Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-472
À nemzetgyűlés 472. ülése 1925. mert erről azt tartom, hogy a magyar törvénykönyvben vannak fejezetek, amelyeket az -utókor legszívesebben kitépne, kiradírozna a magyar törvénykönyvből, ilyen pl. a Rákóczi Ferenc hazaárulásáról szóló törvény is. Én meg vagyok győződve, hogy a numerus clausus törvény is ezek közé a törvények közé fog rövid időn belül kerülni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldaton.) Már most, ha a magyar egyetemek hallgatóinak rétegeződését Anglia legelőkelőbb egyetemének, a oxfordi egyetem rétegeződésével összehasonlitom, ahol a szakszervezetek külön munkás colleget tartanak fenn azért, hogy a tehetséges fizikai munkások felső egyetemi oktatásban részesülhessenek, akkor azt kell mondanom, hogy Anglia egyetemei ugyanolyan messze esnek Magyarország egyetemeitől, mint a Baldwin-féle konzervatizmus az önök reakciójától. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) De beszélnünk kell ezen a helyen arról is, vájjon ugyanakkor, amikor a tanszabadság megcsúfolásával a hallgatók számát limitálják, van-e szükségünk négy egyetemre és különösen a közgazdasági egyetemre. Van-e szükség különösen a közgazdasági egyetemre, (Gaal Gaston : Mint gazda, mondhatom, hogy erre igazán nincs szükség !) amely a közgazdaság valódi tudományával igen keveset foglalkozik és amelynek tanári karában az OMGE vezérkara ül? Hogy Bud pénzügyminister ur, aki hajdan egyetemi professzor volt, milyen komolyan értékeli ezt a közgazdasági egyetemet, arra a legjobb bizonyíték a pengő ügyében tartott ankét, amikor három professzort, Navra til Ákos és Balázs Károly professzorokat, akik a tudományegyetem jogi fakultásának tanárai, továbbá Heller Farkast, aki a közgazdaságot fanitja ugyan, de nem a közgazdasági egyetemen, hanem a műegyetemen, hivta meg az ankétra. Ez a körülmény a legmértékadóbb helyről adott értékítélet, és nekünk semmi okunk sincs, hogy ezen az Íteletén változtassunk. Az egyetemekkel kapcsolatosan csak egypár szót akarok beszélni arról a tendenciáról, amely az utolsó esztendőkben úgyszólván teljesen kiszorította az egyetemekről a nőhallgatókat. Nem tudom, micsoda rendelkezésen vagy törvényen alapul ez az intézkedés, nem tudom, melyek azok a szempontok, amelyek a magyar nők számára az egyetemre való bejutást lehetetlenné teszik, csak arra hivatkozom, hogy külföldön ebben a tekintetben semmiféle korlátozás nem áll fenn. Egyszer valóban ideje volna már, hogy mi is legalább ebben a tekintetben a külföldi egyetemek mértékéhez igazodjunk. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Több mondanivalóm volna az egyetemi ifjúságról, amelyről megállapítható, hogy mindig ás minden országban politizált, sőt politikájában rendszerint túlzásokra ragadtatta magát, de ezek a túlzások mindig a haladás, az előrejutás túlzásai voltak, a XIX. század elejének diákmozgalmaitól kezdve az 1848-as diákokon keresztül egészen a legutóbbi évtizedekig. A Pilvax-beli egyetemi ifjúság és akkori testvérei, az osztrák halálfejes légiók, igen elcsodálkoznának azon, ha meglátnák, hogy rájuk hivatkozik az az egj T etemi hallgatóság, amelyhez a Ferene-körut, Budaörs és a gummibot intézménye fűződik. (Pikler Emii : Ezek mernek elmenni Petőfi szobrához, meggyalázni azt a szobrot S — Fábián Béla : A minister ur a legfőbb pártfogójuk !) Ugy vélem, itt a legfőbb ideje annak, hogy ezt az ifjúságot a különböző politikai desperádók fel ne használhassák, hogy azt a lehetőséget, amelyet néhány száz hevülékeny fiatalember politikai eszkomptálása egyes