Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. 291 dések mindnyájunk bajai egyenlően, választóinknak, az ország egész lakosságának bajai. Volt idő, amikor a nemzetgyűlésnek egyik rétegen, főként kint az országban, izgatási szempontból a társadalmi rétegeket egymástól elkülöníteni akarta. Ma már látjuk, hogy a vérsejtek egymással összeköttetésben vannak nemcsak az emberi testben, hanem a gazdasági életben is. És ha meg van mérgezve egy vérsejt, a méreg, a bacillus lehetetlenné teszi annak a vérsejtnek életét és lehetetlenné teszi az organizáció egész működését is. A következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy a havi 3%-os késedeimi adó helyébe maximálisán az 1%-os adót léptesse« — még ez is sok — »amely a jövőben arányban tartassék a Nemzeti Bank kamatlábával«. Méltóztatnak tudni azt. hogy ma, amikor pengőről van szó, amikor az aranykorona átszámítási kulcsa 14.500 koronában van megállapítva valószínűleg a pénzügyminister ur tudomása nélkül — mert hiszen ő bizonyára tud arról, hogy az aranykorona átszámítási kulcsa 14.500 és ezt a közegeinek is kellene tudni — a forgalmi adó hátralékokat augusztustól visszamenően még mindig 17.000-es alapon számítják. Ők még mindig a 17.000-nél tartanak, ki akarják kapcsolni magukét a való életből és szedik tovább 17.000-es alapon a forgalmi adó hátralékokat. Arra vonatkozólag, hogy a mi pénzügyi közegeink milyen nagy mértékben tudatában vannak a való életnek, kénytelen vagyok felolvasni egy adókivetést. Méltóztatnak általában ismerni, hogy náulnk az adó kivetése és behajtása milyen alapon történik Arra vonatkozólag, hogy mennyi humor van a közigazgatási és pénzügyi közegekben, leszek bátor az alábbi humoros esetet felolvasni. Egy kisember a következő kereseti adókivetést kapta : (olvassa) : »Kereskedelmi haszonhajtó foglalkozásból származó jövedelme az általános kereseti adó alapnak megfelelően állapíttatott meg. Egyéb bevételi forrás címén tőzsde-játékból származó jövedelmét és alkalmi vállalkozásból részben a közismert tőzsdei és gazdasági viszonyokra . . . való tekintettel. . . kellett megállapítani«. Ő ismeri a tőzsdei viszonyokat és ezért megállapítja, hogy az illető fűszeres a tőzsdén ennyit keresett. Megállapítom, hogyha a tőzsdén játszott a szerencsétlen, elvesztette azt is, amit az üzletén keresett. Ennek az adókivetésnek azután kitűnő következménye lett. Hogy pénzügyi közegeink milyen jó! tudják, hogy a tőzsdei játékból kinek mennyi nyeresége, keresete van, bizonyítja az, hogy ezt a szerencsétlen embert, ezt a kis fűszerest megadóztatták 500 millió korona vagyon után, amire ő fizetésképtelen lett, de ne méltóztassanak azt gondolni, hogy 500 millióval lett fizetésképtelenné, mert hiszen összes adóssága — ami természetesen több mint a vagyona, — 50 millió korona, de azért a tőzsdei játékból származó jövedelem után 14 millió korona adót vetettek ki rá. Helytelen az olyan pénzügyi közigazgatás, amely 1924-ben még mindig tőzsdei konjunktúra után" adóztat meg embereket, amikor tudvalevő dolog, hogy a tőzsdén veszítette el az egész magj^ar középosztály, a kiskereskedő és kisiparos társadalom minden vagyonát. Akkor is volt nálunk nagyszerű pénzügyi politika, amikor Németországban a márka leesett, amikor a márka krachjával állottunk szemben. Németországban nem küldöttek a tőzsdére az embereket, hogy ott konzerválják vagyonukat, hanem azt mondták nekik, vegyetek magatoknak fontot és dollárt. A másik oldalon pedig épületekbe fektették a vagyont, aranyat csináltak a pénzből. Nálunk ha valaki fontot vagy dollárt mert volna magának szerezni, becsukták volna, mert szigorúan tilos volt nálunk külföldi értékálló