Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

À nemzetgyűlés 472. ülése 1925. évi november hó 25-én, szerdán. 433 hogy ezeket hogyan kellene megvalósitani. De nem szóltam e kérdésről azért, mert a szükséges anyagi eszközök nem állottak rendelkezésemre. Most azonban ezen a téren is nem minden alap nélkül éltet a remény, hogy nagyobb nyomatékkal megindithatjuk az akciót. Nemcsak a népkönyvtáraknak sokkal nagyobb arányú kifejlesztésére gondolok, nemcsak vetitőgépeinknek és diapozitiveinknek szaporítására, a gramofonnak a népművelés szempontjából való hasznosítására, hanem a rádióban olyan taneszköz birtokába jutott a modern pedagógia, amelynek horderejét még egészen át sem lehet tekinteni. Hiszen ha mi falusi es tanyai iskoláinkat el tudjuk látni rádiókészülékekkel, akkor úgyszólván innen Budapestről az egész országnak lehet előadást tartani. (Igás ! Ugy van ! a jobboldalon. — Pikler Emil : Akkor miért csinálnak monopóliumot belőle ?) Hogy miért csinálnak monopóliumot, azt méltóztassék attól a ministertől megkérdezni, aki arra illetékes. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Most arról van szó, hogy ezt hogyan óhajtom felhasználni. Mondom, a rádió folytán az iskolán kívüli népművelés szempontjából egész Magyarország jóformán egy nagy tantermet képez, s az oktatásnak oly lehetőségei nyílnak meg számunkra, melyeket a mi elődeink még nem ismertek. Annál nagyobb a felelősségünk, hogy ezekkel a lehetőségekkel éljünk is. A középfokú oktatásról most nem akarok szólani, mert hiszen, mikor a középoktatásról szóló törvényjavaslatot a múlt év folyamán itt képviseltem, erre nézve álláspontomat kimeritően kifejtettem. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy reformom alapgondolatát, hogy t. i. a modern nyelvek és műveltség elsajátítása a magyar nemzet mai helyzetében parancsoló szükségesség, (Ugy van ! a jobboldalon.) keresztül akarom vinni a női nevelés terén is, (Helyeslés a jobboldalon.) mert teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy amikor a fiuoktatás terén pl. a reáliskolában van egy iatinmentes középiskola fajtánk, amely érettségit ad, akkor mi épen a lányokat beleszoritsuk a klasszikus nyelvek tanulásába, amelyre nekik sokkal kevesebb mértékben van szükségük, (Ugy van ! a jobb oldalon.) viszont nagymértékben szükségük van a modern nyelveknek és irodalmaknak, a modern kultúráknak ismeretére. De, hogy az egész népoktatási reform és a tanárképzési reform is, melyet a nemzetgyűlés szintén letárgyalt, gyümölcsöző legyen, annak nélkülözhetetlen előfeltétele az ösztöndíjügyek rendezése, (Ugy van ! Ugy van !) mert nemzeti kalasztrófánk sok apró és nagy mozzanatból rakódott össze, de ezek között legnagyobb az ösztöndíj-ügyeknek tökéletes összeomlása, mert az ösztöndíjak az úgynevezett pupilláris biztonságú papírokban, állami kötvényekben, záloglevelekben voltak elhelyezve és mint ilyenek, tökéletesen elvesztek. Ma, amikor annyira szükség van az ösztöndíjakra, a középosztály tökéletes anyagi leromlása következtében, mint soha máskor (Ugy van ! Ugy van !) eljutottunk odáig, hogy nincs komoly ösztöndíjunk és a legnagyobb ösztöndíjat sem érdemes felvenni, mert az okmányok és a nyugtabélyegek jóformán többet tesznek ki, mint magának az ösztöndíjnak összege. Ez parancsoló kötelességgé tette a kormány számára, hogy tegyen egy komoly és nagy lépést ösztöndíj-ügyünk rekonstrukciójára. E téren az első nagy lépés volt a nemzeti közművelődési alapítványról szóló javaslatom beterjesztése, amelyet Károlyi Mihály elkobzott vagyonának az államra eső részére alapitottunk. (Élénk