Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-470
A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. A Károlyi-kormány hagyatéka ez a sok uj politikai államtitkár és ez nagyon megterheli a mi budget-nket. A sok politikai államtitkár mellé járul a sok autó és egyíb csupa improduktiv kiadás. Ahelyett, hogy takarékoskodnánk, hogy csak addig nyújtóznánk, ameddig a takarónk ér, terjengünk, nem törődünk azzal, hogy ma a nagy tömeg teljesen lerongyolódik, nem törődünk azzal, hogy itt a pusztulásnak gazdasági értelemben milyen rémes örvényei nyiltak meg, Gaal Gaston t. képviselőtársam a gazdasági válságnak, az agrárválságnak döbbenetes képét festette előttünk. Gondolhatta-e valaki 3—4 évvel ezelőtt, hogy a magyar gazda idáig fog jutni, amikor olyan hallatlanul nagy és gazdag mezőgazdasági életünk volt ? Ugy-e, milyen rohanó az események menete és idejutott már a magyar gazda. De igy van ez minden társadalmi osztállyal. El fogunk pusztulni, a pusztulásnak szörnyű szelét kell, hogy érezze mindenki. A t. kormánynak az a kötelessége, hogy megállitsa a pusztulás rohanó menetét mert üa nem, el fogja őt is söpörni és nem tudjuk, hogy utána ki következik. Nincs az a politikai párt, amely akkor visszatarthatná a nyomor Leviathanját, amely végigrombol, végigtapos minden értéken, a magyarság minden eredményén. (Baross János : Nem akarják megérteni a kormányon ! Az elhibázott pénzügyi politika átka !) A t. kormány, maga a nemzetgyűlés, a főváros és az ország is most ünnepelte Széchenyi^ emlékezetét, de csak az emlékezetét ünnepelte és nem az ő tanitása szerint él. Széchenyi mondta, hogy az egyéni jólét a nemzeti boldogulást szolgálja. Épen ennek az ellenkezője érvényesül a kormányzatban. (Baross János : Kár, hogy nincs itt a pénzügy minister !) A kormányzatnak van egy nagyon rideg, kegyetlen politikai álláspontja. Azt mondja, hogy az államháztartás egyensúlyát biztositani kell, az állam gazdasági berendezkedését teljessé kell tenni ; az egyén elpusztulhat, de az államnak állnia kell. Egy ilyen tétel végzetes eredményre vezethet, mert igaz, hogy nagyon forgatagos időkben százezrek elpusztulhatnak és az intézmények megmaradnak, nagy gondolatok azért kikerülnek a kataklizmából és egy államnak nem szabad elpusztulnia, mert hiszen, ha az állam elpusztul, romjai alatt az államnak minden tagja is el fog veszni. Azonban igy megállapítani a tételt azért kétségbeejtő, mert ha az egyéni jólét teljesen elpusztul, nincs meg az a bázis, amelyre fel lehet épiteni az állam jólétét. Ez nem circulus vitiosus, ez tisztán a kormányzás művészetének és becsületességének kérdése : tisztán az, hogy előrelátó, komoly szakférfiak intézik-e az ország dolgát, akik nem kisérleteznek sem gazdasági, sem pénzügyi téren, mint ahogy láttuk, hogy előkelő idegenek ültek a kereskedelemügyi ministeri és pénzügyministeri kormányszékekben. — (Baross János : Néha hárman egyszerre !) Micsoda megdöbbentő és a laikusok számára milyen kétségbeejtő látvány az, hogy a pénzügyministerek egész galériája vitatkozik egymással, egyik ellene mond a másiknak, egyik lerontja a másik hitelképességét. Egy országnak, amelyben ilyen borzasztó zavar van a fogalmakban, a tudásban és a szakismeretekben — (Baross János : Mi vagyunk a kísérleti békacomb !) csakugyan el kell pusztulnia. — (Pikler Emil : Épugy, mint a közigazgatás a birósággal hadilábon áll !) Nem akarok triviális lenni, de el kell mondanom egy nagyon keserű anekdotát, Ez a keserű anekdota ebben a korszakban született meg. Egy idegenvezető egy idegen embert, egy angol urat vezetett végig Budapest utcáin. Megmutatta neki NAPLÓ. XXXVI. vi november hó 20-án, pénteken. 