Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

302 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. bontástól, még akkor is, amikor a külső erőszak ellen kellett védekeznie, akkor ez a védelem fokozott kötelessége ma a nemzetnek, amely rettenetes nagy áldozatok árán, irtózatos nagy történelmi kálvária után mégis csak hozzájutott ahhoz, hogy önmaga rendelkezzék önmaga felett, mert saját függetlenségét bírván, saját sorsát maga intézheti. Ezekben a kérdésekben nem adok szabad kezet a kormánynak, ebben a kérdésben nem lehet szabadkeze a kormánynak, mert ennek a kormánynak nem lehet és nincs is olyari külső hatalommal szemben vállalt kötelezettsége, mint amilyen a régi országgyűlések idején volt az összes kormányzatoknak, amelyeknek igenis, félszemmel Ausztria felé, a Habsburg-ház felé kellett nézniök, amikor Magyarország sorsát intézték. A magyar nép méhében, őserejében, szabadságában, jólétében kell ma a kormánynak csak biznia, mert ha kifelé néz, akkor egészen bizonyosan másféle kérdéseket kellene ott felvetni, mint Magyarország belső sorsa intézésének kérdését. Ha van egy terület, amelyen viszásságokat tapasztal az ember, ugy ez a terület a termelési politika. És nekem itt őszinte sajnálattal kell kifejezést adnom, ama gondolatomnak, hogy egy költségvetési vitát még soha ilyen merevnek nem láttam, mint amilyen merev ez a költségvetési vita ebben a nemzetgyűlésben immár talán harmadik héten. S ha ennek okait keresem, akkor elsősorban abban találom meg, hogy a régebbi parlamentekben a kormányzat... (Zaj a jobboldalon. — Bothenstein Mór ; Egészen jól mulatnak az urak !) Elnök : Csendet kérek ! Létay Ernő : ... különösen annak elnöke kötelességének tartotta minden költségvetési vita elején azt, hogy a kormányzat irányvonalait a parlament előtt körvonalozza. Immár harmadik hete folyik ez a költségvetési vita és felelős tényezők szájából még egyetlen szót nem hallottunk, felelős tényezők még egyetlen szóval sem dobták be a maguk kormányzati irányzatukat a vitaanyagba, ennélfogva ugy gondolom, hogy vagy a végén akarják elmondani mondanivalóikat, nehogy az utólagos dialógokra alapul szolgáljanak, vagy pedig azért nem beszélnek, mert ugy sem tudnának kellő védelemmel felelni azokra a vádakra, amelyeket erről az oldalról velük szemben felhoztak. (Mándy Sámuel: Fel fognak majd szólalni ! — Hegymegi-Kiss Fái : A vita bezárása után ! Nagyon ügyes dolog !) Talán t. képviselőtársaim szintén visszaemlékeznek azokra az időkre, amikor azokon a padokon, bár más férfiak ültek, de a parlamentarizmus és a nemzetgyűlés tekintélye iránt — mert én ezt is belemagyarázom, — a kormányok sokkal nagyobb reverenciával viseltettek, mint a mostani kormányok. A képviselőház a régi országgyűlések idején nem volt annyira bábu, mint a jelenlegi kormányzat idején, amikor inspekciós ministereket küldenek ki órákra, hogy azokat a beszédeket, kívánalmakat, bajokat meghallgassák, amelyeket a nép megválasztott képviselői itt állandóan hangoztatnak. (Erdélyi Aladár : Azelőtt egy évben nem volt annyi ülés, mint most egy héten ! — Szabó Sándor : Ha minden minister állandóan itt ülne, mikor dolgoznának?) Én, t. képviselőtársaim, azt tapasztalom, hogy amióta a ministerek adminisztrálnak és nem politizálnak, az adminisztrácóval sokkal több a baj és a politika sem megy jobban. (Egy hang a jobboldalon : Bölcs mondás !) Nem bölcs, de igaz ! (Halász Móric : Végkimerülésig tart a vita"! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek minden oldalon ! Létay Ernő : Rettenetes nagy krízissel állunk szemben Magyarországon. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Létay Ernő : A pénzügyminister ur maga is elismerte, hogy termelési krízis előtt áll nemcsak Magyarország, de talán Európa sok országa is. (Halász Móric : Benne vagyunk !) Sajnos, már benne is vagyunk a krízisben és nem láttuk, nem hallottuk, hogy a gazdasági ministerek vázolták volna azokat az irányvonalakat, amelyeket maguk elé kitűztek, hogy a gazdasági krízis lehetetlenségeiből ennek az országnak népét kivezessék. Itt van mindjárt elsősorban a hitelkrízis, amely magától értetődőleg a gazdasági krízis egyik legerősebb tényezője. Magyarországon az a helyzet, — hiszen mindnyájan tudjuk — hogy el kell veszni népünknek amiatt, hogy semmiféle hitelt nem tud kapni még akkor sem, ha hitelképességét megállapítják. (Halász Móric : Ez igy van ! A birtokosoknál is igy van !) Uzsorások kezébe kerül, lehetetlen kamatozású kölcsönöket kénytelen felvenni az, aki pénzt akar. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Létay Ernő : Ezen a hitelpolitikán változtatni kell. Ha a kormány akarja, módjában van megtalálni azokat az utakat és módokat, amelyekkel a hitelkrizis csökkentését, esetleg talán tökéletes megszüntetését is elő lehet idézni. Hiszen Ausztria is, amely a legutóbbi kimutatás szerint 53%-ig mezőgazdasági állam, ugvanolyan pénzügyi zavarokkal küzdő állam volt, mint bármely más levert állani, amely ebből a háborúból vesztesként került ki, és mégis azt tapasztaltuk, hogy már két évvel ezelőtt mezőgazdasága számára külföldi hitelt is tudott szerezni, miután már a belföldi hitelnek maidnem 70%-át fordította a mezőgazdasági hiteligények kielégítésére. A kormánynak van egy akciója folyamatban, amely 22 millió aranykorona erejéig a nagybirtok és középbirtok hiteligényeinek kielégítésére van hivatva, tudomásom szerint azért, hogy megszabadítsa a közép- és nagybirtokot azoktól a tarthatatlan adósságoktól, — és ezáltal termelőképessé tegye — amely adósságok annyira nyomják már ezeket a birtokokat, hogy sem forgótőkéjük nincs, sem pedig olyan instrukciókat a maguk gazdaságában eszközölni nem tudnak, amelyek által a többtermelést mozdíthatnák elő. Eszem ágába sem jut, hogy a kormánynak ezt a ténykedését kifogásoljam azért, mert talán a nagybirtoknak és a középbirtoknak felsegélyezését látom ebben a cselekvésben. Nem, t. Nemzetgyűlés ! Nagyon üdvösnek, nagyon helyesnek Ítélem ezt és kérem is a kormányt, ne álljon meg ezen az utón, hanem ha marad még ezen hitelügylet lebonyolítása után kielégítetlen része Magyarország nagybirtokos- és középbirtokososztályának, akkor siessen ezeknek is segítségükre a maga eszközeivel, hogy az ő hiteligényeiket is kielégitse. (Helyeslés jobb felől.) De amikor ezt mondom, ugyanekkor meg kell állapitanom egy másik tényt is, azt, hogy ugyanilyen hitelkrizis — és épen népünknek gazdasági és kulturális tekintetben kisebb felvilágosodottsága révén sokkal kirívóbban — jelentkezik még a kisbirtokos és a törpebirtokos osztálynál is, (Halász Móricz : Ez igaz !) amelynek pedig hitelképessége ép annyira megvan. Hiszen ezekről beszélek, mert akik nem hitelképesek, azok egy kül- vagy belföldön elhelyezendő hitel szempontjából sajnos, nem jöhetnek tekintetbe, mert ezek csak az állami segély szempontjából jöhetnek figyelembe. Ezeknek is a hóna alá kell nyúlnia tehát az államnak, és én meg is mondom, hogy érthetetlennek tartom, hogy a kormány azokkal a pénzekkel, amelyekkel jelenleg rendelkezik, vájjon mit szándékozik cselekedni/Vájjon azt szándékozik-e cselekedni, amit eddig tett, hogy elrejtette azokat a postatakarékpénztár különféle fiókjaiba, ahelyett, hogy altruista