hatalmi csoportok számára jelent, évi november hó 25-én, szerdán- 429 ezektől a csoportoktól egyszersmindenkorra elvegyék. Nem látom, hogy erre lépések történnének. És akármilyen jelentéktelen dolog a költségvetés! ben, mégis szemet szúr, hogy a szegedi egyetem, I amely a kolozsvári egyetem patinás tradicióit I kellene hogy hordozza, egyenesen vivómestert | tart magának, nyilván abból a célból, hogy a j gummibotos ifjúság nemzetmentő tevékenységére rendszeres előkészítést kapjon. * Éhn Kálmán : Majd meg fognak higgadni azok is !) Szóltam immár az egyetemekről belül, nézzük meg most, mik azok a külső intézmények, amelyek az egyetemekhez kapcsolódnak. Diákjóléti intézmények cimén hat és fél _ milliárd kiadás van előirányozva. Az egyik diákjóléti intézményről széltében-hosszában azt mondják, hogy diáktestőresapatok nevelésére szolgál. A pénzügyminister ur az általános vita befejezésénél szemünkre hányta, hogy túlozzuk,a katonai kiadásokat, íme, a kultusztárca keretében is néhány ilyen katonai kiadást tudtunk felfedezni és ezekre rámutatni, nem lehet tehát szó nélkül hagyni ezeket ; nem lehet szó nélkül hagyni azért, mert akkor, amikor a kultusztárca költségvetéséről van szó, a legelemibb követelés, hogy tisztán és kizárólag azokat az összegeket lássuk ebben a, tárcában csoportosítva, amelyeket a kultúrára kell áldoznia ennek az országnak. Nem lehet szó nélkül hagyni az egyetemi ifjúság támogatására szánt több mint fél milliárdot sem, nem azért, mintha ezt sokalloók, hanem azért, hogy megkérdezzük, kik kapják ezeket az összegeket és milyen szemponíok játszanak közre ezeknek az összegeknek elosztásánál. (Pikler Emil : A Márffyt ünneplő ifjak kapják leginkább ! — Pintér László : Szegény gyermekek kapják ! — Pikler Emil : Márffy az ő ideáljuk ! — Esztergályos János : A t. gróf urak csemetéi kapják! — EiLenmondások jobbfelől. — Éhn Kálmán : Ugyan, ugyan, hogy lehet ilyet mondani! Szegény fiuk kapják! — Esztergályos János: A napokban olvashatták a lapban, kimutatás volt róla! — Pintér László: Ha mind igaz volna, amita lapok irnak! — Gr. Hoyos Miksa : Mit kaptak a grófok csemetéi ? — Egy hang jobbfelől : Rosszindulatú ferdítés, vagy rágalom, de nem igaz, azt tudom!) Elnök : Csendet kérek ! (Esztergályos János : Tessék fülönfogni a lapot ! — Kuna P. András: Akkor azt módja tévedtünk és elég, ezzel meg van oldva a kérdés !) Kéthly Anna : Azt. kell kérdeznem, az egyetemek kérdésénél miért hiányzik a Műegyetem mellől a pszichotechnikai laboratórium, amely a pályaválasztást hihetetlen mértékben megkönnyítené és amelyet az érdekeltek is már sokszor sürgettek. Hogy ez mennyire bevált a gyakorlatban a külföldön, arra vonatkozólag elég, ha rámutatok arra, hogy Berlinben ezen intézmény véleményezéseinek 87 %-a a gyakorlatban fényesen beigazolódott. Az eddig tárgyalt dolgoktól oldalt eső terület a felsőkereskedelmi iskolák problémája. Ezeknek a tanterve is igen fontos és sok revízióra szorul. Csak egy apró fogyatékosságra akarok hirtelenében rámutatni, arra, hogy ez az iskola, amely nemcsak cégtulajdonosokat, hanem magántisztviselőket is nevel, a jogi oktatás keretében nem tanítja az alkalmazotti jogot. A kétségbeejtő gazdasági válság uj üzletágakat, a zugtanfolyamok üzletágát is megvalósitotta ezzel kapcsolatban, amely a mérhetetlenül nyomorúságot és bérlenyomást jelentő köztisztviselői infláció mellett még a kontárok tömegeit is zuditja a magántisztviselői pályára. A szakoktatási és a gyógyítva nevelő iskolákról szólva, ugy vélem, szaporítani kell a gyengetehetségüek és a hibásak iskoláit és külföldi
