Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

428 Ä nemzeAgyülés 472. ülése 1925. eiő törvényjavaslatot a tudományegyetemen lélektani laboratórium és ezzel kapcsolatosan külön vezető tanszék felállítása tárgyában.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetemeink nem adnak gyakorlati oktatást; a mi tanárképzőnk nem tanit tanítani. Akik mint pedagógusok külföldön jártak, azok sokszor hivatkoznak például a lipcsei egyetemen fennálló rendszerre, ahol az intézet a tanárképzéssel kapcsolatban állandó összeköttetésben van a kisdedóvótól kezdve az elemi, polgári, középiskolákon keresztül mindenféle tanintézettel, hogy az illető ott gyakorlatban megismerkedve a gyermekkel, a gyermeki lélekkel, a gyermeki pszichológiával, akkor, amikor az igazán a legfontosabb hivatást, a tanári állást, a tanári katedrát elfoglalja, ne csak merev és száraz ismeretek közlésére legyen alkalmas, hanem valóban a lelke mélyéig ismerje azt a gyermeket, azt az anyagot, amellyel foglalkoznia szükséges. Volt idő, a Kármán Mórok kora, amikor ez nálunk is másképen volt, amikor a minta-gimnázium valóban mintája volt a gimnáziumoknak és mintája lehetett az ország összes középiskoláinak. Ma ez a helyzet megváltozott, de a megváltozott helyzeten sürgősen segíteni kell. Meg kell szüntetni azon túl a középiskolákban különösen uralkodó militarista tendenciát a nevelésben, meg kell szüntetni az általánosan uralkodó történelemhamisítást. (Felkiáltások jobbfelöl és a középen: Ugyan ! Ugyan !) — Esztergályos János : Hol vannak a ministerek ! — Barla-Szabó József : Még a sportra is haragusznak ! — Zaj.) Einök : Csendet kérek ! (Esztergályos János : Arról gondoskodjanak, hogy legalább a reszortminister legyen itt a saját reszortjánál ! Ha nincs itt a minister, akkor legalább csendben legyenek ! — Sziji Bálint : Jó lenne ezt a tanácsot megfogadni önnek ! — Gr. Hoyos Miksa : Bizony ! — Esztergályos János: Grófok részére nem szól! — Gr. Hoyos Miksa : Akár igen, akár nem, képviselők vagyunk ! Nem grófok ! Egyforma joggal képviselők vagyunk ! — Patacsi Dénes : Becsületes nemzet ragaszkodik ősei hagyományához !) A jobboldalon is kérek csendet ! (Esztergályos János : Patacsi, a 10 holdas ! — Patacsi Dénes : Micsoda ? Majd erről beszélünk ! —- Egy hang jobb/elől : Joga volt hozzá Patacsinak!) Patacsi képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Felkiáltások jobbfelől : Halljuk ! Halljuk ! — Pintér László : Milyen grófi szemüvege van ennek az Esztergályosnak ! — Szijj Bálint : A földreformot követelik és most kifogásolják, ha egy kisgazda 10 holdat kap S) Kéthly Anna : Ki kéli szélesíteni a nyelvtanítás azon kereteit, amelyeket a középiskolai reform már lefektetett, Az a kérdés, hogy van-e yagy lesz-e erre elegendő számú szakerő. (Zaj jobbfelől. — PikSer Emil : Egy kis lovagiasságot, Patacsi képviselő ur, amikor egy hölgy beszél ! — Derültség.) Most nekem kell hivatkoznom arra, ~~ amint Hoyos képviselő ur közbeszólt — hogy egyforma jogon vagyunk képviselők. — hogy én nem kivánok hölgy-jog*on kiváltságot élvezői. Nem tudom, hogy a nyelvoktatás munkájában nélkülözhetjük-e azokat a tanerőket, akiket az utolsó esztendőkben olyan sürgősen elüldöztek a különféle katedrákról, és vájjon akkor, ha az állam a saját eszközeiből vagy külföldi jótékonyság folytán abba a kellemes helyzetbe kerül, hogy fiatal tanárokat külföldi tanulmányútra küldhet, azok Jíapják-e az ösztöndíjakat, akik ezt az utat a maguk költségén megtenni nem tudják, és azok-e, akik ezekre az ösztöndíjakra a legérdemesebbek tanulmányaik és előmenetelük folytán. Az általános vitánál, valamint régebben a