Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. 303 intézményeinknek bocsátotta volna rendelkezésére, abból a célból, hogy altruista intézménycink által megfelelő csatornákon keresztül, megfelelő organizáció révén a gazdaközönség kezébe kerüljenek. (B. Podmaniezky Endre : De még nincs végrehajtva a, földreform ! Addig nem kaphatunk kölcsönt !) Én ezt a kérdést igen alaposan ismerem. Megjelölöm a területet is, a forrást is, anonnan a kormánynak módjában van többet mint 100.000 milliót —• amely erre a célra sem jelentéktelen összeg — a gazdaközönségnek rendelkezésére bocsátani. Igenis, a Postatakarékpénztárnál heverő pénzeket, a Postatakarékpénztárnái nem tudom, milyen üzletekre felhasznált pénzeket — amelyekről ugy tudom, sokszor igen-igen kétes értékű bankok szanálására használtak fel a Pénzintézeti Központ utján — bocsássák az altruista intézmények rendelkezésére. Ha ezek az altruista intézmények ezeket a pénzeket meg fogják kapni, bizonyos vagyok benne, hogy megtalálják külföldön, is azt a piacot, ahol a Magyarországon hosszú lejáratra elhelyezett jelzálogi kötvényeiket elhelyezhetik. (Halász Móric : A Postatakarékpénztárnál adópénzek vannak ! Legnagyobb részük ott van ! A tisztviselőket is az fizeti !) Kérem, t. képviselőtársam, ezt a kérdést itt nem fogjuk eldönteni, (Halász Mórié : Nem bizony !) mert itt nem folytathatok le t. képviselőtársammal olyan vitákat, amelyek akut tényekre vonatkoznak, hogy vannak-e ott pénzek elhelyezve vagy, nincsenek. Én tanukat ide nem tudok hivni. Én csak azt ajánlom t. képviselőtársamnak, érdeklődjék ezután a kérdés után épen ugy, mint én érdeklődtem, s akkor azt hiszem, t. képviselőtársam néhány nap múlva igazat fog adni nekem ezen állításom tekintetében. (Erdélyi Aladár : Csak azt a fiókszámot mondd meg, ahol az a pénz van ! Engem csak az érdekel Î) Ismétlem, a mezőgazdasági hitel nélkül teljesen megfullad. Az is tévedés, hogy Magyarországon hosszú lejáratú hitel alakjában nem lehet a kisembereket pénzekhez juttatni. Igenis, itt Magyarországon magánúton egy-két éves kölcsönöket széltében tudnak szerezni olyan egyének, akik az egyik vagy a másik pénzintézethez fordulnak hitelért. (Halász Móric : 20—22%-ra !) Nem 22%-ra, hanem 14%-ra ; én magam is szereztem ilyen hitelt altruista intézmény utján a kerületemben lakó kisemberek tömegeinek. (Erdélyi Aladár : Ugy látszik, csak az ellenzéknek adják ezt ! —• Patay Tibor : Mi nem tudunk szerezni !) Nem magamnak szereztem, t. képviselőtársaim, hanem magától értetődőleg olyan egyéneknek, akiknek jobb sorsba való hozataláért ég a lelke valamennyiünnek ; feltételezem, hogy önöknek is, t. képviselőtársaim. Méltóztassanak ezzel a kérdéssel foglalkozni, méltóztassanak tapogatózni, puhatolódzni, tájékozódni, és akkor be fogják látni t. képviselőtársaim . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet' kérek ! Létay Ernő : . . . hogy a magángazdaság már sok tekintetben megoldotta ezt a kérdést, amely kérdéssel pedig a kormányzatnak kellene foglalkoznia, és amely kérdésnek megoldása és kulcsa tulaj donképen a kormány kezében van, mert azokkal a közpénzekkel, azokkal az összesitett pénzekkel, amelyek az állami hitel-intézményekben összefolynak, a kormány rendelkezik. Nem tudom, milyen célra forditja ezeket a kormány. Felvetem a kérdést nyíltan, s feleletet várok rá a kormányzat részéről, hogy ezeket a pénzeket hova forditja akkor, amikor mezőgazdaságunk nyomorog, amikor mezőgazdaságunknak szüksége van ezekre a pénzekre, és amikor a mezőgazdasági termelés számára lehetetlen máshonnan pénzt szerezni, mint ezekből a pénzekből. (Zaj. — Halász Móric : Akkor a tisztviselőket honnan fizetnék a jövő hónapban?) Ez nem az a pénz. