Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. táia, a templomok tövében született meg. Az egyház nem közoktatási intézmény, de az egyháznak a népoktatás terén halhatatlan érdemei vannak és az egyházak jogát a nép oktatásához elvitatni nem lehet, különösen Magyarországon. Hiszen a magyar történelem mutatja, hogy akkor, amikor az államhatalom még egyáltalában nem törődött az oktatás-üggyel, egyedül az egyház volt az, amely az oktatás és a nevelés ügyét felkarolta. (Esztergályos János : Épen ez a baj ! Azt ostromoljuk, hogy az állam nem végzi el a kötelességét ezen a téren!) Épen a mai expozé mutatta meg, hogy az állam nagyon szépen elvégzi kötelességét. A t. képviselő urak is elismerték a bizottságban, hogy a jelenlegi kültuszniinister ur igen szépen gondját viseli Magyarország népoktatás-ügyének. (Esztergályos János : 1950-ben találkozunk és akkor állapitsa ezt meg!) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pintér László : Engedje meg a t. Nemzetgyűlés nekem, mint egy kisebbségi kerület képviselőjének, hogy a kültuszminister ur figyelmét felhivjam egy olyan kérdésre, amelyet nagyobb megerőltetés nélkül meg lehetne oldani és amely országos érdek. Ez a kisebbségi iskolák tanterve, illetőleg tanrendje. Benes cseh külügy minister épen a napokban kockáztatott meg egy humoros állítást, amely szerint^ Magyarországon a nemzetiségeket tanügyi téren elnyomják. Ez csak folytatása annak a balkáni politikának, amely szerint calumniare audacter, semper aliquid haeret, tehát a tolvaj kiált a rendőr után. A cseh választások megadták már erre a feleletet, azonban, megadják majd még a választ Prágában a parlamentben is. Az ottlakó németek, rutének, tótok megelégednének annak a szabadságnak a felével is, amellyel a nemzeti kisebbségek itt Magyarországon birnak, mert azt le kell szögeznem — mégpedig hálával és köszönettel kell leszögeznem — hogy a magyar kormányzat elment a lojalitás azon határáig, amelyen túl megállj-t parancsol neki a nemzeti érdek. Sőt tudvalevő, hogy vannak az országban többen,akik azt mondják, hogy a magyar kormány lojalitásával már túlment azon a határon, ahol a nemzeti érdek neki megállást parancsol. A kültuszminister ur a nyáron kiadta a 12.600. számú rendeletet, — ha jól emlékszem, ez a száma a rendeletnek — amellyel a kisebbségi iskolák tantervét rendezte. Ezzel a rendelettel a kültuszminister ur egy nagy lépéssel vitte előre a kisebbségi iskolák ügyét, mert eddig ezen a téren teljes bizonytalanság uralkodott. Amidőn azonban ezt megállapítom és felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy ezért a kültuszminister urnák a magyarországi kisebbségek köszönetét fejezzem ki, egyúttal ki kell térnem a mai szisztéma kritikájára is. T. i. általános kormányrendelet, amely a kisebbségek nyelvének tanitásat rendezte és amelyet a gyakorlatban a kültuszminister ur is megvalósitott, amikor ezt a rendeletet kiadta, azon az alapon épült föl, hogy három tipust, A-, B- és C-tipust állapított meg. Az A-tipus az egész vonalon érvényre juttatja az anyanyelven való oktatást és a magyar nyelv oktatását csak heti 2—3 órában állapítja meg. A B-tipus. bizonyos kétnyelvű tanítást iparkodik megvalósítani, t. i. alapja az anyanyelven való oktatás, de néhány tantárgyat magyar nyelven tanitanak. A C-tipus magyar nyelvű oktatást inaugurál, belekapcsolva a nemzeti kisebbségnyelvének, mint tantárgynak oktatását. T. Nemzetgyűlés és t. kültuszminister ur, én szeretném, ha ezen a téren megjönne az az idő, — hiszen a kültuszminister ur, aki a JuliánEgyesület iskoláit szeretettel felkarolta, bír annyi évi november hó 25-én, szerdán. 