Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. 301 emberi szabadságnak azt az erejét, amelyet a választójogban mint közjogban engedett kifejezésre jutni — látja azt, hogy Magyarország ridegen elzárkózik attól az institúciótól, amelyet pedig ő az államélet egyedüli intézményes fentartójának ismer el, akkor hogyan képzelhetjük, hogy azok a külföldi nagy országok Magyarország konszolidációjában hinni fognak, addig, amig látják, hogy ilyen rideg jogszabály áll fenn Magyarországon az emberek szabadságjogát illetőleg, amikor tudják, hogy egy nyilt szavazás nem lehet csak takaró a nép igaz akaratának megnyilvánulása elé, amikor tudják azt, hogy egy nyilt szavazási rendszer fentartása nem lehet egyéb, mint meghamisítása annak az akaratnak, amely kifejezésre szeretne jutni, amelyet azonban megnyilvánulni nem engednek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha egy külföldi állam — bármelyik legyen is az — Magyarország konszolidációjáról hall beszélni és erre odatartja maga elé a legutóbb megszavazott magyar választójogi törvényt, akkor meddő munka az, amit Bethlen ministerelnök ur Genfben végez, meddő munka az, amit a mi államférfiaink külföldi vándorutaikon, kálváriautaikon végeznek, mert összes beszédeik csak szavak maradnak, mert a választójogi törvény cselekedet lesz azon államférfiak előtt. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom egyébnek, mint közjogi mesterkedésnek, közjogi mókának mondani a kormány részéről azt, hogy cáfolat és válasz nélkül hagyja a nemzetgyűlésnek a sajtóban minduntalan megjelenő azt a meggyanusitását, hogy a saját életét meg akarja hosszabbitani egy általa már megszavazott törvénnyel. Én annak a törvénynek megalkotása alkalmával itt voltam, ismerem annak a törvénynek szövegét. Abba a törvénybe csak közjogi mesterkedéssel vagy rosszakaratú politikai irányzat támogatásával és erőszakolással lehet belemagyarázni, hogy abban világosan benne van az, hogy ennek a nemzetgyűlésnek élete meghosszabbitható. Erkölcstelenségnek, férfiatlanságnak tartom mindenki részéről, ha ennek a nemzetgyűlésnek az életét meg akarja hosszabbitani, mert élénken figyelemmel kisértem mindenkinek a programmját a választások alatt, de olyan programmal senkit sem választottak meg, hogy a nemzetgyűlés a saját életét meghosszabbíthatja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : Visszaélés a választók jogával !) Nincsen joga a nemzetgyűlésnek magának sem — egy az ország érdekét magában foglaló és az ország érdekét feltüntető vis major esetén kivül — arra, hogy a saját életét meghosszabbithassa. A háborús országgyűlés meghosszabbításáról szóló törvény alkotásánál itt voltam. Élénken emlékszem azokra a viaskodásokra, azokra az aggodalmakra, amelyek azoknak a becsületes magyar hazafiaknak — akik ebben a parlamentben benn ültek, azokon a padokon is, amelyek most, sajnos, üresek és betöltve nincsenek — lelkében felmerültek azért, hogy itt, igenis, egy vis major esete állott fenn a háború miatt, amikor meg kellett hosszabbitani a mandátumot. Meg kellett hosszabbitani annál az egy oknál fogva, hogy a választók tömegeiből épen azok lettek volna kizárva, — anélkül, hogy mód és alkalom lett volna akaratuk megkérdezésére — akik épen akkor a harctéren a magyar nemzetért a legsúlyosabb emberi és honpolgári kötelességüket teljesítették. Ugyan, mondják meg önök, hogy milyen vis major esetével állanak most szemben? Mondják meg, bogy vájjon honnan vennék az erkölcsi jogosultságot ahhoz, hogy ennek a nemzetgyűlésnek mandátumát meghosszabbítsák. (Mozgás jobbfelől és a középen. — Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én csak egy olyan vis majort látok, amelyet a kormány állított fel azért, mert saját életét nem tudja, nem látja másként fentarthatónak és biztosítottnak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem lehet más. mint a kormányzati irány erőszakolt vis majorja a nemzeti akarattal szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : Ugy van, ez a diktatúrának is egyik formája !) (Az elnöki széket "Huszár Károly foglalja el.) (Halász Móric : Korai még errő* beszélni !) T. képviselő ur ! Ezek a h'rek a lapokban áFandóan megjelennek, és pedig igen különböző formákban. Nem akarok senkit sem meggyanúsítani, de épen a túlsó oldalon ülő t. képviselőtársaim egyikének-másikának szájába adott nyilatkozatokat olvastam a sajtóban, amelyek legalább is jóakaratulag, kétértelműséggel kezelik ezt a kérdést. Én igenis, felvetem itt ezt a kérdést akkor, amikor a költségvetési vitában a kormány általános kormányzati irányáról mondok kritikát és követelem a" kormánytól, hogy tisztán a maga álláspontját itt a nemzetgyűlésen fejtse ki ezzel a kérdéssel szemben, hogy ennek az erkölcstelenségnek vádjával még addig se álljunk szemben, amig ennek a nemzetgyűlésnek mandátuma lejár. (Klárik Ferenc : Ezzel a kérdéssel bújócskát játszik a kormány !) Elnök": Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! ( Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik képviselő urat még egyszer kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Klárik Ferenc : Most már csendben leszek ! — Derültség.) Létay Ernő : Sokszor kerestem történelmi hasonlatot. Sokszor analizáltam Magyarország jelenlegi helyzetét a társadalom belső berendezkedését illetőleg, és hasonlítottam olyan történelmi időkhöz, amelyek más államok életében hasonló társadalmi viszonyok között fejlődtek ki. Nem tudok más hasonlatot találni ennek a nemzetgyűlésnek egész működésére, a magyar politikai társadalom jelenlegi életére, mint a Guizot-féle parlamentet. Guizot megtette annakidején, hogy, igenis, resztringálta a választók számát ; megtette azt is, hogy korrupttá tette a választást, annak ellenére, hogy mindössze egynéhány ezer francia állampolgárnak volt módja ahhoz, hogy képviselőséget vállaljon. A mandátum meghosszabbításának kérdéséhez azonban még Guizot sem mert hozzányúlni, mert talán még annak a néhány ezer képviselőnek is elvesztette volna a bizalmát, akiket a passzív választójoggal felruházott. A magyar jogfejlődés történelme azt mutatja, hogy Magyarország össztársadalma gazdasági, külpolitikai, vámpolitikai kérdések iránt az osztrák monarchiával való szerencsétlen közjogi kapcsolatunk révén soha kellőképen nem foglalkozhatott, ellenben annál erőteljesebben fejlődött ki ebben a nemzetben a közjogi érzés, ennek az erőteljes közjogi érzéknek még azon árnyalatai is, amelyek minden ember közjogát, különösen pedig az állami közjogot érintik. Nem hinném azt, hogy Magyarországon akadna ember, aki a mandátummegtíosszabbitás jogosságát elismerni hajlandó volna, nem hinném, hogy akadjon Magyarországon olyan közjogász, aki ennek törvénybeiktatását, ennek kodifikációs igazságait elismerni volna hajlandó. Hogy mi jelenleg oiyan időket élünk, ameiyek a kormányt bizonyos rendkívüli szabályokra ösztökéihetik, elismerem, de én a különleges rendszabályokkal ugy vagyok, hogy amikor azok sujtólag hatnak a népre, a nemzetre és azokra a kérdésekre, amelyeket a nemzet tradiciószerüen őrzött és óvott meg minden néven nevezendő meg43*