341 Budapest nevezetességeit. Felvitte a budai várba és megmutatta a Mátyás-templomot, azt a gyönyörű gótikus építményt, magyarázta annak történetét. Az angol csodálkozva vette észre, hogy a templom egyik tornyán kereszt helyett egy holló ül Mátyás király gyűrűjével szájában. (Rakovszky Iván belügyminister : Igen! Talán tudja a minister ur az anekdotát, azért nevet. — Rakovszky Iván bei ügy minister : A bécsi Szent István templomról van szó !) Mindegy, magyar vonatkozásban is megállja a helyét. Azt kérdezte az angol, hogy van az, hogy itt a templomon nem kereszt van, hanem állat. Azt mondja az idegenvezető : tisztelt uram, a dolog ugy áll, hogy nálunk a csúcsokon állatok ülnek és ez a mi keresztünk. (B. Podmaniczky Endre : Ezt németül kell elmondani ! Ugy jcbb ez a vicc ? — Pikler Emil : Mindegy ! Magyarul is igaz !) Ez borzasztóan keserű és groteszk anekdota, de meg kell állapítani, hogy ha az ember nem brutális szóbeli értelmét keresi, nem tisztán fonetikailag és etimologiailag vizsgálja a dolgot, hanem a tendenciáját keresi, némi igazság van benne. Hiszen megállapithatjuk, hogy- annyi kormányférfiu váltogatta egymást hat év alatt és annyi bizonyitotta be önmagáról, hogy nem való volt arra a helyre, hogy annyi tandíjat fizettünk ezekért a kísérletekért, hogy már nem lehetünk abban a helyzetben, — nincs már, kifogyott ennek a nemzetnek a pénztára — hogy további tandíjakat fizessünk azért, hogy a politikában és az ország vezetésében előkelő idegenek továbbra is a mi rovásunkra próbálkozzanak és érvéuyésüljenek.^ T. Nemzetgyűlés ! A felsorolt okoknál fogva nem látom a kormányban azt a komoly szándékot, hogy a legégetőbb problémákat igazán a maguk értéke szerint tárgyalja. Ugy látom, hogy a kormányzat a kényes kérdések elől szeret kitérni. Majdnem azt a gyakorlatot vettem észre magának a ministerelnök urnák kormányzati taktikájában is, hogy ha egy nagyon kényes kérdés kerül napirendre, akkor rendesen három-négy uapra elmegy vadászni. Ha nem is szórói-szóra igy van ez, de majdnem ilyen jelenségeket mutatott az ő kormányzati taktikája. S amikor a nemzetgyűlésen vagy a társadalmi életben valamely égető kérdés merül fel, akkor a kormányaelnök ur mélyen hallgat, bizonyára azon régi elvnél fogva, hogy minden csoda csak három napig tart, a közönség addigra megszokja s akkor neki úgysem kell felelnie a felvetett kérdésekre. Nehéz időkben igy nem lehet kormányozni ; nehéz idők megkövetelik, hogy kemény kézzel nyúljanak a^ kormányzat gépezetéhez. (Pikler Emil : V. Béla fog rendet csinálni !) Ha hiba van, állitsa az embereket a megfelelő helyre, ha pedig a kormányzat hibás, akkor vonja le a tanulságokat. Egy kormányzati rendszer még nem jelenti az országot. Minden uralkodó kormánynak nagy tévedése, hogy azt hiszi : pótolhatatlan. Ha a kormány azt látja, hogy nem tud segíteni az országon, tessék a kormán5 r zást azokra bízni, akik tudnának segíteni. (Felkiáltások a jobboldalon : Kik azok !) Ne méltóztassék ezt oly r an könnyen venni, hiszen annyiféle kormány volt már és mindegyik oly kitűnő volt, mindegyik annyira el volt ragadtatva önmagától, amig kormányon volt. Voltak nagyon hiu kormányférfiak, akik az ő megnyilatkozásaikat oly szentírásnak vették, hogy ahhoz hozzá sem lehetett szólni, holott amikor levitézlett kormányelnökök és kormányférfiak voltak, senkisem vette őket észre az utcán. Addig, mig kormány elnökök, kormányférfiak voltak, mások is istenitették őket és maguk is istenitették saját magukat. Emlékszem egy kormányférfiura, aki nagy 49
