Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

298 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. Engedjék meg, hogy a magyar külpolitikával kapcsolatosan egy olyan kérdésről beszéljek, amelyről ebben a nemzetgyűlésben sokat beszéltek, amelyről még többet beszéltek ebben az országban és még többet fognak beszélni mindaddig, amig ez a kérdés tart. Van-e ebben az országban egyetlen ember is, aki ne látná, hogy amikor mi a magyar kisebbségekért verekszünk az erdélyi, a íelsőmagyarországi és jugoszláviai kisebbségekért, akkor mindig egy pofont kapunk és azt mondják : nálatok nem is a nemzeti kisebbséget, hanem egy felekezeti kisebbséget nyomnak el. Nem érzik-e, hogy ezzel mi a kisentente alá adunk lovat? Hisz olvashattuk Odsucakynak Genfben tett nyilatkozatait és láthattuk Titulescu szerepét. Hiszen ha ellenségeink nekünk rosszat akarnak, a kisentente-nak csak egy könyörgő kérése lehet a magyar törvényhozáshoz : ne töröld el a numerus clausust, mert mihelyest eltörlöd, kiveszed szánkból a falatot. Most hiába áll elő panaszainkkal gróf Apponyi Albert és Lukács György, akik óriási munkát végeznek kint. Pártállásra való tekintet nélkül el kell ismernünk azt a nagyszerű és tiszteletreméltó munkát, amelyet gróf Apponyi Albert, aki igazán már élő nagysága ennek a nemzetnek és Lukács György, odakünn végeztek a nemzeti kisebbségek ügyében. Magam is tanuja voltam, láttam Koppenhágában, hogy egy hős a harctéren nem verekedhet ugy a hazájáért, ahogyan ők odakint verekedtek Magyarországért. De megmondhatják ezek az urak, amint meg is mondották, micsoda erőtlen fegyver az, amellyel rögtön szembeszegezik a másik puskát : mit akartok ti, hiszen ti nemcsak azokkal az emberekkel szemben különzitek el magatokat, akik veletek szemben nemzeti kisebbségek volnának, hanem azokkal szemben is, akik magukat magyaroknak vallják, akik hozzátok tartoznak, akik veletek verekedtek a harctéren, akik veletek éreznek, veletek összenőttek, hiszen ti egy felekezeti kisebbséggel szemben helyezkedtek az elnyomatás alapjára I Én azért nem óhajtok ezzel a kérdéssel kapcsolatosan határozati javaslatokat benyújtani, mert én a nemzeti közérzület meggyógyulásától s az emberek jobb belátásától várom, hogy belássák azt, hogy nincsen olyan fegyver a magyar politika ellen, nincsen olyan fegyver a magyar kisebbségi politika érvényesülése ellen Erdélyben, Felsőmagyarországon és Jugoszláviában, mint idehaza a numerus clausus. Odakint ezek állandóan büszkén hivatkoznak rá. Méltóztassék végignézni, a legutóbb amikor Erdélyt végigjárták ezek az urak, állandóan azt mondották : hiába jönnek a magyarok a genfi konferencia elé a kisebbségi jogokat, mag\ar iskolákat, a magyar egyházak magyar nyelvét, a magyar egyházak autonómiáját, a magyar kisebbségek elnyomatásának megszüntetését követelni, mert van velük szemben egy fegyver. Nekem az a véleményem : csavarják ki már az urak egyszer a mi ellenségeink kezéből ezt a fegyvert, ha nem is azért, mert önök is követni akarják azoknak a Magyarországot naggyá tevő hatalmas magyar nagyságoknak tradícióit, akik azt mondották, hogy ebben az országban minden ember legyen magyar és szabad, ha nem is azért, mert hódolni akarnak azoknak a nagy gondolatoknak, amelyek Magyarországot naggyá, erőssé, hatalmassá tették, ha már nem is egyébért, de azért, hogy védjék meg és ne szolgáltassák ki az erdélyi, felsőmagyarországi és jugoszláviai magya» rokat a magyarság halálos ellenségeinek, akiknek -minden könyörgésével, minden kérelmével szemben, mint egy kérlelhetetlen, egy átverhetetlen fal áll : a magyar numerus clausus. Méltóztassanak elhinni, hogy a