Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

À nemzetgyűlés 472. ülése 1925. évi november hó 25-én, szerdán. 4SI hogy a felelős vezető mit szándékozik tenni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés

Î Én azt hiszem és Tisza Istvántól ugy tanultam, hogy ministernek csak akkor szabad beszélni és programmokat felállítani, ha a szót nyomon követheti a tett. (Helyeslés.) Mert mi sem veszedelmesebb, mint tetszetős jelszavakat kidobni a tömegekbe, (Eothenstein Mór : Amit maguk tesznek ! — Zaj jobbfelől) mi sem veszedelmesebb, mint Ígéreteket és olyan kijelentéseket tenni, amelyek azt a látszatot kelthetik, hogy azok egyáltalában beválthatók, ha az emberek eleve tudják, hogy az nem megy. A ministernek pedig nem szabad ígérnie, hanem cselekednie kell. Ez volt az oka annak, hogy én különösen a népoktatás ügyéről a multakban kevesebbet beszéltem, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem is cselekedtem volna. Csak mivel ugy éreztük, hogy teljes gőzzel az akciót nem vezethetjük be, jobbnak láttam a programm kifejtését akkorra halasztani, amikor majd a cselekvéshez szükséges anyagi eszközök rendelkezésemre fognak állani. Minthogy pedig ma abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy egy nagyszabású akciót indíthatunk meg, most igenis nemcsak jogom, hanem kötelességem is, hogy elmondjam, hogy ezt az akciót miként óhajtom beállítani. (Halljuk! Halljuk!) A németek időnként Goethe életével, annak egyes dátumaival kapcsolatban jubiláris ünnepélyeket tartanak. Most megint egy ilyen jubiláris ünnepély van, amelynek kapcsán közzétették Sorel genfi filozófusnak levelezését, aki Weimarban, Goethe idejében Kari Alexander akkori trónörökösnek volt a nevelője. Ez leveleket irt haza a a weimari dolgokról és Goethéhez való viszonyáról. Egy ilyen levélben, amelyet legújabban tettek közzé, látjuk, hogy Sorel 1827 december 17-én a következőket írja (olvassa) : „A minap, amikor Goethét meglátogattam, épen a nagyhercegség népesedési lajstromait nézte át községről-községre és a gyermekek számát, akik iskolába járnak. Akadtak községek, ahol a lakosság egy negyede vagy épen egyharmad része látogatta az iskolákat, ami tanúsága a lakosság óriási szaporodásának és annak az érdeklődésnek, amelyet az iskola iránt tanusitanak.'' Amint méltóztatnak tudni, Goethe SachsenWeimarnak a ministerelnöke volt és mint ilyen élénk figyelemmel kisérte, hogy a népoktatásnak akkor már fejlett ügye miként áll a gondjaira bízott országban. Tette ezt statisztikai alapon és amint méltóztatnak látni, ciZ cl helyzet, amely ott kifejlődött, bár általános tankötelezettség nem volt, nagyon is kielégitő volt. Ha mi a magunk viszonyait nézzük, nem mondhatjuk, hogy az állapotok teljesen kielégítők lennének. (Rothenstein Mór: Száz évvel később!) 1920-ban csonka Magyarország 7,980.000 lakosából 1,092.000 volt a hat éven felüli analfabéta - rendkívül nagy szám ez, t. Nemzetgyűlés — és igen nagy volt a beiskolázatlan gyermekek száma is. Az 1920/21. tanévben még 252.000 tanköteles, az összes tanköteleseknek 227 %-a nem járt iskolába. 1921/22-ben 147.000 nem járt iskolába, az arányszám tehát leszállt 14%-ra. 1922/23-ban 129.000, az arányszám megint némileg javult 13*6%-ra. 1923/24-ben már csak 93.647, az arányszám javult 11*8 %-ra. A folyó iskolaévben a beiskolázatlan tankötelesek száma ' már csak 49.000, az összes számnak 6"4%-a. (Éljenzés a jobboldalon és a középen. — Frühwirth Mátyás: Ez sem eredmény?) Ha azt látjuk, hogy mi öt év alatt 22*7 °/o-ról le tudtunk szállni 6*4%-ra, mégis csak azt hiszem, hogy óriási nagyítás az, ha az mondatik, hogy itt a népművelés érdekében nem történik semmi. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Azelőtt hasonlíthatatlanul kedvezőbb viszonyok között az ütem lassúbb volt. A trianoni Magyarország kultuszministerétől minő jogcímen méltóztatik számonkérni azt, hogy a haladás üteme nem gyors! Azt hiszem, a haladás üteme egészen kielégitő. (Ugy van\ Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ha most már azt kutatom, hogy mik voltak azok az eszközök, amelyekkel ezt az eredményt elértük, erre a kérdésre a következőkkel válaszolok. 1922 júniusában foglaltam el a kultuszministeri széket. Minden felelősség a dolog természete szerint csak ettől az időtől terhelhet engem. Ettől az időtől fogva 1925 november 24-ig szerveztem 1252 uj tanitói állomást csonka Magyarországon. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Hogyan jöttek létre ezek az állomások ! Többnyire ugy, hogy a váltakozó oktatást hoztuk be. Ekkor uj tantermek építésére a kellő fedezet nem állott rendelkezésemre. Egy expedienst kellett tehát keresnünk, amelyet a váltakozó oktatásban találtunk meg olyanképen, hogy egy és ugyanabban a helyiségben egyik tanító délelőtt tanította a gyermekek egyik csoportját, délután pedig egy másik csoportot. (Kuna P. András : Minden termet fűteni sem lehetett.) Ez távolról sem eszményi állapot, de mindenesetre sokkal jobb helyzet, mint az, ha a gyermekek iskolába nem járnak. De elérkezett egy pillanat, amikor a váltakozó oktatás továbbfejlesztése lehetetlenné vált és építkezésekre volt szükség. Az a költségvetés, amelyet most van szerencsém a nemzetgyűlés előtt képviselni, hosszú idő óta először tartalmaz komolyan számottevő összeget elemi népiskolák építésére. Korábban sem voltunk egészen tétlenek. Még a nagy akció megindulása előtt, de már az én ministerségem alatt nem állami iskoláknál létesült 82 tanterem és 75 tanitói lakás, az állami iskoláknál pedig 78 tanterem és 15 tanitói lakás, Összesen 160 uj tanterem és 90 tanitói lakás. (Helyeslés a jobboldalon.) Most pedig, mikor a 2 és fél millió aranykorona iskolaépítésre már rendelkezésemre áll, természetesen sokkal nagyobb nyomatékkal kezdtük meg a munkát, és pedig megkezdtük a munkát, amint a' beterjesztett törvényjavaslatom mutatja is, most egyszer elsősorban a mezőgazdasági népesség érdekében. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nagyon sokszor hangoztatták ebben a teremben is, de még a régi országgyűlésben is, hogy Magyarország ka texochén, par excellence — nem tudom, hogy szokás ezt kifejezni — agrárország, de hogy ennek a közoktatásügyi politika levonta volna a következményeit, azt nem lehet mondani. Ezért azokat a hiteleket, amelyeket a most benyújtott törvényjavaslat alapján a pénzügy minister ur rendelkezésemre bocsát, kifejezetten a mezőgazdasági népesség érdekében óhajtom felhasználni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ennek az akciónak során 1925 augusztusa óta elkészült már 42 tanterem és 33 tanitói lakás. Teljesen le van már bonyolítva a bevezető tárgyalás 208 tanteremre és 170 tanitói lakásra nézve, ugy hogy ezeknek építése vagy már megkezdődött, vagy kora tavasszal meg fog kezdődni. A még rendelkezésemre álló 10 milliárd terhére további 80 tanterem és 60 tanitói lakás építését fogjuk még tavasszal elkezdeni, ugy hogy a most igényelt költségvetési hitel terhére a már korábban elkészült 160 tantermen felül összesen további 230 tanterem és 263 tanitói lakás fog elkészülni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez lehetővé fogja tenni 10.000 további tanköteles beiskolázását, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) ugy hogy 49.000