Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

300 À nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. attól a gondolattól szabadulni — bár talán e tekintetben szemben is állok bizonyos hozzám közelálló politikusok véleményével, — hogy a mi nemzetközi helyzetünk megítélése Németország megítélésén és helyzetének jobbrafordulásán múlik. Ha látjuk azt, hogy Németország kérdését a világegyetem hogyan Ítélte meg öt évvel ezelőtt, és ha látjuk, hogy a Ruhr-megszálláson keresztül a Dawes-féle javaslatokig mekkora utat kellett Németországnak megtennie, mily irtózatos erőt kellett belsőleg és külsőleg kifejtenie, amig a 70 milliós nag3' Németország kérdését európai problémává tudta tenni, s ha nézzük, hogy a Dawes-féle javaslattól a locarnói egyezményig milyen hatalmas utat kellett Németországnak megtennie a francia és más, a németekkel ellenszenves államok közhangulatával szemben, mindaddig, mig a német kérdés átéreződött azoknak a népeknek életébe is, amelyek ellenszenvvel voltak Németország iránt s ha körülnézek ebben az elsatnyult, nyolc millió magyart alig magába foglaló csonka Magyarországban, akkor el kell borzadnom a feladatok nagysága előtt, amelyek e nemzet előtt állanak, ha a maga kis népének sorsát európai problémává akarja tenni, mert csak egy európai problémával fog Európa areopágja foglalkozni. Ha ezt a kémest taglalom, rá kell mutatnom megint arra, hogy vájjon a magyar kérdés európai problémává tehető-e addig, mig Magyarország nem rendelkezik szimpátiával az e kérdést melegen felölelő külföldi nemzetek részéről, amelyek a magyar kérdéssel már eddig is jóakaratulag foglalkoztak és amely nemzetekről feltételezhető, hogy jóindulattal fogják Magyarország kérdéseit, a trianoni békekötés revízióját kezelni. Mert nincs más kérdés, amiért magyar embernek ma élnie szabad ; ha van egy kérdés, amelyben kell, hogy összefogjunk, bármilyen világnézet, bármilyen politikai felfogás, bármely néven nevezendő belső indulat is hevítene minket egymás mellett vagy ellen, ez az egy kérdés az, amelyet csak egyféle nézőszempontból szabad elbírálni : Magyarország összességének szempontjából. Ha ebből a szempontból vizsgálom ezt a kérdést, akkor rá kell térnem arra, hogy amig Magyarországgal szemben a külföld bizalma nem áll helyre a külföld által vélt konszolidálása után vagy Magyarország nyugalmának olyan irányban való megteremtése által, mely a békeszerződések revíziója kapcsán a külföld áldozatkészségével érhető el, vájjon Magyarország szintén hozzá fog-e csatlakozni azokhoz az államokhoz, amelyek őszintén akarják a békét s a többi nemzetekkel való testvériesülést. Egj^ olyan ország, amely a gyűlölet országának nevezhető el, melyben az indulatok fékevesztettek, amelyben a társadalmi osztályok egymással szembenállanak, amelyben mondhatnám, hogy sokszor olyan mélyreható ellentétek fordulnak elő a társadalmi életben, melyek sokszor a családi életig nyúlnak vissza, ez semmi körülmények között sem fogja azoknál a népéknél azt az indulatot felgerjeszteni, hogy jóindulattal és bizalommal nézzenek Magyarország sorsa felé akkor, amikor a békekötések revíziója folytán Magyarország jobb sorsát akarják előmozdítani. ( Ugy van ! bal]elől.) T. Nemzetgyűlés ! Csak a gondolattársulás révén érhet el ez az ország is oda, hogy sorsát európai kérdéssé tegye. Ha azok a nemzetek, amelyek Magyarország sorsa iránt jobb indulattal viseltetnek, ma még szerencsére nincsenek olyan hatalmi tagozódásban, amelyben Magyarország a maga elhelyezkedését meg nem találhatná, akkor szerintem ez a legkedvezőbb pillanat, hogy Magyarország belső munkáját kell elvégezni, hogy a külföldi