Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

38 A nemzetgyűlés 463. ülése 1925 mánynak tűrni azt, hogy — tisztelet azoknak a bíráknak, akik ezt a kritikát nem érdemlik meg — akadnak birák akik a bírói székben megfeledkeznek arról, hogy ők birák és nem egy pártnak, nem egy rendszernek a támaszai. (Nemes Bertalan : Olyan nem lehet ! Az nem maradhat biró !) Nemes képviselőtársam talán ugy érzi, hogy nem maradhat biró, de az utolsó hetekben is egy csomó olyan Ítélettel találkozunk, amelyekből kiri az a tendencia, az az intenció, hogy a bosszú művét végzik azok a bíróságok, amelyek valóságos ellenforradalmi törvényszékek és nem objektíven hozzák az ítéleteket. (Lendvai István : Ez azután egy tekintélyes párt részérő] nem tekintélyrombolás ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Vanczák János képviselőtársunk akit én évek hosszú sora óta ismerek, és akiről mondhatom, hogy a legjámborabb ember a világon, aki egy légynek nem tudna ártani — elvhű szocialista harcos, aki a maga elveiért bátran harcol szóval és írásban, de soha még olyat el nem követett, amiért börtönt érdemelt volna. Ezt a példát, mint legflagránsabbat ragadom ki, mert ő most tölti börtönbüntetését, elvonva számos gyermekű családjától, elvonva íróasztalától, elvonva munkájától. Egj^ Bécsben élő író kis gúnyos krokit irt egy közbeszólással kapcsolatban, amely a főváros törvényhatósági termében hangzott el, és ez a kis kroki szolgáltatott okot arra, miután annak a cikkecskének az irója Bécsben van, hogy Vanczák János képviselőtársunknak, mint a Népszava felelős szerkesztőjének kellett a felelősséget vállalnia. Hat hónapi börtönt kapott ezért, rabruhában tartózkodik a börtönben ugyanakkor, amikor — megengedem, hogy amnesztia alapján —, de mégis gyilkosok, sőt rablógyilkosok is élvezik a szabadságot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Bâtiez Gyula : És Lendvai is szabadon jár ! — Lendvai István : Ez nagyon fáj ! De még sokáig fogok szabadon járni.) Nem mellőzhetem ezt a mai alkalmat, amikor a költségvetéshez hozzászólok, hogy az önök lelkére ne beszéljek. Hiszen emberek vagyunk mindannyian ! önök talán nem ismerik közelebbről Vanczák János képviselőtársunkat. Nem is az ő személyéről van szó, hanem általában arról a lehetőségről, hogy igy járhatnak olyan emberek, mint ő, akik elveikért harcolnak ugyan, de nem is valami nagy agresszivitással, mert hiszen temperamentuma, egész egyénisége sem olyan ; ő meggyőződéses szocialista és nem is harcol, hanem inkább csak küzd a kínlódó és vergődő, nyomorúságban élő munkástestvérei érdekében. Hogy ő valakit megbántani akarna, hogy valakinek rosszat akarna, az teljesen ki van zárva. Mégis odakünn a gyűjtőfogházban kell szenvednie ! És jellemző a magyar parlamentáris viszonyokra, hogy ezt a nemzetgyűlés pártjai egész egyszerűen eltűrik. (Nemes Bertalan : Ő a felelős szerkesztő ! — Éhn Kálmán : Magára vállalta !) A birák is emberek, nemcsak tévedhetnek, hanem a szubjektív érzés sokszor súlyos hibákra is késztetheti őket. Jóllehet a modern jogállamokban és a kulturállamokban a bírónak eskü alatt betartandó kötelessége az, hogy szubjektiv érzéseit kiszakítsa lelkéből, amikor az Ítélőszékben ül és csak magát az ügyet, a jogügyi helyzetet és a tényállást szabad néznie és a pártembert, saját egyéni érzéseit ki kell kapcsolnia önmagából, mégis azt látjuk, hogy nálunk a birák egy része ezt nem tudja megtenni. (Bâtiez Gyula : Esküt tettek az ébredőknek nagyrészt ! — Nemes Bertalan : Bírálnak pereket, akik nem is ismerik a perrendet !) Igen sok ügyvédtől hallom azt, hogy ez a tendencia nemcsak a politikai perekben nyilatkozik meg, hanem még polgári perekben is. (Nemes Bertalan : Ez a legrosszabb példa volt — évi