Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

304 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. többet is minél jobb minőségűt tudjon produkálni, mert a megélhetésnek jóformán egyedül ez a termelési ág az alapja, nem gondoskodnak arról, hogy a mezőgazdaság irányittassék, hogy a mezőgazdaság tekintetében egy tanácsadó szerve legyen a népnek, amely szervnél panaszát előadhatja és amelynek tanácsát gazdasági kérdésekben kikérheti. (Ugy van ! a baloldalon. — Zaj.) Miért nem intézményesitik legalább a járási gazdasági felügyelői intézményt, aki ne ura, hanem tanácsadója legyen a népnek, amely hozzámegy. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondják önök, hogy létesítve van. Ezt én is tudom, de lecsökkentették mindenütt a gazdasági felügyelők létszámát ugy, hogy most már megint központosítva vannak minden vármegye területén és alig-alig lehet találni olyan járást, amelynek élén ott lenne a gazdasági felügyelő. (Szabó Sándor : 117-ből 98-ban van ! — Zaj.) Azt hiszem, arra méltóztatik célozni, t. képviselő ür, hogy a gazdasági felügyelők papiroson ki vannak osztva az egyes járások számára. (Szabó Sándor : Nem jól van tájékozódva ! — Szakács Andor : Ne tessék ilyet mondani ! — Zaj.) Bihar vármegyében hét járás van és két gazdasági felügyelő. (Szabó Sándor : Az egyik járás kisebb, mint a másik. Nem lehet minden ötezer ember részére egy gazdasági felügyelő.) Elnök : Szabó Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Létay Ernő : Én most nem a tájékozottságomról akarok tanúbizonyságot tenni, hanem arról az elgondolásomról, amellyel Magyarország többtermelésének kérdését, a nép gazdasági felvilágosításának és tanításának, a nép gazdasági irányításának kérdését akarom tárgyalni. Legalábbis a járások székhelyén intézményesíteni kell olyan szervet, amely a" közigazgatással karöltve, nem annak irányítása alatt, hanem kooperative a gazdasági élet minden ágában a nép tanácsadója legyen. Ha önök azt mondják, hogy a kisember ma nem termel annyit, mint a nagybirtokos, én tagadom, hogy ez igaz lenne, de ha önök ezt állítják, akkor százszorosan kötelességük ezen a kérdésen segíteni. Remélem, mindnyájan szivükön hordják azt, hogy a kisember többet termeljen, mert a többtermelés Magyarország integritásának is kérdése. (Ugy van ! a baloldalon.) Tekintettel arra, hogy már csak egy félóra áll rendelkezésemre (Halljuk ! Halljuk ! bal jelöl.), méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval a földrendezés kérdésével foglalkozzam. Mindenütt olvassuk és halljuk is, hogy megint előállott az ellenzék radikális része egy olyan javaslattal (Baross János : Kommunista javaslattal !), egy kommunista javaslattal (Halász Móric : Az is !), amely semmi egyébre nem való, mint hogy megint megbolygassa a földreformnak immár nyugvópontra jutott kérdését, hogy megint megbolygassa azokat az embereket, akik teljesen ki vannak elégítve a maguk otthonaiban, akiknek reményei már tökéletesedtek azok által a földecskék által, amelyeket az OFB jó volta és ítélete az ő birtokukba juttatott, és most itt vannak a rossz hazafiak és képviselők, akik népszerüséghajhászásból megint felvetették ezt a kérdést és valósággal törik a fejüket azon, hogy müyen radikális javaslatokkal jöjjenek elő (Baross János : A Gonosz Pisták és a Rontó Pálok !), amelyekről előre tudják azt, hogy azok teljesítése teljes lehetetlenség. Én ebben a kérdésben nem szabódom a radikális jelző ellen, (Baross János : Helyes !) mert földreformot csak radikálisan lehet csinálni. (Baross