Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-472
A nemzetgyűlés 472. illése 1925. azzal a kérdéssel áll vagy esik, hogy sikerül-e nekem a külföldi főiskolákon azokat a német, francia, angol és olasz nyelvtanárokat kiképeztetnem, akikre a reform érdekében okvetlenül szükség van. Jogász volt a külföldi egyetemeken tanuló magyar ösztöndíjas ifjak közül 20, orvos 31, történelmi szakkal foglalkozó 32, — ez a nagy szám azzal magyarázható, hogy most szabadult fel a bécsi levéltár, amelynek anyaga tartalmazza jóformán az egész magyar multat, — filozófiát hallgató 3, folklore-ral foglalkozó 2, geográfus 1, esztétikus 2, turkológus 2, klasszikus filológus 3, művészettörténész 4, orientalista 2, fizikus 3, biológus 3, csillagász 2, kémikus 4, botanikus 1, geológus 1, bibliográfus 3, matematikus 3, zenész 1, szobrász 1, iparművész 1, közgazdász 8, mérnök 5, tehát amint méltóztatnak látni, minden ág egyenletesen képviselve volt. De itt még nem akarok megállni, hanem a bécsi történeti intézetet 20 személyre, a bécsi Collegium Hungaricumot, a bécsi főiskolai internátust, ahol főleg a németszakos professzorokat akarjuk nevelni 80-ra, a berlini 2 kollégiumot 75-re, a párisi kollégiumot 60-ra, a római kollégiumot 15-re és az angol ösztöndíjak számát 30-ra akarom felemelni, (Helyeslés jobbfelől.) amely számhoz azután még 20 olyan ifjú is csatlakoznék, akik egyéb helyekre mennek. Itt meg akarok állni annál a pontnál, amit egy közbeszólás juttatott eszembe. A lapokra való hivatkozással emlités történt arról, hogy Angliába négy olyan ifjú ment, akiknek szülei némileg módosabbak. Tizenhatan mentek Angliába, közülük tizenketten mint leendő angol nyelv- és irodalomszakos tanárok a londoni és négyen az oxfordi egyetemre. Az oxfordi egyetem egyike a legdrágábbaknak a világon, viszont a magyar diplomácia szempontjából és azért, hogy legyenek olyan magyar emberek, akiknek kapcsolatuk van az angol társasélettel, ami akármilyen demokratikus is valaki, a világnak mai helyzetében feltétlenül szükséges, ezért kellett ifjakat Oxfordba is kiküldeni. Az állam olyan ösztöndíjakat, amelyei valaki Oxfordban gentlemanlike — ahogy az angolok ezt kifejezik — meg tudjon élni, nem tud adni, és ezért szüksége merült fel annak, hogy ide olyan szülők gyermekei választassanak ki, amely szülők az állami ösztöndíjnak két-három-négyszeresével is ki tudják pótolni a szükséges és hiányzó összeget. (Esztergályos János : Ezek a szülők az egész összeget is elbírták volna S) Nincs protekciós osztályozásról szó, hanem (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) ilyen emberekre okvetlenül szükség van. (Esztergályos János : Ezeknek nem kellett volna állami ösztöndíjat adni !) Elnök: Kérem Esztergályos János képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: Ne méltóztassék a kérdést igy beállítani!) Gr. Klebelsberg Kunó vallás» és közoktatásügyi minister : Ezeknek az ösztöndijasoknak összeválogatása nagyon nehéz feladat volt, mert sajnos, igen kevesen vannak olyan ifjak, akik angolul annyit tudnak, hogy sikerre való kilátással mehetnek ki. Mert ha olyanokat választunk ki, akik az idegen nyelvet nem tudják, és ezeket küldjük ki, egy-két év múlva hazajönnek, de minden haszon nélkül. (Esztergályos János : A középosztály gyermekei között is találtak volna olyanokat, minister ur! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Minthogy Esztergályos János képviselő ur nem veszi figyelembe az elnöki figyelmeztetést, kénytelen vagyok rendreutasítani. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: A középosztály gyermekei közül 12-en mentek olyan angol egyetemekre, amelyeken az általam adott szubvenció elégséges arra, évi november hó 25-én, szerdán. 