helyeslés.) Ebben az osztó igazság is érvényesül, mert Károlyi Mihály mesterkedései nélkül nemzeti katasztrófánk oly nagy NAPLÓ, XXXVI. mérvet sohasem tudott volna ölteni, mint amilyet öltött és ennek a nemzeti katasztrófának első és legnagyobb áldozata a magyar középosztály, a magyar intelligencia. (Igaz ! Ugy van !) Az osztó igazságnak teszünk tehát eleget akkor, amikor épen annak az embernek a vagyonát, aki ezt a katasztrófát a maga tehetségtelenségével, tehetségét meghaladó ambíciójával és a maga mesterkedéseivel előidézte, használjuk fel arra, hogy a magyar középosztály érdekében mentsük a menthetőt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Mi itt elsősorban a menthető ? Elsősorban menthető a gyermek, mert középosztályu családok igen nagy része jóformán leszámolt már azzal, hogy helyzete jobbra — komolyan jobbra — nehezen fog fordulni, de az a reménység élteti, hogy legalább gyermeke jobb helyzetbe kerülhet. Az államnak kötelessége minden eszközt megragadni arra, hogy ezt biztosítani is tudja. (Helyeslés.) Ennél a pontnál egy pillanatra megállok és mivel a numerus clausus kérdését hallottam itt megemlíteni, amire — mint mondom, — annyiszor történt hivatkozás, hogy a zsidóság gyermekeinek egy része talán jobb tanulmányi előmenetelt mutat fel, mint a keresztény intelligencia gyermekei, kijelentem, hogy ezt ne méltóztassék a tehetség hiányának betudni, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen.) hanem méltóztassék arra a számlára irni, hogy ez a magyar intelligencia anyagilag le van romolva és nem képes gyermekeinek azt a gondtalanságot biztosi tani, (Ugy van ! Ugy van !) amely gondtalanságot nemcsak a vagyonos, de a legtöbb jómódú zsidó ember gyermekeinek biztosítani tudja. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Éhez hozzáteszem azt is, hogy ezt a közoktatásügyi minister mondja, akinek látnia kell a pedagógiai kérdések szociálpolitikai vonatkozásait is. Azokkal a kitűnőkkel és jelesekkel nem lehet oly nagy mértékben a kirakatba menni, mert ezek mögött a kitűnők és jelesek mögött, a túlsó oldalon, ott van a nyomor és a nyomorból fakadó korlátoltság- (Meskó Zoltán : Hideg szobában sínylődnek a keresztény diákok !) Ha az a magyar gyermek nem tud annyi erőt kifejteni talán, mint ctZ ci zsidó gyermek, annak oka az, hogy nincsen ugy táplálva, vagy talán azért, mert hideg szobában lakik, amelyben nincs világitás. Kórve-kérem tehát azokat, akik a numerus clausus^ kérdését a zsidóságnak egyébként érthető érzékenysége szempontjából képviselik, hogy ezt a kérdést ne méltóztassék túlságosan bolygatni. (Rothenstein Mór : Majd Genfben mondja el ezt! - Meskó Zoltán : Genfnek semmi köze sincs a kultuszministerhez ! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) _ Aki látja a külföldi hivatalnok-sztrájkokat és látja azokat a bősz kifakadásokat, amelyek a külföldön sokszor a közalkalmazottak között nyilatkoznak meg és e mellett látja azt is, hogy a magyar köztisztviselő hogyan teljesiti a maga kötelességeit, annak le kell vennie kalapját a magyar köztisztviselő előtt, s mindent el kell követnie, hogy ennek a magyar értelmiségnek helyzetét könnyitsük és javitsuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc : A tanítókét szépen megkönnyítették !) Igen t. képviselő ur, a tanítóságnak én nyitottam meg a VII. fizetési osztályt és azt meg is mentettem a számukra. Ha ez igy van, mi jogon kéri tőlem számon azt, hogy én a nemzeti katasztrófák után és a szanálás közepén jobb helyzetet nem tudok teremteni részükre, mint amilyet Nagy-Magyarország teremtett meg nekik ? 62