Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

296 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, Csütörtökön. arra, hogy behozzanak a fővárosba egy kocsira való árut. Fizetni kellene nekik 80.000 koronát kövezet vám címén, a beszállítási költség pedig 200.000 korona. Az illető asztalosnak tehát arra a nyomorult hálószobára, amelyet 1,800.000, vagy esetleg 2,000.000 koronáért tud eladni, már van 280.000 korona tartozása. Minthogy pénze nincsen, a fuvaros hitelez. Erre bejön Pestre, ahol nem tudja eladni áruját azért az árért, amiért szeretné, és igy kénytelen azt elpotyázni, mert a fuvarosnak való tartozását ki kell fizetnie. Belátom, hogy ez kis, apró Kérdés, csak az a baj, .hogy esetleg egy csomó ember tönkremegy bele. A pénzügyminister urnák csak arra van szeme, hogy megnézze a költségvetést, megnézze, hogy mennyi a fölösleg. Ez az ő első büszkesége, a második pedig, hogy 2%-os forgalmi adókulcs mellett többet vesz be, mint 3%-os kulcs mellett. Ez az ő magas pénzügyi koncepciója ; hogy a számok stimmeljenek, az az ő magas pénzügyi elgondolása, továbbá az, hogy minél hosszabbaknak, nagyobbaknak kell lenniök a számoknak és akkor kiváló pénzügyminister. Nem gondoskodik azonban arról, hogy az adóforrások helyett a kereseti forrásokat kellene megnyitnia. Ha már a környék kérdésénél tartok, méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam a kereskedelmi tárca körébe tartozó közlekedés kérdésével is. A kereskedelemügyi minister ur is kitűnő koncepciózus ember. lit \an jjj. a Villamos, amely nem tartozik a kereskedelemügyi minister ur alá, csak a legfőbb felügyeleti jog címén. Ha valaki felül Kispesten és Újpestre akar menni, fizet 3000 koronát. Aki a Keleti pályaudvaron ül fel és Sashalomra, vagy Cinkotára akar menni, az fizet 3200 koronát, ha még tovább megy, 4000 koronát, ha pedig azon is túl megy, akkor 7000 koronát. Minden államban fontos, hogy a lakosság lehetőleg ne az egészségtelen, gyárak füstjétől megfertőzött városban lakjék. Aki eletében egyszer volt a nagy Berlinben vagy Londonban, az tudja, hogy a földalatti vasúton, vagy 3 pennyért mehet, ameddig neki tetszik. (Peycr Károly : Pedig ott a vezérigazgatónak nincs is egy milliárd fizetése !) Ott átszállhatok annyiszor, amennyiszer akarok, mindaddig, amíg a földalatti vasúton megyek. Nálunk ezzel ellentétben minél kijebb megy valaki, — holott az volna a cél,, hogy a lakosság kint lakjon — annál drágábban él. Barátaim, akik kint laknak a környéken, meg tudják mondani, hogy drágábban lakik akárki Cinkotán, mint bent Pesten, a Kossuth Lajos-utcában, ha véletlenül van két gyermeke, akiket Budapesten kell iskoláz-tatnia, mert havonként 1,000.000 koronába vagy 1,800.000 koronába kerül a villamosköltség, amely összegért, ha ezt egy esztendőbe összeadja, jobb lakást kap a Kossuth Lajos-utcában, mint amilyenben Sashalmon, vagy Cinkotán lakott. (Esztergályos János : Még a Bethlen-udvarban is kaphat !) Azután mehet az ember Ponciustól Pilatusig. Alakult künn egy Pacsirta-telep ugy, hogy a kisemberek egymásnak segítettek, összevásárolták lassanként az épitőanyagot, vasárnap, azután reggel, mielőtt elmennének munkába és este, mikor hazajönnek, felépítették a maguk kis házait. Csináltunk akciót, hogy adjanak oda utakat, villanyvilágítást, postát, iskolát, de semmi sem történt, sőt még azt is megvonták tőlük, ami azelőtt volt. Azelőtt a Beszkár vonala járt ki oda, • anii azt jelentette, hogy a Pacsirta-telepről háromezer koronáért be tudott jönni az ember a városba. Erre a nagy magasságú HÉV-vezetőség kitalálta, hogy neki erre a vonalra joga van. A Beszkár azt mondta, hogy ő a HÉV-vel nem tud megegyezni. Most