november hó 10-én, kedden. Malasits Géza : Hozd elő a Márffy-pert, ez a másik klasszikus példa !) Hozhatok fel negativ példát is, amikor gyilkosokat nem ítélnek el. Igaz, hogy ez még rosszabb példa. Mert inkább szenvedjen egy ártatlan ember, mint hogy a bűnös büntetlenül szaladgáljon és veszélyeztesse tovább a társadalmat. (Bâtiez Gyula : A csongrádi bombamerénylők is szabadon járnak !) Nem vagyok jogász, de mint laikus is érzem és látom, hogy ami a bíráskodás körül történik, az tarthatatlan állapot. Gróf Bethlen István ministerelnök ur van olyan erélyes ember, — jóllehet nem ő az igazságügyminist er — hogy ha komolyan akarná és átérezné ezt a fonák helyzetet, rendet tudna teremteni. (Malasits Géza : Jó helyre adresszálod !) A munkásságnak egyetlenegy újságja van Magyarországon, a Népszava politikai napilap. (Bâtiez Gyula : Éljen a Népszava !) Jól tudom, hogy a Népszava hangja és tartalma az önök tetszését nem nyeri meg, mert nem is nyerheti meg, (Ugy van ! a jobboldalon.) hiszen önök ellen, a kormányzati rendszer ellen s a társadalomban élő és ható igazságtalanságok ellen harcol. Ezt a harcot a sajtóban sem lehet glaszé-keztyüs kézzel megvívni. (Nemes Bertalan : Mérgezett nyilakkal !) De nem is mérgezett nyilakkal. Lehet, hogy a Népszavában önök találnak" némelykor durvaságot, erős kifejejezést, de a szocialista sajtó mérgezett nyilakkal nem harcol, nincs is rá szüksége, mert tiszta és nyílt a programmja, nyíltan megmondja, hogy mit akar, nyílt az egész harcmodora, nyílt az írásmódja. Annál botorabb dolog a Népszava üldözése, mert ezt a lapot megsemmisíteni, tönkretenni nem lehet, mert egy élő nag5

r történelmi erő kifejezője és letéteményese, mert a magyarországi munkásosztály szive vérével és utolsó garasával is ezen lapja mellett áll s azt elpusztítani nem engedi. (Bâtiez Gyula : Csak azért is él a Népszava ! — Rothenstein Mór : Tovább fog élni, mint ez a kormányzati rendszer ! — Derültség és zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Hiszen tapasztalhatták az urak, hogy az úgynevezett keresztény sajtó egyik orgánuma, a megboldogult Nép megszűnt létezni azért, mert a kereszténytársadalom nem vette be ezt a hangot. (Kiss Menyhért : Azért szűnt meg, mert kormánypárti lett ! — Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt intézzék el az urak egymás közt. (Kiss Menyhért : Négy hónap alatt kész volt !) Egy lap értéke és iránya felett egyedül illetékes biró az olvasóközönség, amelynek kezébe az a lap kerül. A Népszava nem azért Íródik, t. Nemes képviselőtársam, hogy az ön tetszését megnyerje, hanem azért Íródik, hogy a munkásosztály ezernyi keservét, nyomorát, emberi méltóságában való megalázottságát kifejezésre juttassa. Ez a kötelessége. A Népszava nem izgat. Azok a tények izgatnak, amelyekről a Népszava kötelességszerüleg beszámol. T. Nemzetgyűlés ! Baross János t. képviselőtársam, aki nem szocialista, aki a polgári társadalomhoz tartozik, aki foglalkozására nézve ügyvéd ember, tehát telítve van jogi judiciummal, ma oly szomorú képét tárta elénk a magyarországi közállapotoknak, oly sötét perspektívát festett, hogy sokszor a hátam borsódzott belé, amikor jóslásait hallgattam s a jövömre gondoltam és gyermekeim jövőjére, akiket szintén kínlódva és vergődve az élet nehézségeivel, azért nevelek fel, — hiszen minden atya azért neveli fel a gyermekeit — hogy majdan egy boldogabb ország polgárai legyenek, mint amilyen szerencsétlen ma Magyarország. De amikor — mondom — egy, nem a mi sorainkba tartozó képviselő okosan, adatokkal, statisztikával kimutatja, hogy az a politika, melyet a mai kormányzat folytat, nemcsak a földkérdésben — mert igaz ugyan, hogy a földkérdés a tengelye annak a bajnak, amely ebben az országban ránk