bizalmatlanság belső bizalommá változzék át. Addig Magyarországnak el kell végeznie azt a munkát, amely a nyugati demokrácia és az emberi civilizáció — mert én ezt a kettőt nem tudom külön választani egymástól — olyan intézményeit valósítja meg Magyarországon," hogy ezen intézménynek elismertetése által a nyugati nemzetekben bizalmat váltson ki, azokban a nemzetekben, amelyek jóindulatára Magyarország épségének, fenmaradásának, dicsőségének szüksége van. Magyarországon a sajtójog terén olyan rendkívüli jogszabályok állanak fenn, amelyeket talán igazolt a háborús állapot, amelyről semmiféle országban sem lehet azt állítani, hogy normális, konszolidált állapot s amely háborús állapotban talán mindazok, akik egyébként a tökéletes szabadságjogok tiszteletén alapuló elveket vallanak, kényszerülnek megalkudni a helyzettel, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) olyan irányban, hogy kivételes eszközöket bocsátanak a hatalom rendelkezésére, quasi kézbeadva egyetemes akarat alapján a diktatúrát, és engednek megszabdalni olyan szabadságjogokat, amelyeknek korlátozását semmiféle konszolidáció, semmiféle normális állapot nem igazolja. De hiszen nem vagyunk háborúban már a hatodik esztendő óta, mégis különleges rendszabályokat, különleges jogszabályokat látunk, sőt nem is törvényeseket, hanem csak törvényen alapuló rendelkezéseket látunk még ma is a gyülekezési jog, az egyesülési jog, a sajtószabadság kezelésének kérdésében ; elvonják a sajtót például a maga jogos birájától is és kezelését a közigazgatási hatóságok rokonszenvének, ellenszenvének vagy a kormányzati politika mindenkori irányzata tetszésének teszik ki. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : A belügyminister kénye-kedvének !) Azt gondolják önök, hogy ha az a gondolat nem kerül felszinre, meghalt? Nem. ez a gondolat nem halt meg, az a gondolat talán még tüzesebben él, talán még jobban perzseli az illető agyát, aki a gondolatot magából ki nem fakaszthatta ! Ennél a kérdésnél pedig nem tudok szabadulni attól a gondolattól sem, hogy nekem, mint magyar törvényhozónak figyelnem kell az ország társadalmi viszonyait, figyelnem kell a társadalom gondolkozásmódját. De hogyan figyelhetem én és hogyan figyelheti maga a törvényhozás az ország társadalmi rétegeinek gondolkozásmódját, ha magát a társadalmat arra kényszeritik, hogy gondolatait elrejtse és soha kifejezésre ne juttassa? Hiszen ha kell segíteni egyik vagy másik meghibbant agyon, ha kell segíteni elkényszeredett vagy az állam testét rágó vagy az állam érdekeit sértő gondolaton, azon is csak ugy tudok segíteni, ha azt a gondolatot, azt az irányzatot teljes valóságában megismerni engedtem, ha lehetővé tettem, hogy az teljesen a nyilvánosság elé kerüljön. Mert a betegség diagnózisát és gyógyszerét csak ugy tudom megállapítani, ha kitapogattam és minden oldalról megvizsgáltam azt a bajt, ha annak a betegségnek, bajnak gyökereit felfedtem magam előtt. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : Akkor is a bíróság hivatott reá és nem a belügyminister 1 Annak semmi köze hozzá jogállamban !) Mit gondol a külföld Magyarországról, — amely magát konszolidált államnak vallja — amikor itt a külső ismérveket megvizsgálja és látja, hogy a magyar kormányzati férfiak nem engedik a saját lelkük, saját hitük szerint megnyilatkozni a maguk állampolgárait abban a tekintetben, vájjon a politikai jogok terén milyen irányzatot tartanak alkalmasnak, mi az akaratuk az államügyek vitele tekintetében? (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni 1 Létay Ernő : Ha a nyugati demokrácia — amely már a maga institúcióiban felismerte a?