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Létay Ernő: Ne beszéljünk ebben az országban termelési politikáról akkor, amikor eltűrjük és látjuk minden tavasszal és ősszel, hogy meghalározathatatian mennyiségű — mert csonka Magyarországon erről még statisztika nincs — katasztrális hold viz alatt áll, csatornázás nélkül kihasználhatatlanul és részben teljes termése odavész azoknak a földeknek, részben pedig a fele, sok helyen pedig teljes lehetetlenség még ezeket is húzni azokon a földeken, amelyeken csatorna nincs, amely a vizet levezesse. Amikor azt látjuk, hogy egy földrendezési politika folyik, hogy a földreform miatt ugy a megváltást szenvedő, mint az igényjogosult, panaszkodik ebben az országban, (Baross János : Jogosultan !) és látjuk, hogy százezrei a földeknek a kormányzati politika nemtörődömsége folytán, — mert ezzel a kérdéssel nem foglalkozik ugy, hogy a többtermelést előmozdítsa — teljesen veszendőbe mennek, akkor méltán el kell szomorodnunk a termelési politika koncepciójának hiányossága folytán, amely a mezőgazdasági kérdések tekintetében ebben az országban van. Hiába panaszkodnak a vizlecsapoló-társulatok, nem tudják azokból a járulékokból még ma sem ugy megoldani ezeket a kérdéseket, mint ahogy megoldani kellene. (Halász Móric : Állami pénzen oldják meg ! Hoztunk rá törvényt !) T. képviselőtársam, mi annyi üdvös törvényt hoztunk a rovarok kiirtásáról és más hasonló dolgokról, amelyeket senki a világon figyelembe nem vesz ; van pl. egy nagyszerű legelőrendtartási törvényünk, amelynek az az ismertetőjele, hogy senki nem tartja be. ön, t. képviselőtársam, kiváló közigazgatási ember volt, tanuskodhatik mellette, hogy nincs gyalázatosabb, mint az a legelőrendtartás, amely Magyarországon a gyakorlatban létezik, de az erre vonatkozó törvényünk, az 1913 : X. te. elsőrangú. Ez a törvény megszabja, hogy milyen módon lehet társulni és milyen módon lehet az embereket a legelő hasznosítása tekintetében kioktatni ; de ezt a törvényt Magyarországon senki be nem tartja. Épen ilyen törvény az is, amelyet a múlt esztendőben hoztunk, amely ezt a kérdést igenis kodifikálta, de a gyakorlatban nem oldotta meg. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert a gyakorlati megoldáshoz az is szükséges, hogy a pénzügyminister ur ezekre a produktiv célokra ne sajnálja odadobni a pénzt ; az is szükséges, hogy ezekre a produktiv célokra fedezetről gondoskodjék a pénzügyminister ur, hogy ezek által a kérdések által a pénzügyminister ur megerősítse azokat az adóalanyokat, akik a kormányzati irányzatnak gazdasági kérdésekben való nemtörődömsége folytán elvesztik azt a magot is, amelyet a földbe elvetettek. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. — Rothenstein Mór : Nem érdekli a minister urat, amit itt beszélnek. — Baross János : Itt van a minister ur ! — Szabó Sándor : A minister ur ezt könyv nélkül tudja !) A termelési politikának kiegészitő része a mezőgazdasági vezetés kérdése. Ha valaki beteg, akkor orvoshoz megy ; ha valakinek jogi baja van, ügyvédhez megy, ellenben, ha gazdasági baja van annak az embernek, aki ilyen kérdésekben nem ismeri ki magát, jelöljék meg nekem azt a szervet, amelyhez Magyarországon elmehet. (Baross János : A sóhivatal ! — Szabó Sándor : Annyi egyesületünk van, hogy csoda ! Ott vannak a mezőgazdasági kamarák, szaklapok, stb.) Lehetetlenség, hogy olyan országban, amely mezőgazdasági állam, amelynek ősforrása a föld, s amelynek azon kell a fejét törnie, hogy a földből minél