Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

À nemzetgyűlés 472. ülése 1925. nak : »Tudós, vizsgáld meg fejalkatukat a gyermekeknek«. Azután — zárójelben — a tudós észleli a gyermekeket és bizonyos idő múlva a tudós megszólal, hogy »e gyermeket orvosnak kell tanitani, ebből pásztor lesz.« Ilyen sommás észlelet után azt mondja az aggastyán : »El tehát vele.« T. Nemzetgyűlés! Talán valóságban mégsem fog ez ilyen egészen egyszerűen lejátszódni, nem hiszem, hogy a modern pedagógia a gyerekek fejalkatából fogja megmagyarázni a különös tehet-' séget, (Lendvai István : Akkor a szélsőbaloldalon bajok lennének ! — Derültsége) hanem a modern pedagógia rendelkezik olyan segédeszközökkel, hogy igenis meg lehet állapítani a nagyobb tehetség nagyon sok valószínűségi látszatát. (Fábián Béla : Az elnök ur nem hallja az ilyen közbeszólásokat ? — Lendvai István : Nincs olyan jó füle, mint önnek ! — Derültség. - Fábián Béla : Gyáva volt a háborúban is, most is gyáva ! — Meskó Zoltán: A fajvédők egymás között most is veszekszenek.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Én azt hiszem, igazán távol áll tőlem az, hogy az elnök ur ügykörébe óhajtanék avatkozni, de mégis legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy túl komolyak azok a kérdések, amelyekkel foglalkozunk, semhogy ezeket a közbeszólásokat magunknak megengedhetnők és hogy méltóztassanak a t. képviselő urak arra is gondolni, hogy Magyarország ide figyel ám, hogy ma itt mi mit beszélünk, és nem fogjuk a nemzetgyűlés szintjét emelni a tömegeknél, ha magunknak ilyen komoly kérdéseknél meg nem felelő megszakításokat engedünk meg. (Esztergályos János : Minden hülyeségből gaudiumot csinálnak !) A külföldön sem voltak a viszonyok jobbak, mint nálunk és a külföldi parlamentekben talán nagyobb mértékben dúlt a demagógia, mint nálunk. Ott sem volt szokatlan a népművelésnek és a magas kultúrának szembeállítása. Külföldön is majdnem minden államban hallottunk olyan érveléseket, hogy nincs szükség a magas kultúrára, mert előbbrevaló a népművelés. T. uraim ! Azt azután csak ugy kifogásszerüen mondták, mert rendesen azután a népművelés érdekében sem történt semmi, mert a demagógia világában egyáltalán nem szokott történni semmi. Azt hiszem, ha hároméves ministerségem alatt valami szolgálatot tettem a magyar nemzetnek, az abban állt, hogy rámutattam arra, hogy a kérdés nem az, hogy népművelés, vagy egyetem, vagy magas kultúra, hanem a kérdés az, hogy népművelés és magas kultúra. (Ugy van ! a jobbóldalon !) Mi ugyanakkor épitjük az alföldi tanyákat, a népiskolákat, amikor rendbehozzuk menekült egyetemeinket. Amikor én a kultusztárcát átvettem, találtam egy törvényt, amely kimondta, hogy a két menekült egyetemet fenn kell tartani. Ennek a törvénynek azonban testet kellett adni. Hála Istennek, ma már azt jelenthetem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a munkának több, mint a felén átestünk. A pécsi egyetem tökéletesen be van fejezve, és mondhatom, hogy a pécsi egyetem legalább is ugy van elhelyezve, mint a német vidéki egyetemek. Debrecenben a budgetben levő 800.000 aranykoronán felül, a költségvetésen kivül rendelkezésemre bocsáttatott 4 millió aranykorona, amiből két év alatt tökéletesen be tudom fejezni a klinikai telepet, amely a magyar nemzetnek egyik büszkesége és merem mondani, hogy talán egyedül áll az egész Európában. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Legnehezebb volt a helyzet Szegeden, ma azonban már biztosítottnak látszik, hogy a jövő évi költségvetésbe beállíthatok négyszázezer aranykoronát, Szeged városa pedig minai;« november hó 25-én, szerdán. 