Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

432 A nemzetgyűlés 472. ülése 19.25. beiskolázatlan gyermek száma egy év folyamán 39.000-re fog visszafejlődni. De itt nem állottunk meg. Az nyilvánvaló, hogy az a 25 millió aranykorona akkora szükséglettel szemben, mint amely lyel mi szemben állunk, távolról sem elegendő. Épen ezért abba a beruházási programmba, amelyet a ministerelnök ur ő excel lenciájával Genfbe kiviszünk, beállítottunk 10 millió aranykoronát ami valóban nagy akció folytatását fogja számunkra lehetővé tenni. (Helyeslés a j bboldalon.) Összesen 12'5 millió aranykorona ekként az az összeg, amellyel operálhatunk es minthogy a helyi érdekeltségek az eddigi tapasztalás szerint a költségek 60%-át viselik és az államra eddig csak 40% hárult, ezért ha a 12*5 millió aranykorona tényleg a kultuszra inister rendelkezésére fog állani, ebből 30 millió értékű uj objektumot építhetünk. Minthogy pedig az egész_ szükséglet a meg nem felelő tantermeknek is ujakkal való helyettesítése esetén 60 millió aranykorona, azt lehet mondani, hogy a három éven belül a mutatkozó hiány fele teljesen ki fog pótoltatni, mi a magyar népoktatás fejlődésében nem kicsinylendő eredmény ! (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ennél a pontnál nem íeledkezhetein meg azokról a férfiakról, akik a végrehajtás nehéz munkájában munkatársaim. Más a ministeri munka és más a végrehajtó munka. A ministeri munka az, hogy meggyőzzem a magyar közönséget, hogy ezekre az összegekre szükség van, hogy a pénzügyministeriumban nyomatékkal képvisel jeni ezeknek az összegeknek rendelkezésre bocsátását és a parlamentben kieszközöljem a hitelek megszavazását. A helyszínen való tárgyalás minden egyes kis objektumnál — hiszen itt egy-egy tanteremről és egy-egy tanítói lakásról van szó, különösen tanyán — olyan feladat, amelynél a minister természetesen nem. lehet kint. Ez a végrehajtás munkája és Pogány Frigyes helyettes államtitkár rieniseh Artúr igazgató, Petróezy tanfelügyelő, Sváb ministeri tanácsos, a műszaki rész vezetője olyan munkát fejtettek ki, amely becsületet hoz a magyar névre. (Éljenzés a jobboldalon es a középen.) Természetesen, az iskolakérdés nincs megoldva az iskolák külső előfeltételeinek megteremtésével, az építkezéssel. A szellem a fődolog, anieb

7 egy iskolában él. Csak az imént bocsátottam ki az uj népiskolai tantervet és meg vagyok győződve arról, hogy ez a tanterv összhangzatba fogja hozni az uj magyar iskolát a háború utáni időknek kétségtelenül megváltozott szellemével, anélkül, hogy a magyar iskolának vallásos és nemzeti alapján csak a legcsekélyebbet is változtatni engednék. (Éljenzés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen, hogy az iskolák mai belső struktúrájával nem elégedhetünk meg. Itt szólni akarok azokhoz a körökhöz is, amelyek hozzám természetesen közelebb állanak, mint a t. túloldal, a konzervatív körökhöz, amelyek sorából egyik-másik barátom fejcsóválva mondta nekem, hogy tízévi átmeneti idő után is korai lesz nálunk a nyolcéves népiskola. Én erre igen t. barátaimnak — nem ebben a Házban, mert itt ilyenek nincsenek, de azon kivül — a következőket óhajtanám válaszolni. Az én programúmra igen mérsékelt haladást vesz kilátásba. Az első öt év alatt csak megengedném, hogy a községek elhatározzák ott, ahol maguk jónak látják, a nyolcéves népiskolát. Őt év múlva ez kötelezővé válnék, de még mindig jogot adnék a kultuszministernek arra, hogy felmentést adjon mindazokon a helyeken, ahol a kérdés anyagi okokból megoldhatatlan. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak tízévi átmeneti idő után . évi november hó 25-én, szerdám. térnénk át a nyolcéves népiskolára. Erre azonban okvetlenül szükség van. Szükség van azért, mert a weimari alkotmányban a németek rögtön az összeomlás után alkotmánytörvénybe iktatták a nyolcéves népiskolát De nemcsak a német birodalom valósította meg ezt, hanem már a kis Ausztria is. Nem hiszem, hogy az ezen a téren való elmaradás bárminő haszonnal járna. Hiszen a XVI. században azokban a tömegekben, amelyek Dózsa Györgyöt követték, bizonyára nem volt egyetlenegy ember sem, aki irni-olvasni tudott volna, és mégis, egész Európán végigzajlott egy mozgalom. Oroszországban is egyenesen a cárisztikus Oroszország iskolapolitikát teszem felelőssé azért, hogy ott a bolsevizmus kifejlődött (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobb- és a baloldalon. — Fábián téla: Ez igaz!) s hogy a tohonya orosz paraszttömegek megtűrik maguk felett olyan uralomnak szégyenét, amelyet művelt nép semmi körülmények között sem tűrne meg maga felett. (Fábián Béla : Egyedül Oroszországban volt numerus clausus ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Erről a kérdésről szólva, eszembe jut az osztrák ármádiának 1866 előtti helyzete. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Kérem, most nem a numerus elaususról van szó, hanem a népiskoláról. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Más fontos kérdése is van a magyar nemzetnek. Akkor először a bécsi osztrák hadügy min isteriumnak ajánlották fel a hátultöltő puskát. Az akkori hadügyminister azt mondta, hogy erre nincs szükség, mert az elültöltő puskák kitűnően lőnek. 1866-ban azután az osztrák hadsereg szemben találta magát a porosz hadsereg hátultöltő puskáival és az eredmény látnivaló volt. T. Nemzetgyűlés! A kultúra is bizonyos fokig harc a nemzetek között. (Ugy van a jobboldalon.) Nemcsak együttműködés, hanem verseny és harc is. (Ugy van jobbfelöl.) Én nem szeretném, ha a jövő magyar nemzedék a kultúra elültöltő puskáival felszerelve szembe találná magát más nemzetek kulturális tankjaival, repülőgépeivel és rnás modern fegyvereivel, (Élénk tetszés a jobboldalon-) A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó, a kultúrpolitika sajátságos neme a politikának, ahol hosszú ideig büntetlenül lehet komoly hibákat elkövetni. Mert hogy mi történik azokban a tantermekben, azt nagyon kevesen tudják, s ha egy-egy szülő feljajdul, azt nem szokás komolyan venni. Ha ellenben, elhibázott az adópolitika, akkor rögtön tele van panasszal az ország. Ha elhibázott a közgazdasági vagy vámpolitika, rögtön megmozdulnak az érdekeltségek. A kultúrpolitikában a tantermekben igen sokáig lehet hibázni; mikor azután kilép az uj nemzedék, akkor a hiba már irreparabilis és ujabb nemzedéknek kell jönnie, amelynél ezeket a hibákat meg kell korrigálni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem. akarom megérni, hogy egy jövő nemzedék majd az én emlékezetemmel kapcsolatban számon kérje az akkori kultuszministertől, hogy miért mulasztott, mert Európa nemzetei között majd ott fognánk állani szellemileg leszerelve, szellemileg legalacsonyabb színvonalon. És azt méltóztatik gondolni, hogy ha mi el vesztenők azt az előnyt, amellyel ma még a körülöttünk élő népek felett, hála Istennek, birunk, akkor Európának ebben a belvárosában meg fogunk tudni állani? Óriási tévedés; elsöpörnének bennünket és más műveltebb nemzetek ^ raknának maguknak tanyát ezen a földön. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a közípen.) T. Nemzetgyűlés! Kéíhly Anna t. képviselőtársunk szóvátette az iskolán kivüli népművelés kérdését is. Ez is olyan kérdés, amelyről én eddig nem beszéltem, nem azért, mintha nem tudtam volna, hogy ezek a kérdések miben állanak, vagy