Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

À nemzetgyűlés 463. ülése 1925. fog zúdulni, (Kiss Menyhért : A latifundiumok túltengése !) de e tengely körül csoportosulnak a kis melléktengelyek, a szociális bajok ezer meg ezer kiágazásai — milyen súlyos következményeket vonhat maga után, tessék elhinni, hogy mi szociáldemokrata képviselők, ahányan itt vagyunk, nem vagyunk önmagunkkal megelégedve azért, hogy több erőt, agresszivitást nem fejtünk ki önökkel szemben. De nagy a türelmünk és tessék elhinni, önök, akik bennünk talán hazaárulókat és nemzetközi bitangokat látnak, legyenek meggyőződve, hogy mi szordinót teszünk a hangunkra idebent és igenis, igyekszünk a parlamentarizmust megmenteni és addig beszélni, harcolni, amig önök jobb belátásra térnek. (Rothenstehi Mór : Akkor beszélhetsz ! — Baticz Gyula : Ez szélmalom harc !) Akár lesz eredménye a mi parlamenti működésünknek, akár nem^ mi az utókor előtt igazolva akarunk lenni. Mi nem akarjuk magunkra venni azt a szemrehányást, hogy turbulenciákkal, botrányokkal, izgága tárgyalási modorral lehetetlenné tettük a békés atmoszférát ebben a parlamentben. (Helyeslés a jobboldalon.) Akármilyen agresszív módon, akármilyen élesen állitjuk be a kérdéseket, a túloldali képviselő urak nem tagadhatják, hogy parlamenti módon viselkedünk. (Éhn Kálmán : Nem mindig !) T. képviselő ur, mi is ideg emberek vagyunk,, a mi idegeink sincsenek hajókötélből szőve. Ha egyszer-másszor betelik a pohár és az a sok nyomorúság, baj, keserűség, mely a lelkünkre lerakódik, kitör belőlünk — amint az egyszerkétszer megtörtént — akkor ezt ne méltóztassék rossz néven venni, mert az urak nem tudják, mi van kint. Nagyon csodálom, hogy kisgazda képviselőtársaim, akik mégis csak a nép között forgolódnak, ezt nem tudják. (Zaj a jobboldalon. — Renczes János : Mi tudjuk, hogy mi a nép, de önök nem tudják !) Renczes képviselő ur azt állit ja, hogy ő tudja, mi a" nép. (Renezes János : Nem azt mondom, hogy én tudom, hanem azt, hogy mi tudjuk ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Renczes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza : Nagyon a sövény mellett járnak odahaza ! — Renezes János : Azt hiszem, hogy magát a sövény mellett sem tűrnék meg !) Pikler Emil : Ha van valakinek oka a me a culpa-t magára nézve kimondani, épen kisgazda képviselőtársaim azok. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Barthos Andor : Miért?) Én nem akarok önöknek erkölcsöket prédikálni. (Zaj és felkiállások a jobboldalon: Nincs rá szükség!) Én városi ember vagyok és jóllehet már megfordultam sokszor a falun és vidéken is, megengedem, hogy a falu népével nekem nincs oly szoros nexusom, mint önöknek. (Kiss Menyhért : De van nekünk !) De tessék meggyőződve lenni, hogy részint abból, amit életemben olvastam, részint abból, amit hallottam, részint a külföldi példákból kiindulva, jól tudom, hogy a magyar népnek odakinn a falvakban mi fáj és mi kell. Ha önök is tudják és e tudásukat itt a parlamentben nem érvényesitik g3