pedig ennek az uj telepnek a lakói nemcsak, hogy a maguk által épített egészségtelen kis házakban, sokszor vályogházakban laknak, hanem sárban-hóban kénytelenek ebbe az úttalan községbe kimenni, mert elvették tőlük azt a villamost, amely megvolt azon a területen akkor, amikor a Pacsirta-telep még nem létezett. Ha az ember a HÉ -hez fordul, a HÉ azt mondja : Kérem, nem tehetünk róla, vegye át a Beszkár. Ha pedig a Beszkár-hoz fordul az ember, a Beszkár-nál azt mondják : Kérem, miért nem köt megállapodást a HÉV? És nincs senki, nincs felsőbb hatalom, amely odacsörditsen a nyakukba és megmondja nekik, hogy az urak nem a maguk területét használják, hanem a községét és az államét, tessék a közönség érdekeit kiszolgálni. Vagy tessék a HÉV-nek megfelelően ugyanannyiért járatni azokat a villamosokat, mint a Beszkár, vagy pedig tessék átadni a vonalat a Beszkár-nak. (Szabó Imre: Más országban inkább javítják a közlekedést, itt meg elveszik a meglévőt is. — Klárik Ferenc : Az állam a legnagyobb árdrágitó Magyarországon, ez egyszer bizonyos !) Most egészen röviden végig akarok menni az egyes tárcákon. Méltóztassék megengedni, hogy ugy, amint a ministerek névsorában legelső helyen a belügyminister urat szokták emlegetni, először a belügyi tárca kérdésével foglalkozzam. Ennél a tárcánál nem kell sokat beszélni, ezt a tárcát egy mondattal el lehet intézni. A belügyi tárcának, a magyar belügyi igazgatásnak jellemzésére elég egy mondat : még mindig Endre László a gödöllői főszolgabíró. (Szabó lime : És még mindig Rakovszky a belügyminister !) Ezzel minden meg van mondva. Annyival súlyosabb ez, hogy mindjárt Budapest közelében van. Mert a cári Oroszországban lehetséges volt, hogy azt mondták, hogy a cár messze, van. Tudjuk, hogy ha valaki Kamcsatkában, vagy Szibériában kancsukával uralkodott, ugy, hogy a cárhoz a panasz nem hallatszott el, azt mondták : jaj Istenem, de messze van a cár. De Gödöllő olyan közel van Budapesthez és annyira tudja a központi kormányzat, hogy mi történik Gödöllőn, tudja, hogy hány fegyelmi van Endre László ellen, tudja, hogy hogyan választották meg, tudja, hogy bűnvádi feljelentések vannak ellene, tudja, hogy mit csinál ez a lóhátas főszolgabíró, hogy csodálkozni kell, mikor mindenki azt mondja : igaz, tudjuk, de be kell várni a fegyelmi eljárás befejezését. Csinálná csak ezt más, nem Endre László, de hamar megtalálná a szivét és kezét minden államhatalom és milyen hamar tudná, hogy nem kell bevárni a fegyelmi eljárás befejezését, mert van felfüggesztés is. De nálunk vannak emberek, akikre nem vonatkozik a törvény. A régi világban ugy volt, hogy az államfő felette állott a törvényeknek. Nálunk nemcsak az államfő áll felettük, hanem vannak emberek, akikről nem tudja az ember, hogy miért, csak csodálkozik és gondolkozik, vájjon mi lehet az oka annak, hogy ezek is törvényen felül állanak, hogy ezt nem tekintik törvénysértésnek. Ha más csinálná, Úristen, mi történnék vele ! Ugy látszik azonban, tényleg igaz az, hogy vannak emberek, akikhez hozzányúlni nem lehet. Most méltóztassék megengedni, hogy itt a belügyi tárca körében csak megemlitsem azokat a kérdéseket, amelyekkel majd a részletes vitánál foglalkozni fogok. Itt vannak a rendezett tanácsú városok. A régi világban ugy volt, hogy 400 szavazója volt, egy rendezett tanácsú városnak. Elő volt irva, hogy reggel 9 órától d. u. 4 óriág lehet szavazni. Ennyi idő alatt 400 szavazót le lehetett szavaztatni." Ma Kispesten van 16.000 választó. Ha 16.000 választót le akarnak szavaztatni 9-től 4-ig, akkor másodpercenként 10 szavazónak kell leszavaznia. Hogyan gondolja a belügyminister ur azt, hogy másodpercenként tizen le-