439 tudassál és tapintattal, hogy ezt a kérdést ugy oldja meg, ahogy ezt a nemzet és a kisebbségek érdeke megkívánja, ugy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból — amikor az A-. B- és C-tipusu fakultatív szisztémájával felhagyunk. Fel kellene ezzel hagyni három szempontból : külpolitikai szempontból, a kisebbségek szempontjából és belpolitikai, nemzeti szempontból. Addig, amíg rábízzuk az illető községek szabad választására ott, ahol kellő számarányban laknak nemzeti kisebbségek, hogy ők szabadon választhassanak az egyes típusok között, mindig megvan a lehetősége bizonyos nemzetiségi izgatásnak, — mert addig nem fognak nyugodni, amig valamennyi iskola nem a A) tipust választotta, —- és másrészt idegességnek, félreértéseknek magyar részről, tapintatlanságnak közigazgatási faktorok részéről. Ez az egyik. A második pedig az, hogy a legtöbb község tulajdonképen nincs is tisztában azzal, mik között kell neki választania. A harmadik szempont a külpolitikai szempont : én külföldi konferenciákon gyakran találkoztam azzal az ellenvetéssel, hogy mi az A-, B- ós C-tipusokat tulajdonképen azért hoztuk be, hogy azok csak papíron legyenek meg, de a valóságban nem engedjük ezeket felállítani. Pedig nem igy van, amire saját vármegyémet hozom csak fel tanúságul, ahol mindenütt az Atipust hozták be már évekkel ezelőtt is és annak alánján tanitanak. (Eőri-Szabó Dezső : Elég szomorú !) A negyedik szempont, amely miatt ezt a fakultativ szisztémát nem tartom helyesnek, az, hogy amikor az anyanyelvnek széles jogot adunk, ugyanakkor nem biztosítjuk eléggé a magyar nyelv jogát. Ez a kisebbségeknek is kárára van, mert megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy tehetségesebb fiai ugy, mint eddig, átmenjenek a közép és. a felső tanintézetekbe és természetszerű vezetőivé váljanak a népnek, mert nem tudván a magyar nyelvet eléggé, nem kénesek megbirkózni a középiskolákban azzal a feladattal, amelyet a középiskolák eléjük állítanak. Én sokkal célravezetőbbnek tartanám, ha egy olyan középtipust állapítanánk meg, amely az egész vonalon érvényre juttatná az anyanyelv jogait, de emellett gondoskodnék a magyar nyelv jogának érvényre juttatásáról is és e tipust kötelezőnek statuálnánk, ügy tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben a tekintetben egy memorandum fekszik a ministerium illetékes osztályánál, épen arról a részről, — és ezt baranyamegyei t. képviselőtársaimnak mondom meg — amelyet a sajtóban nemrég lefolyt disputák alkalmával szerettek nemzetietlen színben feltüntetni. A nemzeti kisebbségek táboráról nem áll, hogy animozitással viseltetnék a magyar nyelv tanítása iránt ; igen szívesen megtanulják a nemzeti nyeléét, ha erre alkalmat és módot adnak nekik. Sok félreértést tennénk lehetetlenné ezzel és a kérdés is egyszersmindenkorra megnyugvásra jutna. Örömmel üdvözlöm a minister urnák azt a kijelentését, hogy programjába vette a nyolcosztályu elemi iskola felállítását. Én a kisebbségi rendeletet összekötném a nyolcosztályu elemi iskolával, mert aki maga is tanított elemi iskolában, az tudja, hogy a gyermek az idegen nyelvet tulajdonképen akkor kezdi megérteni, amikor már kikerül az iskolából, tehát épen akkor, amikor az V—VI. osztályba kerül, kezdi tulajdonképen elsajátítani a nyelvet. így lehetne megoldani a nyolcosztályu elemi iskolával, hogy jól megtanulja az anyanyelvet és biztosithatnók az ő kulturális fejlődését anyanyelvén, de emellett megadnék neki a lehetőséget, a módot arra is, hogy a magyar nyelvet megtanulja és bekapcsolódjék a magyar nemzeti életbe. T. Nemzetgyűlés! Amikor a kültuszminister