valutákat megszerezni. Ennek következménye az lett, hogy az a szerencsétlen ember, akinek a külföldön tartozása volt, nem tudta adósságát megfizetni, mert valutát csak engedéllyel vihetett ki s a külföldre koronát kiajánlani nem volt szabad. Elment tehát a tőzsdére, ott elveszítette a vagyonát, de nemcsakhogy elveszítette, hanem még meg is adóztatják a tőzsdei konjunktúrából származó jövedelme után. Az olyan pénzügyi igazgatás, amelynek a való életről sejtelms nincs, amely mindenkiről azt tételezi fel, hogy vagyonban duskálódzik és ha valakit színházban vagy moziban lát, már azt hiszi, hogy az egész társadalmi élet tobzódik és gazdagodik, nem helytálló. A pénzügyi igazgatásnak mindig rajta kell tartania a kezét a nemzet, az adófizetők ütőerén és látnia kell, hogy azok mit csinálnak. A pénzügyi államtikár ur, aki az adóügyi igazgatást nálunk végzi, egy izben küldöttség előtt azt mondotta nekem, hogy a képviselő ur, ugy látszik, nem jár sem színházba, sem moziba, mert különben látná, hogy a szinházak és mozik mind telve vannak, a nép mulat, a népnek van pénze színházra és mulatóhelyre egyaránt. Én akkor a pénzügyi államtitkár urnák azt feleltem, hogy volt egyszer egy király, aki arra szólította fel a pénzügyministerét, hogy emelje fel az adókat. A pénzügyminister erre elkezdett panaszkodni, hogy nincs a népnek pénze, nem tud takarékoskodni sem, de a király ragaszkodott hozzá, hogy fel kell emelni az adót. Ez meg is történt. Amikor azután a király másodszor is kérte az adóemelést, a pénzügyminister már azt mondta, hogy szivesen felemeli az adókat. A király erre így szólt hozzá : Szivesen ? Hiszen a múltkor panaszkodtál, hogy milyen bajban van a nép. Igen, felelte a pénzügyminister, csakhogy a nép most már szórakozni jár, tele vannak a szinházak és mulatóhelyek. Ugy ? — mondta az okos király — akkor nem kell adóemelés, mert ha a népnek már arra sincs kedve, hogy takarékoskodjék, ez a legrosszabb jele az állam pénzügyi igazgatásának és akkor le kell szállítani az adókat. Nálunk senkiben semmiféle megértés nincs. A pénzügyigazgatósági közegek arra- törekszenek, hogy a pénzügyigazgatók konferenciáján az államtitkár úrtól dicséretben részesüljenek. Előfordulhat egy állam pénzügyi igazgatásában a helyzet — hiszen más világ van a hidon innen és túl, Budapesten, ahol adófelügyelőségek dolgoznak, amelyek az adóellenőrző és útmutató hivatal hatáskörébe tartoznak, más világ van, mint a Budapessttel szorosan összeépített Újpesten, Kispesten, Pesterzsébeten, amelyeket csak hidak választanak el egymástól, még pedig nem is valóságos hidak, hanem műhidak, mert folyó nincs közöttük, — hogy a pestvidéki pénzügyigazgató azt mondja, hogy nem tehet arról, hogy Budapesten rosszul hajtják be az adót, nem veszi tudomásul, hogy odakint az egész országban és különösen a gyárnegyedekben a népnek nincs pénze arra, hogy adót fizessen, amely adót a vagyonából, üzleti tőkéjének megromlásából kellene fizetnie, sőt még arra sincs pénze, hogy a legelemibb szükségleteit kielégítse. Nekünk az a leifogásunk, hogy erős kezű és acélos pénzügyi vezetésre van szükség, mert ennek az országnak a sorsát nem a politika fogja meghatározni, nem a lázitások és izgatások, nem az, hogy ki tud az országban jobban izgatni és lázítani, az emberek alacsony ösztöneire ki tud jobban appellálni, Ezekkel lehet pillanatnyi eredményt elérni, de az ország végleges jövőjét az fogja megállapítani, aki ebben az országban jó gazdasági és pénzügyi politikát követ. A jó gazdasági és pénzügyi politika pedig nem merülhet ki abban, hogy az adókat minden körülmények között be kell hajtani, nem merülhet ki abban, hogy a költNÁPLÓ. XXXYI. 42