435 den valószínűség szerint áldozni fog egy millió aranykoronát ugy, hogy a gyermekklinikát, amely az alföldi gyermekhalandóság szempontjából is, de a közegészségügy szempontjából is óriási jelentőséggel bir, a jövő építési kampány alatt megkezdhetjük. (Tetszés.) Végül a budapesti egyetemi épületek karbahozására több évi részletben egy millió aranykoronát állítottam be, úgyhogy a háború alatti rongálmányokat ezen a téren is rendbehozhatjuk. így nyugvópontra hozzuk az egyetemi kérdést akkor, amikor a főiskolai oktatás mindenütt példátlan válsággal küzd. Akik ezen kérdés iránt érdeklődnek, ajánlom, hogy olvassák el az osztrák lapokat — a Neue Freie Presse-t, — melyekben nap-nap mellett a legkeserűbb kifakadások hangzanak el az osztrák egyetemek helyzete miatt, pedig sem a bécsi, sem a insbrucki, sem a gráci egyetemek nem lettek hajléktalanokká, nekünk magyaroknak pedig két hajléktalanná vált egyetemünket kellett elhelyeznünk. Mikor azelőtt három esztendővel beterjesztettem a gyüjteinényegyetemekről szóló törvényjavaslatomat, azt nemcsak ebben a Házban, de ezenkívül is bizonyos tényezők skepszissel fogadták. Ma örömmel látom, hogy a külföld legnagyobb államai érdeklődnek a mi alkotásaink iránt, itthon pedig ellhallgatott minden kritika azért, mert a tettek kapacitáló ereje elől kitérni nem lehet. Szavakkal lehet vitatkozni, de ha eredmények mutatkoznak, akkor már igen bajos feleselni. (Ugy van ! Ugy van !) Én autonómiát adtam nagy közgyűjteményeinknek és bevittem ebbe az autonómiába az egyetemi tanárokat abból a célból, hogy az a klinikás,laboratóriumos, szemináriumos professzor legjobb növendékeit, akik kifejezetten tudományos pályára hajlanak, bevihesse a gyűjteményegyetem tisztviselői karába. Ezzel sikerült a magyar egyetemek termését, — hogy ugy mondjam lefölözni, és a magyar egyetemi ifjúság szine-javát, a fiatal tudósokat ebbe a szervezetbe belevinni. Ennek köszönhető, hogy ma levéltárainkban, múzeumainkban,könyvtárainkban olyan élet pezseg, amely még a külföldi tényezők figyelmét is

# felkeltette és elismerését vivta ki. (Éljenzés a jobboldalon.) Természetes, hogy tudományos szellemmel és munkakedvvel mindent pótolni nem lehet, de a nagyobb súly a tudományos szellemre és a munkakedvre esik, mert láttam én már igen fényes épületekben, laboratóriumokban és klinikákban igen selejtes munkát és láttam gyengébb épületekben kiváló, tudományos eredményt. De kis eszközökkel próbálunk ezen a téren is előremenni. Az állattárt ki tudtuk tenni a Nemzeti Múzeum központi épületéből és helyet tudtunk csinálni gróf Apponyi Sándor és Todorescu Gyula elsőrangú könyvtárainak. A Nemzeti Múzeum repozitóriumát ki tudtuk bővíteni annyira, hogy ezáltal körülbelül 50 év szükségletével számolhatunk és 50 év terjeszkedése biztosítva van. Kinyitjuk a nagy bejáratokat az előcsarnokban és a főlépcsőházban, amelyeket még abban az időben, amikor a főrendiház a Nemzeti Múzeumban volt, befalaztak — s amelyeket a nagy építész, Pollák, aki a Nemzeti Muzeumot alkotta, nyitott az egyes folyósokra, — ugy, hogy egy hátsólépcsőn kellett a Nemzeti Múzeum összes tárait megközeliteni. Mondom, most kinyitjuk a főépületre néző nagy ajtókat, ami sajnos nagyobb költségeket igényel, de igy a Nemzeti Muzeumot olyan helyzetbe hozzuk, hogy szakértő külföldieknek is nyugodt lélekkel megmutathatjuk. A régi Műcsarnokot átadtam a Szépművészeti Múzeum céljaira, hogy a XX. század magyar művészeinek külön muzeumot létesithes62*