Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

292 Â nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. ségvetés egyensúlyát minden körülmények között fentartom, nem merülhet ki ebben azért, mert az államkassza, az államkincstár — amely olyan mértékben tele van a kimutatások szerint, amelyben hála Isten feleslegek mutatkoznak — nem önálló lény, nem önmagából táplálkozik, nincsenek külön forrásai, hanem annak forrásai azokban a magánkincstárakban, magángazdaságokbant keresendők, melyekből a bevételeit szerzi. Ha pedig ebben az országban ezek a magánkincstárak üresek, ha az emberek a legnagyobb bajokkal küzdenek, ha itt a legnagyobb nyomorúságoknak vannak kitéve, ha itt az adókat nem a keresetből, nem a jövedelemből kell fizetni, hanem a kereseti, a jövedelmi, a forgalmi és a fogyasztási adót a vagyonállagból kell megfizetni, tisztelettel kérdem a pénzügyminister úrtól, hogyha nem nyit kereseti forrásokat, hanem bedugaszolja a meglevőket, miből fogja a pénzügyminister ur a jövőben az adókat beszedni? Miből fogja a jövőben fentartani az államkincstár egyensúlyát? Hiszen tapasztaljuk már ma is azt a szomorú tényt, hogy az egyenes adók behajtásánál a pénzügyminister ur által kontemplált eredmények nem mutatkoznak és a közvetett adók azok, amelyek egyelőre jobban tejelnek, jobban adják a pénzt, mint ahogyan azt a pénzügyminister ur eredetileg kontemplálta. Általában én nagyon szépen kérem a pénzügyminister urat és azokat a pénzügyi közegeket, akik az adók kivetésével és behajtásával foglalkoznak, nézzenek be már egyszer a magánháztartásokba ; nem a maguk háztartásába nézzenek bele, hanem azoknak az embereknek magánháztartásába, akikből az államélet kapja a maga jövedelmeit. Én valamelyik napon egy etablizmannak a pénztáránál álltam, ahol most fókákat mutogatnak s egyszerre jön egy asszony három gyermekkel és kér négy tizenötezerkoronás jegyet. Erre azt mondják neki, hogy tizenötezerkoronás jegy nincs, de van tizenhétezerkoronás ; az egész különbözet tehát kitett volna nyolcezer koronát. Az asszony könnyezni kezdett és azt mondta, hogy ő az egész héten Ígérgette a gyerekeknek, hogy el fogja őket vinni ehhez az előadáshoz, megmutogatja nekik a fókákat, de nincs meg a nyolcezer korona különbözete ; még a négy tizenötezerkoronás jegyhez szükséges pénz is csak keservesen tudta megspórolni a szájától. Olyan országban, ahol már eljutottunk odáig, hogy nyolcezer korona egy családnak, amely a maga mulatságára ki akar adni hatvanezer koronát, nagy pénz, amelynek hiánya lehetetlenné teszi nekik e szórakozás megszerzését, kell, hogy ez végre a pénzügyminister ur tudomására jusson. Nem tudom megérteni a pénzügyminister urat, hiszen ő is, a pénzügyi közegek is olvasnak újságot, nem látják, hogy a lapoknál, amelyeknél a legfontosabb rovat volt a tőzsdei rovat, — mert egy-két esztendővel ezelőtt, amint nálunk mondották, az emberek hátulról visszafelé olvasták az újságot, nem azért, mintha ebben az országban az embereknek olyan nagy passziójuk lett volna a tőzsdére menni, mert tudták, hogy a jégre mennek, olyan helyre, ahol ők nem tudnak korcsolyázni és jól csúszkálni és ahol olyan emberek, akik jobban értenek a jéghez, el fogják őket buktatni — mondom, a lapoknál mostelői van a legfontosabb rovat; ez a szerencsétlen társadalom, amely azelőtt hátulról visszafelé nézte az újságot, most az első és második oldalt nézi, mert a második oldalon állandó rovat a fizetésképtelenség, a kényszeregyezség, a csőd és az öngyilkosság. Hogy a lapok milyen rovatokat állandósítanak, ez adja meg egy ország nemzetgazdaságának képét. Amint a szórakozóhelyeknek állandó rovatuk van az újságban, ugy a gazdasági életnek és a gazdasági élet szerencsétlenségeinek