János : A Gracchusok is ugy csinálták !) Állapodjunk meg ebben. Radikális az a törvény is, amelyet az 1920. évi nemzetgyűlés hozott, mert belevág a magántulajdon kérdésébe, belevág az egyének magánjogi kérdéseibe ; radikális minden elgondolás, amely a földkérdést a magántulajdon kérdésével kapcsolatba hozza, ennélfogva állapodjunk meg abban, hogy radikalizmus nélkül földbirtokreformot a történelem folyamán egyetlen államban sem alkottak meg. (Zaj a baloldalon és a középen.) Elnök : Baross János és Halász Móric képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendbeu maradni. Lélay Ernő : Mármost az a kérdés, hogy a földbirtokok tagozódása milyen fokot ért el a külföldön és nálunk. Én magánál a törvénynél egy anakronizmussal találkozom. A törvény mindjárt első szakaszában azt mondja, hogy egyéni igénye földre senkinek nincs. Ellenben az összes tárgyalási jegyzőkönyvekben, amelyeket szerencsém volt a földrendezéssel kapcsolatban látni, az összes ítéletekben, amelyeket az Országos Földbirtokrendező Biróság földrendezési ügyekben hozott, mindenütt azt a kitételt látom, hogy »igényjogosultak«. (Szabó Sándor : Előbb igénylők és most igényjogosultak !) A földrendező biróság tehát, amelynek meghatározását el keli hogy fogadjam, igenyjogosultakat áuapit m?g akkor, amikor a törvény megállapítja, hogy egyéni igénye senkinek sincs. (Fráter Pál : Egyéni jogcím nincs ! — Baross János : Hogyne volna igénye egy földmivesembernek Magyarország földjéhez, " amikor Eszterházv hercegnek 300.000 holdja van ! — Zaj.) Elnök: Baross János képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot állandóan zavarni. (Halász Móric : Mindenki vigyázzon arra, amit mond ! — Rothenstein Mór : Eszterházy honnan vette a jogot ? — Fráter Pál : Egyéni jogcím és egyéni igény nincs ! — Szabó Sándor : Igenis van igénylő és azután igényjogosult, ha a biróság megállapítja az igényét !) Létay Ernő : A földrendezés ötödik esztendejében ismerjük el már egyszer a földszerzés jogát, (Halász Móric : Könnyű a máséból osztani ! — Baross János : Csak itt lehet elférni a magyar nemzetnek ! — Zaj.) amelyet az 1920 : XXXVI. te. intencióiból magyarázhatunk s .amelyet a földbirtokrendező biróság minden ítéletében alkalmaz, hogy igenis Magyarországon annak az embernek, akinek a földbirtokreform-törvényben szabályozott előfeltételei megvannak, igenis igényjogosultsága van arra, hogy földet kapjon. (Halász Móric : Igénye lehet, de az igényjogosultságot külön bírálják el ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î Létay Ernő : Ha ennek az anakronizmusnak burkából sikerülni fog majd kievickélnünk, tisztábban fogjuk ezt a kérdést látni azok szempontjából, akik félve és aggódva lesik, hogy a földbirtokrendezés kérdésében mi mit fogunk csinálni, mert az ő átnézetük, elgondolásuk, reményeik szerint a földbirtokrendezés kérdése még nem jutott, nyugvópontra. Nem jutott nyugvópontra, mert ha önök átvizsgálják a világ összes agrárreformjait, kezdve Angliától Kalifornián és Brazilián keresztül Franciaországig és Törökországig, (Zaj a jobboldalon. — Baross János : És a kisentente-nál !) — nem is beszélve a francia nagy forradalomról és arról a lehetetlenségről, amely Oroszországban folyik, hanem csak civilizált államoknak normális időkben keresztülvitt agrárreformjairól — akkor látják, hogy az agrárkérdés hullámai, ahol felvetődtek, egy században rendszerint egyszer vetődtek fel, de egy emberöltőn keresztül nem jutottak nyugvópontra. (Erdélyi Aladár : Semmiféle gazdasági probléma nem nyugszik !)