középiskolai reform vitájánál erről a kérdésről í évi november- hó 25-én, szerdán. bőven szó volt, erről bőven tárgyaltunk. Most a nyelvtanítással kapcsolatban egészen röviden megemlítem azt. hogy az egész világ majdnem minden államában az eszperantó nyelvet is felveszik a megtanulandó nyelvek közé, ezt tehát a kultuszmini ster ur szives figyelmébe ajánlom. A középiskolák rovatában foglal helyet a testnevelési intézmények 68 méltóságos és 75 nagyságos ura, (Eothenstein Mór: Van ebből az országból elég !) akiknek különös rangmegjelöléséből mindenki levonhatja a következtetéseket. Szerintünk a lestnevelés a. tornát«nárok feladata. A vezérfőtanácsnokok vegyék fel a piros lampaszt és álljanak a nyilvánosság elé. A fapuskás testnevelés, a díszmenetes és szalutáló tornagyakorlat gyűlöletes marad előttünk, akármilyen ügyetlen köpenyeg alá is rejtik előlünk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A levente-üggyel kapcsolatban utánam szóló f, képviselőtársaim bő adatokat fognak felhozni. Csak három munkabérlistát akarok a nemzetgyűlés előtt megemlíteni, három bányász munkabérlistáját. Az egyik 1,150.000 korona havi fizetést kap a munkabérbárcán elszámolva, és erre kiróttak 305 ezer koronás levente-büntetést, a másik, aki 1,646.000 korona havi fizetést kap, 355 ezer koronás levente-büntetéssel van sújtva. A harmadik pedig gyöngéd figyelmeztetést kapott, hogy ha gyermeke nem jön levente-gyakorlatra, -- a gyermek ugyanis egy messzelévő uradalomban volt mezőgazdasági munkával elfoglalva — tehát hanem vesz részt az első figyelmeztetésre, figyelmeztetik, hogy 1 millió korona büntetéssel fog-ják sújtani azt az apát, akinek havi fizetése a másfél millió koronát nem lépi túl. A munkabérbárca szerint az egyik a hónap végén hatezer korona bért, a másik pedig íl ezer koronát kapott, a többi különféle címen, igy ievente-bírság címén is levonásba került. (Esztergályos János : Ha nincs cipője, ruhája, hogyan menjen gyakorlatra ?) • Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Kéthly Anna : Ennél a címnél szólnom kell az Országos Közoktatási Tanácsról is, amely tudomásom szerint nem végez túlzottan érdemleges munkát. Én általában a tanácsok intézménye iránt, talán épen 1919 tapasztalataiból kifolyólag, meglehetős bizalmatlansággal viseltetem, különösen mióta a kultusztárcánál irkaajánló tanácsok működéséről értesüléseim vannak. Az egyetemek kérdésénél eiső észrevételem az, hogy annak ellenére, hogy az egyetemekre fordított 176 milliárd összeget, legnagyobb részben a széles néprétegeknek kell, mint adóterhet előteremteni, az egyetemek mégis arisztokratikus elzárkózottságban vannak c's csak egy kicsinyke kis felső.réteg az, amely hasznát veszi a reájuk fordított kiadásoknak. Ennek oka két körülményben rejlik. Az egyik az a páratlan szigorú képesítési törvény, amely megakadályozza azt, hogy ne a bizonyítvány, hanem az intellektus alapján kerülhessenek be az emberek az egyetemekre, a másik pedig az egyetemi tandíjak mérhetetlen drágasága, amely gyakorlati akadályokat gördit az egyetemekre való bejutás elé. Itt csak az előadó úrra kell hivatkoznom, aki bejelentette, hogy az egyetemi tandíjak lÜÖ"/<>-csan vannak valorizálva. Ma, amikor 100%-os valorizálás sem a fizetéseknél, sem semmiféle más szolgáltatásnál nincs meg, nem tudom, hogy annak a tisztviselőnek, vagy akármilyen más magánembernek gyermeke, aki az egyetemre jut, szüleinek nem .100%-ig valorizált fizetéséből a 109%-oßan valorizált tandíjakat hogyan fizesse. Nem akarok isméi el ten szólni a magyar törvénykezés igen sajnálatos és már többször említett intézkedéséről, a numerus ciaususrói,