Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

430 À nemzetgyűlés 472. ülése 1925. évi november hó 25-én, szerdán. mintára fel kell áilitani a tehetséges gyermekek intézeteit. Ki tudja, hány magyar zsenié vész el azért, mert a tehetséges gyermek gyengébb tehetségüekkel vagy akár normális tehetségüekkel is együtt be van szorítva egy másfajta Prokrusteságyba és tehetségeit nem fejtheti ki kellőképen, arra sem ideje, sem alkalma, sem módja nincs. Az iparos- és tanonciskoláknál képzett szakelőadókat kivánunk, hogy ne legyen mellékfoglalkozása az iparostanonciskolai oktatás olyan tanerőknek, akik nem is tudják felfogni, hogy ezekben az iskolákban egészen más anyaggal kell dolgozniok, testileg elcsigázott ifjúsággal, amelynél ugyanazon tananyag elvégzésére egészen más módszerre van szükség, mint egyéb iskolatípusoknál. Itt újból megismétlem a tanműhelyek felállítására vonatkozólag már az általános vitánál megtett javaslatomat, mert az a véleményem, hogy az igazi tanoncképzésnek csak ez lehet egyetlen útja. A gyógypedagógiai intézetek szellemét meg kell változtatni; legyenek ezek valóban gyógyitó helyek és a pedagógia otthona, és szűnjék meg a kaszárnya és a dresszura szelleme. Ezeket az intézeteket is szaporítani kell és a felügyeletet nem a tanfelügyelőségek, hanem az orvosi igazgatás hatáskörébe kell rendelni. A bábaképző intézeteknél mutatkozó 84 milliónyi csökkenés igen szomorú takarékoskodás akkor, amikor Magyarországon az egyke ellen emelnek panaszt és amikor köztudomású, hogy Budapestet épugy, mint a vidéket a kuruzslónők láncolata hálózza be. A nem állami iskolák támogatása címén a költségvetésbe 320, milliárd korona van felvéve, ez azonban ellentétben áll a szociáldemokráciának az oktatásról való felfogásával. Szerintünk az oktatás állami feladat. Ha átmenetilegá a régi Nagymagyarország struktúrájánál fogva egyik esztendőről a másikra a felekezeti oktatást megszüntetni nem is lehet, követelnünk kell, hogy Ham ezeket az iskolákat váltsa meg, vegye át, mert lehetetlen, hogy a felekezetek sokszor az állammal ellentétes irányban fejtsenek ki oktatási tevékenységet és társa dalom tagoló munkát. Elnök : Figyelmeztetnem kell képviselőtársainat, hogy a rendelkezésére álló időből már csupán egy perc van hátra. Kéthly Anna : A művészeti célok támogatásánál sehol sem látom a nép kultúrája támogatásának a gondolatát. Az Opera és a Nemzeti Színház helyáraiknál fogva a proletariátus számára nem léteznek, épen azért támogatásuk is csak akkor volna indokolt, ha kapuikat a szélesebb néprétegek előtt is megnyitnák. Az Operaház monopolizálja a komoly muzsikát, holott akadnának jobban kalkuláló magánvállalkozók is, akik ezt a komoly muzsikát a tömegekhez is eljuttatnák. Célszerűnek tartanám, ha az Operaház néhány operát olcsó előadások céljaira a Városi Színháznak átengedne. Hogy a tudományos célok rovatába mennyiben tartozik a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum, azt döntsék el azok, akik a háborúban művészetet, vagy tudományt látnak. Én a háborúban gyilkosságot látok és ha hozzájárulok ilyen múzeum létesítéséhez, akkor azt kivánom, hogy legyen az panopükumszerü, ábrázolja a rokkantság különböző fajtáit, a ronibadöntött falvakat és városokat, hozzon grafikonokat a tüdővészről és a népbetegségekről és legalább minden héten egyszer vezessék el a tanulóifjúságot ezek megtekintésére. Az ilyen múzeum céljaira a felvett költségek sokszorosát is hajlandó vagyok megszavazni. Ezzel szemben azt látom, hogy a hadtörténelmi múzeum