437 hogy megélhessenek ugy, amint azt a többi tanulótársuk helyzete is magával hozza. Ha azonban Oxfordba küldeni akartunk és küldeni kellett egyeseket — különben a diplomáciánkat nem tudjuk megfelelően alimentálni — (Ugy van! jobbfelől.) és én nem állanárn a felelősséget a magyar nemzet érdekében, hogy ne legyen meg az a garnitúránk, akiket aogol vagy amerikai követségekre küldhetünk, (Ugy van! jobbfelől.) — akkor erre igenis szükség volt. De ezek kiválasztását távolról sem tartottam fenn magamnak, hanem megkérdeztem Yolland Arthur egyetemi tanár urat, aki a budapesti egyetemen az angol nyelv tanára és ismeri az ifjúságot, továbbá megkérdeztem Kaas Albert báró barátomat, aki künn járt Oxfordban, hogy megegyezzék az egyetemmel arra nézve, hogy egyáltalában magyar ifjakat felvegyenek, hogy ez miiyen feltételek mellett történhetik s milyen if jakra van szükség. Ennek eredményeképen olyanokat kellett oda kiválasztani, akiknek — amint mondani szokás — gyermekszobájuk volt. És én emelt fővel vállalom a felelősséget ezért a kiválasztásért. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Esztergályos János: Tehetséges gyermekek rongyokban is születnek, nem csak biborban és bársonyban! Ebből is osztálypolitikát csinálnak! — Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Pafacsi Dénes: Ez az osztálygyülölet! — Malasits Géza: Nekünk százezer munkástestvérünk tanul külföldön, ingyen! Nem kap szubvenciót! — B. Kaas Albert: Objektiv kritikának ez nem mondható!) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, a kérdést teljesen megvilágítottam. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) 300 ifjú lesz az akció teljes kifejlődése során a jövő évben külföldön. S minthogy egy átlag két évig kell hogy künn maradjon, mert különben azt az idegen nj^elvet kellőképen nem sajátítja el, évente tehát 150 embert adhatunk át az életnek. Számbelileg ez csekély mennyiség, de ha tekintetbe vesszük, hogy jóformán vezetésre hivatott emberek neveléséről van szó, (Ugy van! jobbfelől.) egy évtized alatt 1500 emberről van szó: pedig igen sokat jelent az, hogy ha egy nenij zet kebelében 1500 legelsőrendü műveltséggel biró és legkülönfélébb iránj T ban képzett ember van. (Ugy van! jobbfelől.) De épen azért, hogy demokratizálhassuk a külföldi ösztöndíj-ügyet, amennyire csak lehet,— én a külföldi kollégiumokba való küldéseket intézményesen akarom előkészíteni. (Helyeslés jobbfelől.) Mi a Horthy-koilégium keretében három külön épületben három külön kollégiumot fogunk létesíteni: egy németet, egy angolt és egy franciát, (Helyeslés jobbfelől.) amelyekben a prefektusok Angliából, Franciaországból és Németországból idejövő tanárok lesznek, akik tehát már előkészítik az ifjúságot a külföldi tanulmányokra, s akkor egy sokkal nagyobb szelekció alapján küldhetjük majd ki a gyermekeket a külföldre, mint most, (Ugy van! jobbfelől.) amikor — nem tagadom — igen nehéz és egyéni munkámba kerül, hogy összeszedjem minden évben azt a csoportot, amelyet a külföldre nyugodt lélekkel neki indíthatunk anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy esetleg szégyent vallunk a kiválasztással. (Malasits Géza: A proliknál nem kell ugy válogatni! — Zaj.) Tudják odakünn, hogy Magyarországban az életstandard igen szerény, s számolnak azzal, hogy leszegényedett nemzet fiai mennek ki, akiknek kevesebbel be kell érniök, mint társaiknak. Az erre szükséges fedezetet nyújtja részben a budget, részben a volt Theresianumi alapítvány, hiszen annak ma már nagy értéke nincs, hogy osztrák középiskolába, amelynek kapcsolata a külügyi szolgálattal, az udvarral megszűnt, magyar s gyermekek nagy számban menjenek ki. Küldeni
