Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

438 A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. fogunk egyeseket oda is, de a felszabaduló összegek nagy részét mindenesetre külföldi ösztöndijakra fogjuk fordítani. Azonkívül ezt a célt fogja részben a Károlyi-vagy on is szolgálni, habár annak túlnyomó részét a szegény középosztály itthon lévő gyermekeinek nevelésére fordítjuk. (Kállay Tamás (a szociáldemokraták felé): Most nem szólanak, hogy a grófi vagyont elvették és a szegényeknek adták ! — Esztergályos János : Miért piszkolódik ön ? Azt akarja, hogy a véleményünket mégegyszer megmondjuk ? — Egy hang jobbfelől : Csak kezdje el ! — Zaj.) A legnagyobb súlyt fektetem arra, hogy a külföld közoktatásügyi ministereivel is ápoljam a viszonyt, hogy a szellemi együttműködés útjait és módjait közvetlen tárgyalások alapján állapitsuk meg. Legutóbb Berlinben volt szerencsém megállapíthatni, hogy Becker őexcellenciája, a porosz kultuszminister, a legnagyobb megértéssel A^an a magyar-német szellemi kapcsolat ápolásának szükségessége iránt; az Akadémia centennáriumán meglátogatott bennünket Schneider osztrák kultuszminister ; itt voltak finn és észt kollégáim; itt voltak a francia Akadémia küldöttei ; és a mostani genfi utam alkalmával keresni fogom ott a népszövetségi Cooperation Intelektuel szervezetével a kapcsolatot. (Helyeslés jobbfelől.) Keressük ezeket a kapcsolatokat azért, hogy meg tudjuk mutatni Nyugateurópa nemzeteinek, hogy milyen rendkivüli nagy, milyen eredeti ez a magyar műveltség, amelyet eddig részben az osztrák diplomácia rövidlátása miatt, — amely nem engedett bennünket tovább a fekete-sárga határoknál, — részben pedig nyelvi izoláltságunknál fogva nem tudtunk a külföld előtt igazán demonstrálni. De a hozzánk jövő jóakaratú idegenek valósággal mindig felfedezik újra Magyarországot és elbámulnak azon a műveltségen, amellyel ez a kicsiny nemzet bir. S ha megismerik, hogy milyen művelődési élet folyik itt, akkor be fogják látni a nagy trianoni igazságtalanságot és a magyar igazságot. (Ugy van ! XJgy van ! jobbfelől.) Minthogy ez a kultusz-budget ezt a szent célt szolgálja, azért kérem és megnyugvással ajánlom a t. Nemzetgyűlés jóakaratába e költségvetés elfogadását. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások jobbfelől : Szünetet kérünk! — Zaj.) Elnök : Megállapítom a gyorsírói feljegyzésekből, hogy Lendvai István és Fábián Béla képviselő urak egymással szemben kölcsönösen sértő kifejezéseket használtak, ezért mind a két képviselő urat kénytelen vagyok utólag rendreutasítani. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Pintér László! (Felkiáltások : Szünetei kérünk! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! A szó Pintér László képviselő urat illeti ! (Folytonos zaj. — Rothen stein Mór : Hol van az elnök hatalma saját pártjával szemben!) Ismételten kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! (Rupert Rezső : A ministeriumban protezsálják be a fiaikat, nem itt! — Kabók Lajos : El lehet ezt a folyosón is intézni! - Fábián Béla: Mit adtak át Klebinek ?) Kérem Pintér László képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni! Pintér László : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy minden elfogulatlan bírálója, hallgatója a minister ur beszédének . . . (Zaj. — Esztergályos János : Legalább addig várjunk, am ig csend lesz.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék folyton közbeszólni, mert nem tud a szónok beszélni ! (Kabók Lajos : Előbb évi november hó 25-én, szerdán. hadd intézzék el ügyeiket !) Kabók Lajos képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Pintér László : ... nagy megelégedéssel hallgatta a kultuszminister ur expozéját, amelyben itt kultúrpolitikai programmját kifejtette. Az, ahogyan a nemzetgyűlés fogadta a kulturprogrammját, csak aláhúzza azt a tételt, hogy Klebelsberg Kuno közoktatásügyi minister ur sokszor állt politikai harcok tüzében és a politikust kritika érte jobbról és balról, de Klebelsberg, a közoktatásügyi minister előtt, az ő teljesitményei előtt minden magyar embernek, a.ki a magyar kultúrát és a tanügyet szivén viseli, meg kell hajtania az elismerés zászlaját. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja eí.) A múltban is voltak kiváló kultuszministereink, de akárhányszor nem ^ tudtak felülemelkedni egy bizonyos egyoldalúságon, mindig megvoltak a liebiingjeik, akiket becéztek. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Pintér László: A kultuszminister ur és az előadó ur beszéde arról tett tanúságot, hogy közoktatásügyünk élén olyan férfm áll... (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Pintér László:... aki az egész magyar tanügyet, az egész magyar kultúrát átfogó kultúrpolitikai programmot iparkodik megvalósítani. Amidőn ezt örömmel állapitom meg, egyúttal nem hagyhatom szó nélkül előttem szólott Kéthly Anna képviselő kollegánknak egy-két állítását. Kéthly Anna t. képviselőtársam helyesen állapította meg azt a tételt, hogy az egészséges népoktatásnak és kultúrának az elemi iskolákon, tehát a tulaj donképeni népoktatáson kell felépülnie, mert különben egész tanügyünk és oktatásunk hasonlítani fog ahhoz a bibliai szoborhoz, amelynek a feje aranyból, a lába pedig agyagból volt. Amidőn azonban t. képviselőtársam ezt az állítását alá akarta támasztani a kulturbudget számadataival, itt bizonyos tévedés csúszott be. Ha t. képviselőtársam megnézi az adatokat, rá fog jönni arra, hogy egész tanügyünk és általában a kultusztárca budget jenek 35%-a elemi iskolákra megy. Ezenkivül figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az elemi iskolák kétharmadrésze felekezeti és községi iskola. A felekezetek és községek is igen nagy áldozatokat hoznak a népoktatás oltárára. A levente-üggyel is foglalkozott igen t. képviselőtársam és örülök annak, (Esztergályos János: Legjobb, ha nem beszél róla!) hogy Esztergályos t. képviselőtársam egy mondatával világosságot derített itt, amikor azt mondotta, hogy »mi nem vagyunk az intézmény ellen«. De nem is lehetnek ellene, hiszen minden szociáldemokrata programmban benne van a sport ápolása, a leventeügy pedig semmi más, mint iskolánkivüli sport. Én koncedálom, hogy a kezelésben hibák vannak, hiszen ez még uj intézmény, még gyermekcipőben jár, de igenis készségesen együttműködök a t. túloldallal abban, hogy ez az intézmény a kezdet nehézségein átessék és hogy a hibákat, amelyek mutatkoznak ebben az intézményben, lefaragjuk. Ne akarják azonban, amikor azt a módot, ahogyan azt meg akarják valósítani, kritizálják, magát a gyermeket is agyonütni. Azt hiszem, hogy Kéthly Anna t. képviselőtársam nem ugy értette, amint mondotta, amikor azt az állítást kockáztatta meg, hogy tisztán az államot illeti meg az oktatás joga. A népiskola és hangsúlyozom, épen a népiskola, tehát az oktatási intézmények legdemokratikusabb faj-