7

akorlatilag, hanem támogatnak oly dolgokat, melyekről tudniok kell, hogy programmjukkal és a néppel szemben fogadott hűségükkel ellenkezik . . . (Renezes János : Mi nyiltan megmondjuk minden órában, hogy miért támogatjuk a kormányt ! — Dénes István : Mert a főispánoktól félnek ! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Renezes János : Egy fillért sem kaptunk választási célokra ! — Dénes István : Önöknek tényleg igazuk van, mert meg sem tudnának mozdulni, ha a kormány ellen foglalnának állást ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Dénes István : Önöktől hallottam !) évi november hó 10-én, hedden. 39 Dénes képviselő urat még egyszer kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikler Emil : Jól emlékszem arra a történelmi pillanatra, mikor az önök meghalt vezére, nagyatádi Szabó István a ministeri székből felállt és szentimentálisan, elérzékenyülve — én jól megfigyeltem szegény embert — könnyes szemekkel, szinte beismerte azt, hogy életének munkája összeomlott, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy mindazt, amiért harcolt, nem tudja megvalósítani a kormányban. (Kiss Menyhért : Ministertársai gáncsolták el !) Kicsendült szavaiból, hogy a ministertanácsban ő egyedül maradt és ha meg is volt benne a jószándék, de nem volt benne meg az erő. (Renezes János : Azt mi is tudjuk! — Dénes István: Nahát ! És mégis támogatják ezt a kormányt ?) Nem volt meg az ereje, mert önök nem támogatták ugy, amint kellett volna. (Kiss Menyhért : Azt mondotta, hogy tizenöten fogják követni, ha kilép a kormányból !) Neki félnie kellett attól, hogy ha egy erélyes gesztussal (Zaj. — Elnök csenget.) elszakítja azt a láncot, amely őt odafüzi a kormányzathoz, önök közül sokan nem fogják követni, mert nagyon megszokták már a húsos fazék környékét. (Renczes János : Ez hazugság ! — Kiss Menyhért : Ez az igaz ! Nem kellemes ugye ? — Zaj.) Elnök : Renczes képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj.) Pikler Emil : Csak egy dolgot akarok a sok közül kiragadni : ott van a választójog kédése. (Kiss Menyhért : Ez a legfontosabb !) A gróf uraknak lehet az a felfogásuk, hogy a falu népe még nem érett meg a demokratikus választójogra, de önök, akik a népből jöttek (Renezes János : Igen, igy van !), akik, ne szégyeljék magukat azért, hogy a parasztok soraiból származnak (Renezes János : Nem is szegyeijük !) — hiszen a bajor kisgazdapárt nyiltan nevezi magát Bayrische Bauer partei-nak — önök lettek volna hivatva legelsősorban arra, hogy annak a falusi népnek politikai jogai mellett helytálljanak (Renezes János : Ott is állunk, mellette !) dacosan, mindvégig, s inkább ki kellett volna vonulniok a kormánypártból, sem hogy elősegíteni azt, hogy a falusi nép politikai jogai elsikkasztassanak. (Kabók Lajos : Mi lett volna akkor a kisüstből ? — Barthos Andor : Mit szabad rákenni egy pártra ! Sikkasztanak maguk, mi nem sikkasztunk ! — Kabók Lajos : Igen ! Politikai sikkasztás volt ! — Zaj.) Barthos képviselő ur ne érzékenykedjék, ön nem is kisgazda ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Ön köztisztviselő volt, és ne vegye magára, ami nem tartozik önre. (Rothenstein Mór : Már azt is elfelejtette ! — Barthos Andor : Majd Mórickától kérdezem meg ! — Zaj.) Önnek megbocsátom, ha nem híve a titkos választójognak, de azoknak, akik kisgazdáknak vallják magukat, nem tudom ezt megbocsátani, de önnél ez érthető. (Renezes János : Köszönjük ! — Zaj. — Elnök csengett.) Hiszen a titkosság még pártkérdés sem volt, a ministerelnök szabadkezet adott mindenkinek a tekintetben, hogy a nyilt vagy titkos választójog mellett foglalhasson állást. (Rothenstein Mór: A ministerelnök ismerte az embereit ! — Zaj.) Mi akadálya volt annak, amikor ez még pártkérdés sem volt, hogy önök a titkos választójog mellett kitartsanak ? Ez egyike azoknak a kérdőjeleknek, amelyeken hiába töröm a fejemet, nem találom meg magyarázatát. Őszintén szólva, nem tudom, hogy micsoda politikai, vagy magasabb állami érdek késztethette önöket arra, hogy saját népüknek lebecsülését kodifikálják ? (Renczes János : A lelkiismeretünk ! A nép megkérdezése után foglaltunk állást ! — Kiss Menyhért : Olyan nép nincs Ma-