is, ha állandó jellegűek, szintén állandó rovatuk van az újságban. Négy ilyen állandó rovat van ma : az első a fizetésképtelenség, a második a kényszeregyezség, a harmadik a csőd és a negyedik az öngyilkosság. Senkisem lesz passzióból fizetésképtelen. Nagyon kérem a pénzügyminister urat, vegye fontolóra mindazt a jelenséget, amit fizetésképtelenség tekintetében az ország életében talál. Mert ha itt az országban odáig jutunk el, hogy fizetésképtelenné lenni nem lesz szégyen, csak pech, ha az emberek azt fogják mondani, hogy itt van a gazdasági konjunktúra hiánya, a forgalmi, a kereseti adó, a jövedelemadó, a vagyonadó és a pénzügyi bajoknak az egyiptomi tizenKét csapáshoz hasonló mindenféle fajtája, ha eljutunk oda, hogy ilyen viszonyok közt itt nem lesz szégyen fizetésképtelenné lenni, akkor tisztelettel kérdem a pénzügyminister urat, mire akar ő ebben az országban pénzügyi konszolidációt felépiteni, holott ez egészséges hitelélet nélkül nem lehetséges ? Hogyan akarja a pénzügyminister ur ebben az országban leszállítani a kamatot akkor, amikor kamatleszállítás csak olyan országban lehetséges, ahol nincs meg az üzleti veszteségek nagy rizikója, mert hiszen az uzsorakamatnak nemcsak az az alapja, hogy az illető uzsora keresni akar, hanem az uzsorapénzeket felvevő egyén hitelképtelensége vagy csekély hitelképessége ? Ilyen országban az uzsorakamat az, amely lehetetlenné teszi az egész közgazdasági életet (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), mert hogyan lehet ebben az országban árut gyártani, amikor az üzleti tőke után 14%-ot kell fizetni, Amerikában pedig 4% a kamat ? Hogyan lehetséges konkurrálni itt, amikor Európa többi államában az egyfázisos forgalmi adó kulcsa is csak 2%, nálunk pedig 8, 10, 12% a hatszoros forgalmi adó és ennyivel drágább az áru ? Végre arra is kell gondolni, hogy ebben az országban olyan ipart és olyan kereskedelmet teremtsünk, amelynek termeivényei és árucikkei az összes európai gyárakkal és kereskedelmi terményekkel versenyezhetnek. Én tehát koncepciót kérnék a pénzügyminister úrtól, azt kérném, hogy a pénzügyminister ur maga lássa az életet s ne csak egyedül közegeinek jelentése alapján állapítsa meg, hogy milyen az országos helyzet. Én itt nem mondok olyat, amit egységespárti igen t. képviselőtársaim is ne bizonyíthatnának. Hányszor fordul elő, hogy a pénzügyminister úrhoz megyünk panaszokkal a pénzügyi közegek ellen. T. képviselőtársaim a megmondhatói, hogy soha sincs nekünk igazunk, mindig annak a pénzügyi közegnek van igaza ; mindig a pénzügyi közegek azok, akiknek jelentéseit a pénzügyminister ur valónak fogadja el ; holott a pénzügyminister ur tudhatná, hogy mi közelebb állunk a való élethez, mert hiszen egy képviselő, aki teljesiti kötelességét, nem egyéb, mint egy panaszfelvevő, aki a kerületéből és a különböző társadalmi osztályokból hozzáérkező panaszokat magába szivja. Magába szívja ezeket a tisztességes képviselő nem azért, hogy velük lázítson és izgasson, hanem azért, hogy' azokat illetékes helyre eljuttatván, megfelelő orvoslásukról gondoskodjék. Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek olyan kérdésre, amelyet itt a nemzetgyűlésen jóformán még nem is említettek, csak egy alkalommal, természetesen botrány alkalmával, — ez az úgynevezett szombathelyi csempészés. Csempészésről beszéltek itt addig, amig lehetett beszélni, de azután azzal a kérdéssel a nemzetgyűlésen eddig még nem foglalkozott senki, hogy az országban mi történik a csempészés körül és hogy ez az országnak milyen mérhetetlen károkat okoz ; nem foglalkozott eddig senki azzal, hogy a csempészésnek az a következménye, hogy a tisztességes kereskedő háttérbe kerül a tisztességtelennel szemben, mert