Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-470
A nemzetgyűlés 470, ülése 1925. évi november hó 20-án, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1925/26. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Bud János, Pesihy Pál. (Az ülés kezdődik d. e, 10 óra 20 nerckor.) (Az elnöki székei Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti .forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1925/26. évi állami költségvetés (írom. 963) általános. . vitájának folytatása. Szólásra következik Szakács Andor képviselő ur, aki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkben engedélyt kapott. Szakács Andor képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! A költségvetési vita keretében leginkább a magyar munkásság jelenlegi jelentőségével és szerepével, úgyszintén a királykérdés terén észlelhető legújabb mozgalmakkal kívánok behatóbban foglalkozni. Bevezetésül azonban megindokolom azt az álláspontomat is, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetést miért nem fogadhatom el. Évekkel ezelőtt bátor voltam javaslatokat előterjeszteni az indemnitási viták során az állami takarékosság legszigorúbb keresztülvitelére. Kívántam egyes ministeriumok megszüntetését, amelyek kis Magyarországon fö- ; lösleges fényűzést jelentenek; kívántam a legfelsőbb állásokban a békeidők állapotára való visszatérést; kívántam a fölösleges tisztviselői karoknak, igy pl. a főispáni karnak a megszüntetését; kívántam a főszolgabírói állások : korlátozását, összevonását, a községi autonó- \ miák kiépítését; kívántam a felebbezési rendszer legszigorúbb leépítését, a községek életé- ; ben a békebirói intézmény behozatalát, ami az országot rendkívül nagy hivatali apparátus- \ tói, költséges pereskedésektől, végnélküli felebbezésektől, magát a népet pedig fölösleges : költségektől óvta volna meg. Akkor a t. többség tiltakozott indítványaink : ellen, utóbb azonban maga a kormány is kény- j telén volt bizonyos mértékig a takarékosság i útjára lépni, talán nem kis részben külső nyo- 1 másra, a népszövetség kebelében felmerült j óhajtásokra. Azonban az eddig keresztülvitt megtakarítások nem felelnek meg annak a mér- * téknek, amelyet szerény nézetem szerint Magyarország kellő szigorúsággal az ország nagy céljai érdekében keresztülvinni lehet. A ministeriumok száma változatlan, holott igazán egy kis jóakarattal a jelenlegi ministeriumok létszámát ötre-hatra bízvást le lehetne apasztani. A legfőbb állami, a ministeriális tisztviselői karban sem látjuk az apasztásnak azt a mértékét, amely kívánatos volna, s nem látjuk a külső szolgálatban sem. Általában véve a takarékossági bizottság munkája csigalépésekkel halad előre és bizonyos reformtervezetei az érdekeltek erős ellenállásán meghiúsulnak. Mindezeknél fogva nem vagyok abban a helyzetben, nemcsak a kormány iránti bizalmatlanságomnál fogva, hanem tárgyi okokból sem, hogy a költségvetést elfogadhassam. A legkomolyabb gazdasági szakemberek komor színekkel festik a legközelebbi idők kifejlődését az ország egyes gazdasági érdekeltségeire nézve és azt jósolják, hogy hova-tovább mezőgazdasági termelésünk is súlyos válságba jut, sőt bizonyos mértékig már benne is van. Az állam pénzügyi rendszere, a jelenlegi gazdálkodás, amely minden erejét arra fordította, hogy magának az állami költségvetésnek egyensúlyát állítsa helyre, de semmi tekintettel nem volt a magángazdaságok érdekeire, oda fog vezetni, hogy az a termelési ág is, amely eddig még meglehetősen meg volt kímélve az általános közgazdasági válság kihatásaitól — értem mezőgazdasággal foglalkozó osztályunkat — szintén a legsúlyosabb helyzetbe kerül, pedig ennek a foglalkozásnak, ennek a termelési ágnak megrendülése lehetetlenség, hogy visszahatással ne legyen magának az államnak a költségvetésére is. Ez a borulat már jelentkezik, de jóformán semmi intézkedést nem látunk ennek elhárítására. Ezért nem lehetek a kormány iránt bizalommal. A vita eddigi során a többségi párt részéről különösen egy beszéd vonta magára figyelmemet, mert ebben a beszédben a jelenlegi középosztálynak minden előítélete, elfogultsága kifejezésre jutott, (HegymegiKiss t Pál: Ugy van! Ügy van!) Értem Viczián István t. képviselőtársam megnyilatkozását. Viczián István t. képviselőtársam beszéde — mint emlitém — azért nevezetes előttem, mert mi is, akik a demokráciának hívei vagyunk, uton-utfélen, saját legközvetlenebb NAPLÖ. xxxvi. 45