céljaira két milliárd, a szabadoktatás céljaira pedig alig félmilliárd szerepel a költségvetésben. A népkönyvtárak részére adott 42 milliónyi összeg egészen nevetséges, amelybői egyetlenegy könyvtárat sem lehet berendezni, még ha azt is mondják, hogy ezek az összegek a könyvtárak gyarapítására kellenek. Elnök : Figyelmeztetem képviselőtársamat, hogy beszédideje letelt; kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Kéthly Anna : Azonnal befejezem. Én a kultusztárcának kulturtárcává való átalakulását kivánom. Ez a szociáldemokrata párt oktatási programmja, és mivel ezt a törekvést nem látom, ennek nevében nem fogadom el a kultusztárca költségvetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg .Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott igen t. képviselőtársunk saját pártjának a kulturprogrammját sok szakértelemmel fejtette ki. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon. — Graeffl Jenő : Meg kell adni!) Minthogy azonban én nem egy pártnak és nem egy társadalmi osztálynak, hanem az egész nemzetnek kuiturprogrammját keli hogy képviseljem, (Helyeslés a jobboldalon.) természetes, hogy nem nézhetem a kultúrpolitikát abból az egyoldalú szemszögből, amelyből az én igen t. képviselőtársam az ő pártállásából kifolyólag nézni kénytelen. Igen t. barátom, egri Nagy János, az ő rendkívül kimerítő és szakszerű előadói beszédével megkönnyítette az én feladatomat. Megkönnyítette olyan értelemben, hogy nem vagyok kénytelen a kultusztárca egyes csoportjaival különkülön foglalkozni, — hiszen ezt a munkát ő már elvégezte — hanem igyekezni fogok pár markáns vonással megmutatni azt, hogy ebben a költségvetési évben és a közeljövőben milyen utakon óhajtom a magyar közművelődés ügyét vezetni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor ezelőtt másfél évvel a kultusztárca vezetését átvettem, a parlamentben is, a sajtóban is azzal a szemrehányással találkoztam, hogy talán töredékes az én kultúrpolitikám, hogy nem látják benne azt az összefüggő nagy egészet, nem látják a koncepciónak azt az egészét, amely megnyugvást kelthetne abban a tekintetben, hogy egy egységes koncepció szerint fog a magyar közművelődés ügye vezettetni. Mi sem könnyebb, mint egy kerekded közoktatásügyi programmot összeállítani. Méltóztatnak tudni, hogy ezek a dolgok kézikönyvekben össze vannak foglalva, méltóztatnak tudni, hogy vaskos kötetszámra vannak közoktatási lexikonok, amelyekben mindezek a dolgok bennfoglaltatnak. Egy kicsit olvasott embernek tehát nem okoz semmiféle nehézséget az, hogy kerekded, szép programmot felállítson, és ha némi csekély szónoki készséggel is meg van áldva, akkor ezt a programmot szóvirágokkal is könnyű feldíszíteni. Nekem azonban más a metodikám. Én azt tanultam gróf Tisza Istvántól, akinek oldalán nőttem fel .. , (Pikler Emii ; Nem látszik! — Fábián Béla : A numerus clausust is tőle tanulta? — Zaj.) Ha a képviselő ur nem látja, sajnálom. Én ugy érzem, hogy a nagy ember egyetmást mégis csak közölt velem, aminek hasznát láttam. (Pikler Emil : Á numerus clausust !) T. képviselő ur, sokkal komolyabb dolgok ezek, semhogy most ilyenféle közbeszólások helyénvalók lennének, különösen akkor, amikor nem csak az igen t. képviselő urnák beszélek, hanem beszélek Magyarország minden szülőjének, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) akik méltán elvárhatják tőlem azt, hogy ne csak hírlapi cikkekben, hanem erről a helyről is, ahol teljes felelősséggel beszélek, tájékoztassam a magyar közvéleményt arról,