett hogy itt a magyar nemzetgyűlésben teljesitenék kötelességüket, kimennek külföldre és ott hirdetik, hogy az egész nemzet várja vissza Ottót, és az egész nemzet királya II. Ottó. (Griger Miklós : El is megyünk ! Én is elmegyek !) Én tiszteletben tartom mindenkinek becsületét, hazafias meggyőződését, de ezzel szemben elvárom, hogy tartsák tiszteletben az enyémet is, amely szintén hazafias. Felszólalásom célja a következő. Legelsősorban tiltakozom annak a több milliónyi néprétegnek nevében, amelynek képviselője vagyok, (Nagy zaj és ellenmondások jobhfelől.) annak a népnek a nevében, amely most nem tudja véleményét nyilvánitani az ellen, hogy neki a Habsburgokra szüksége volna. A magyar a Habsburgokat gyűlöli, ezek voltak a mi megölőink, nekik köszönheti az ország feldarabolását, és Habsburgot nem fog sohasem akarni a magyar trónon látni. Ez volt az első kötelességem, amit itt a több milliónyi nép nevében kijelentek. Második kötelességem kérdezni a ministerelnök urat, vájjon elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy ez a kérdés felvettessék, és ha elérkezettnek látja, hajlandó-e a ministerelnök ur engedélyt adni arra, hogy másféle vélemény is nyilvánittassék. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a kormánynak ebben a kérdésben határozott állást kell elfoglalnia. Nem lehet közepes, érthetetlen választ adni, hanem vagy igen-t, vagy nem-et. (Propper Sándor: Nincs arany középút.) Nem lehet homályos választ adni. A budaörsi csatát is a kormány bizonytalan magatartása idézte elő, évi november hó 25-én, szerdán. 447 mert ha a ministerelnök ur nem tűrte volna az akkori mindenféle propagandát és nem adott volna kétértelmű válaszokat, akkor ma Budaörsnél nincsenek tömegsírok s nem látjuk^az egyetemi ifjak ravatalát. (Szilágyi Lajos: Ebben igaza van!— Pikler Emil: Ezt nem szívesen hallják!) Az ország érdeke, az ország léte kívánja, hogy a kormány ebben a kérdésben határozott állást foglaljon el. Szerintem, mondom, bűn, ha a kérdést most felvetik, de ha nem ad a kormány határozott vá~ laszt, ugy előállhatnak ujabb Budaörsök, amelye" kért a kormány lesz felelős. Még csak néhány sorra leszek bátor a ministerelnök ur figyelmét felhivni, amelyet Vass József minister ur irt abban az időben, és amely sorokat nem szabad elfelejteni, mert Isten kegyelme mentette meg akkor Magyarországot. Ezek a sorok, amelyekre a ministerelnök ur figyelmét felhívom, a következők (olvassa) : »Önzetlenül éltem mindig kötelességemnek, utolsó kötelességem azt jelenti, hogy ha Felséged fegyveres erővel bevonulna Budapestre, Magyarország örökre megszűnt létezni.« Ezt figyelmébe ajánlom a ministerelnök urnák és kérem, hogy nyilvánítsa állásfoglalását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Tekintettel arra, hogy ebben a tárgyban Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur is interpellációt jelentett be, én a két interpellációra egyszerre akarnám megadni válaszomat. Kérem ehhez a Ház szives hozzájárulását. (Helyeslés.) Elnök : Következik Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur szóbeli interpellációja az összkormányhoz- Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz, de különösen is a népjóléti és kultuszminister urakhoz. A napokban a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Habsburg Albrecht osztrák főherceget kormányzóelnökké választotta és beiktatásán a bibliai Messiást megillető evangéliumi idézettel üdvözölték, csupán az Istent és az apostoli királyt megillető »felséges« titulussal is illették. Mindezt a kormány egy tagjának, a népjóléti ministernek jelenlétében. Ugyanaznap este a tiszteletére rendezett banketten a kormány másik tagja, gróf Klebelsberg Kunó is megjelent, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hogy le ne maradjon! — Rupert Rezső: V. Béla vacsorájáról!) ahol politikai beszédet is tartott »a jobboldali erők« összefogását kívánván. Interpellációm a következő: 1. kérdés: Nyilatkozzék a kormány, elérkezett-e az ideje az állami főhatalom kérdése végleges rendezésének? Ha az első kérdésre a válasz nemleges, ugy második kérdés: Mi az álláspontja a kormánynak az említett két felelős kormánytag szereplésével szemben? A harmadik, illetőleg a második kérdés : Tekintettel az 1921 : XLVII, te. rendelkezéseire, amely rendelkezéseket a magyar nemzetgyűlés elhatározása folytán az ország kormányzója, Horthy Miklós gróf Bethlen István ministerelnök ellenjegyzése mellett örök emlékezetül adott az országnak, és tekintettel kétségbeejtően sivár és nemzeti létünkre veszedelmes külpolitikai helyzetünkre, helyénvalónak látja-e a kormány, hogy az ifjú Habsburg Albert osztrák főherceget a hatóságok és felelős kormánytagok közben jötté vei folytoncs, megkülönböztetett s kirivó ünnepelte tésben részesitik ?«