Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

434 A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A kérdésnek ezzel a vonatkozásával nem akartam foglalkozni, mert ez elsősorban pénzügyi kérdés, de mert az igen t. képviselő ur ezt felvetette, tehát kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy mig a múlt években az egyetemi tanár legfeljebb az V. fizetési osztályba mehetett fel, addig én nyitottam meg s tartottam fenn számára a IV. fizetési osztályt; a középiskolai tanár a VI. fizetési osztályig mehetett fel s én megnyitottam — nemcsak az igazgatóknak, hanem még a tanároknak is — az V. fizetési osztályt; a polgári iskolai tanár csak a VIII. fizetési osztályig mehetett fel s mi a katasztrófák idején megnyitottuk számára a VI. fizetési osztályt, a néptanítóknak a VII., az óvónőknek a IX. fizetési osztályt. (Taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Amikor ezt éppen Kállay volt pénzügyminister urnák nagy megértése következtében akkor keresztül tudtam vinni s ma meg tudtam menteni, akkor nem lehet ugy beállitani a tanitót sem, mint páriát, (Zaj a szélsőbaloldalon.) csak azt lehet mondani, hogy osztja ő is az összes magyar köztisztviselők keserű sorsát. Ne méltóztassék itt a közalkalmazottak egyik csoportját kijátszani a másik ellen, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) hanem tessék egyformán elbirálni az összes tisztviselői kategóriákat. (Szeder Ferenc: Mi nem rosszakaratból, hanem a tények alapján emiitettük a tanitóság helyzetét! — Pikler Emil: Tessék elolvasni a tanitók memorandumát! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Méltóztassék a < tanitók helyzetét jobban megvizsgálni! — Zaj.) Elnök: Kérem Szeder képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Saly Endre: Protekciós emberek kerülnek csak a VII-be ! — Zaj.) Saly képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter: Elhiszem, hogy igen kellemetlen a t. képviselő uraknak ezt hallani. (Saly Endre : Csak a protekciós emberek lépnek elő!) Én elhiszem, hogy a képviselő uraknak az volna kedves, ha a magyar oktatóknak ezekbe a kategóriáiba az elkeseredést bele tudnák plántálni, mert az önök taktikája ezt kivánja meg. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Száz közül kettő lép elő! Ezt tessék megmondani! — Patacsi Dénes : Ne állítsanak valótlanságokat! — Saly Endre : A miniszter ur ne mondjon valótlanságot itten! — Nagy zaj.) Elnök : A közbeszóló képviselő urakat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Saly Endre : Száz közül kettő ha előre megy! — Szilágyi Lajos közbeszól.) Szilágyi képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni! Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter : Nemcsak a tanitók testületénél, de a közalkalmazottak minden kategóriájánál végrehajtottuk a státusrendezést, javítottuk helyzetüket, azonban nálunk a Károlyi Mihály által kinyitott bőségszarut, amelyben nem volt semmi, egyszer mégis csak vissza kellett vezetni a reális számokra. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ez történt és ezt minden józan ember tudja, de az urak, nem tudom miért, csak valorizálni akarnak, csak a közalkalmazottak fizetését akarják emelni és az állitólag a zsidók ellen irányuló numerus clausus! eltörölni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Az igazságtalan adókat eltörölni! — Patacsi Dénes : Nem erről van szó! — Saly Endre : Már magának is ran 10 hold földje ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Saly képviselő urat állandó közbeszólásai miatt kénytelen vagyok évi november hó 25-én, szerdán. rendreutasítani ! (Saly Endre : Nem lesz minister mégsem ! — Bessenyey Zénó : Micsoda alacsony személyeskedés ez ! — Saly Endre : Ö is azt csinálja ! — Nagy zaj.) Elnök : Saly Endre képviselő urat másodszor is kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék már végre csendben maradni. (Patacsi Dénes : Maga még lehet népbiztos !) Patacsi Dénes képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Patacsi Dénes : Csakhogy nem itt lesz népbiztos, jegyezze meg, ne örüljön neki ! — Szilágyi Lajos : A tanitók lefokozva érzik magukat !) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Rámutattam arra, hogy Magyarország oktatóinak minden kategóriáját egy fizetési osztállyal magasabbra vittem, mint amilyenben korábban voltak. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hol ?) Az előbb már mondottam, hogy a IV-től a VIIIig. Ezek tények. Sajnálom, hogy ez bizonyos fokig a tanitóság várakozásának mögötte marad, és legyen nyugodt a t. képviselő ur, ha lenne miből, én lennék a legboldogabb, ha adhatnék. (Lendvai István : Adják oda a szakszervezetek pénzét ! — Derültség és taps a jobboldalon. — Pikler Emil : A spriccer árát adja oda ! — Patacsi Dénes : Miből élnének akkor a vezérek ? — Kuna P. András : Hát a Dob-utcában miből mulatnak a vezérek ?) Nem akartam erre most kitérni, de minthogy az igen t. képviselő ur közbeszólásával ezt provokálta, meg akartam mondani erről a helyről, hogy mi a valóság. (Esztergályos János : Megköszönik a tanitók !) Tessék elhinni, hogy a tanitók teljes tudatában vannak annak a súlyos helyzetnek, amelyben az állam van, épen ezért teljesitik továbbra is az ő kötelességüket. (Rothenstein Mór: Az állam nem teljesiti ! — Esztergályos János : Ne adjanak havi 60 millió korona bér ja vitást egyes bankigazgatóknak, adják oda a tanítóknak !) Elnök : Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Patacsi Dénes közbeszól.) Patacsi Dénes képviselő urat másodízben figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben maradni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Visszatérve az ösztön díj-ügyre, ki akarom emelni, hogy ezek az ösztöndíjak elsősorban a magyar értelmiség gyerekeinek oktatását fogják szolgálni, azonkívül a mezőgazdasági népesség gyermekeinek is a mezőgazdasági szakoktatásban való részesítésének célját szolgálják. Egy következő kategória itt a különösen tehetséges gyermekek tanitása. Én azt hiszem, hogy minden nemzetben egy bizonyos számú különös tehetség mindig születik. Hogy az illető nemzetben a szelekció meg van-e szervezve, igen-e vagy nem, attól függ azután, hogy ezek a tehetségek nem kallódnak-e el, hogy ezek a tehetségek a maguk egészében ki tudnak-e fejlődni "l Én jól tudom azt, hogy ezen a téren bizonyos szkepszissel fogunk találkozni. Jól tudom azt, hogy sokan lesznek, akik azt fogják mondani, hogy a tanitóság hány gyerekben fog különös tehetséget felismerni, aki később középszerűnek fog bizonyulni, vagy pedig hányszor fog az előfordulni, hogy a nagy tehetségek nem fognak felismertetni. Én ezt koncedálom, de azt kérdem, hogy ha tiz év alatt csak 25—30 igazán nagy tehetséget tudunk megmenteni és a maga teljességében kifejteni, nem tettünk-e akkor szolgálatot a magyar nemzetnek ? Én ezt gyönyörűen kifejezve találom Madáchnak »Az ember tragédiájáéban, a falanster-jelenetben, ahol az az aggastyán, aki annak a kommunisztikus utópiának élén áll, a gyermekeket maga elé hozatja és azt mondja egy szaktudós-