numerus clausus, amely nem egy felekezet ellen hozatott Magyarországon, nemcsak egy felekezetnek a fájdalma itt Magyarországon, hanem az első, a legelső fájdalom és bűn, amely nem Magyarországon egy magyar felekezet ellen, hanem a megszállott területeken lévő magyarság ellen követtetett el. Szálljanak magukba igen t. uraim, érezzék és tudják önök, — hiszen tudják is — hogy ez igy van, mert az Erdélyből, Felsőmagyarországból és Jugoszláviából önökhöz befutó panaszok, de a Genfből visszatérő magyar kiküldöttek jelentései is megmondják önöknek, hogy ez igy van. Tehát uraim, ne játszunk, ne legyünk álszemérmesek, érezzék át és legyen bátorságuk ennek tudatában fellépni azzal a íázitással és azzal az agitációval szemben,, amellyel ellenségeink örömére, ellenségeinktől támogatottan még mindig fenn akarják ebben az országban a numerus clausust tartani. Én, uraim, megértem Cuzát. Ha én román államférfiú vagyok, én is leülök tárgyalni a szélsőséges magyar fajvédőkkel. Igazolni akarnám, támogatnám őket reggeltől estig, hogy milyen igazatok van, hogy az az ut a helyes, amelyen ti jártok, az az ut az igazi ut, amelyen ti haladtok, mert hiszen tudják, hogy nem Magyarország .érdeke az, hogy itt numerus clausus legyen, hanem Romániának az érdeke, annak a Romániának, amelynek Titulescuja majd Genfben, mikor a magyar kisebbségek ügyéről lesz szó, odavágja : mit akartok, hisz nálatok ott van a numerus clausus. Én általában az egész belügyi kormányzatot és a kormányzati politikát abban, ami idehaza az országban az izgatások területén történik, nem látom erélyesnek, csak az egyik oldalon. Nekem és annak a pártnak, amelyhez tartozom, az az álláspontom — de ugy tudom, a szociáldemokrata pártnak is ez az álláspontja — hogy a demokrácia alapján állunk és a szociáldemokrata párt a demokrácia elveit elismerve, a maga elveinek megvalósitását csak törvényes eszközökkel igyekszik keresztülvinni és elitéi minden olyan irányzatot, amely a hatalmat nem a demokrácia utján, hanem erőszakkal akarja magához ragadni. (Ugy van a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : Azért jöttünk ide !) Ne csak az egyik oldalon legyen erélyes a kormány. Ha nekem az a véleményem, hogy valaki arra törekszik, hogy a hatalmat erőszakkal magának megszerezze, és azt a társadalmi rendszert, amelyben élünk, erőszakkal megdöntse, akkor azokkal szemben, akik erre törekszenek, jogom van minden eszközzel védekezni. Én akkor is, amikor itt a proletárdiktatúra előidejében a diktatórikus gondolatnak kifejtéséről volt szó, ezt az áláspontot helyeseltem és azt mondottam, hogy igenis, a társadalomnak össze kell fognia és szervezkednie kell. De nálunk mi a helyzet? Nálunk jelentkezik egy jelentéktelen, kicsiny csoport, amely moszkvai árut akar az országban árusitani. A kormány nagyon helyesen csirájában elfojtja ezt a mozgalmat és azokat az embereket, akik itt diktatórikus hatalomnak, a fegyveres hatalomnak kézbevételére törnek, zár alá helyezi. A másik oldallal szemben azonban, ahol szintén diktatúrára törekszenek és ahol nyíltan hirdetik, hogy a hatalmat erőszakkal akarják kezükbe venni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) csak az időt nem látják elérkezettnek, a kormányzati rendszernek nincs szava, nincs egy erélyes kijelentése. Ezek az emberek nyíltan lázitanak, izgatnak a sajtóban és nyíltan jelennek meg a fórumokon. Amikor mérsékelt ellenzéki pártok népgyülésekre nem kapnak engedélyt, akkor ezeknek tálcán hozzák a népgyűlési engedélyeket. Van itt egy egyesület, amely magát társadalmi egyesületnek nevezi és mégis politikával foglalkozik. Merne csak egy másik magyar társadalmi