Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

290 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön, hibákat fedezgetik fel. Ezzel szemben ismételten azt tudom csak előterjeszteni, hogy amennyi pénzre a kincstárnak a forgalmi adóból kifolyólag szüksége van, tessék ezt megállapitani, de tessék ezt egyfázisú forgalmi adóval behajtani és beszedni, nehogy a kereskedő és iparos meg a piaci árus, ezek az egészen kisemberek arra legyenek kényszerítve, hogy ők munkájukban az áilamnak még adószedői is legyenek. Ismerem én ezt a hangot, ma délelőtt is hallottam, hogy igazán sok csaló van ebben az országban, és ezek között a kisemberek között is sok olyan van, aki a forgalmi adót behajtja, de nem szolgáltatja be és azért van szükség a könyvvezetésre. Erre nekem csak egy megjegyzésem van : az épen a baj, hogy nálunk a kiskereskedelmet és kisipart, általában az ipart és kereskedelmet illetően nemcsak az intelligencia körében, hanem főképen azok körében, akik hivatva vannak ezeknek a kisembereknek rendelet szerint való ellenőrzésére, az a felfogás Uralkodik, hogy ezek a kisemberek mind csalni akarnak. Legyen szabad nekem tisztelettel azt kérdeznem, hogy miből akarnak csalni ? Ma, amikor előfordul az az eset, hogy kisközségekben, vagy ahogy valamennyien tudjuk, például Pest környékén a gyárak nemcsak hogy hetenként három napot dolgoznak, de emellett még azon a három napon át is, amikor dolgoznak, csökkentett munkaerővel dolgoznak, hogyan lehetséges akkor az, hogy amikor a pestkörnyéki kisiparos és kiskereskedő a gyári munkásokból él, abból a pénzből, amit a munkás a gyárban kap, ezeknél feltételezik azt, hogy ma nagyobb forgalmat csinálnak, mint azelőtt csináltak s 2% mellett nagyobb adót vet ki rá az állam forgalmi adóátalányban, mint 3% mellett I Épen azért, mert példákat akartam a nemzetgyűlés elé hozni, megszereztem az egyik Budafok melletti kicsi községnek, Kistarcsa községnek az adatait, amely adatokról már a délelőtt folyamán volt szerencsém beszélni. Kistarcsa község kereskedői és iparosai szintén egy gyár mellett élnek, rosszabb konjunktúrában élő mezőgazdasági munkások és kisbirtokosok között, s ezt tudva, megnéztem, hogy ezek az emberek ma vájjon mennyit fizetnek forgalmi adóban. Kiderült, hogy az egyik, aki 3% mellett 2 millió koronát fizetett, most 2% mellett 2,400.000 koronát fizet; a másik, aki 3% mellett 1,500.000 koronát fizetett, most 2% mellett 1,600.000 koronát fizet és a harmadik, aki 3% mellett 700.000 koronát fizetett, most 2% mellett 800.000-et fizet. Ez azt jelenti, hogy a lecsökkentett vevőképesség, lecsökkent forgalom és lecsökkent kulcs mellett, amikor neki csak kétharmadát kellene fizetnie az előző forgalmi adójának, némely helyen többet fizet 108 %-kaI. Kistarcsára vonatkozólag, ahonnan ezeket a speciális adatokat előszedtem, meg kell még jegyeznem, hogy ott a forgalom nemcsak azért csökkent, mert a munkásság és mezőgazdasági lakosság vásárlóképessége csökkent, hanem azért is, mert piacot is rendszeresitettek. Tehát a piaci árusok száma is növekedett és mégis a kereskedők kisebb forgalom és kisebb kulcs mellett nagyobb forgalmi adóátalányt fizetnek. Nekem még egy kérdésem és egy kérésem is van. Nem tudom, van-e a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjainak tudomása arról, hogy amikor a Nemzeti Bank kamatlába, hála Istennek, leszállittatott, amikor a betétkamatlábat a bankok a Nemzeti Bank kamatlábához irányítják és amikor a kormány erős akciót fejt ki abban az irányban, hogy a hitelkamat leszállittassék : 30%-ot szed a kincstár a hátralékos forgalmi adó után. Én elhoztam a pénzügyminister urnák — sajnálom, hogy délután nincs itt a nemzetgyűlés ülésén — a pestvidéki pénzügyigazgatósághoz intézett rendeletét, amelyben többek között a következőket mondja (olvassa) : »Az átalány késedelmes lerovása esetén a késedelem minden megkezdett hónapjára 3%-os pótlék fizetendő.« Ez nem azt jelenti, hogy 36%-kal növekedik az illetőnek forgalmi adója, hanem azt jelenti, hogyha valaki nem fizeti meg a hónap 15-éig a forgalmi adóátalányt, csak 16-án, akkor az egész forgalmi adó után az egész hónapra fizeti a 3%-ot. Minden hónapban előfordulhat tehát vele az, hogy nemcsak egyszeresen fizeti meg a 3 %-ot, hanem kamatos-kamataival együtt. Ez a késedelem nála 50%-os késedelmi kamatra is felmehet. Ennélfogva tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hogy ne helyezkedjék közegeinek álláspontjára. Mert megtörtént az, hogy amikor megkérdeztem és azt mondtam az egyik ilyen közegnek, hogy az Isten szerelmére uraim, miként lehetséges elképzelni azt, hogy egy országban a hitelélet olcsóbbodjék, hogy egy ország olcsón kapjon a külföldről pénzt, mikor itt a királyi kincstár hivatalosan 36%-os évi kamatot szed, nekem az illető magas pénzügjd közeg azt válaszolta, hogy azért kell ilyen súlyos késedelmi adót szedni, mert ha nem szednének ilyen súlyos késedelmi kamatot, akkor nem fizetnének. Ez tehát presszió az ő véleményük szerint. Bocsánatot kérek, de akkor a hiteléletben ugy kellene berendezkedni, hogy : ha nem fizetsz határidőre, nem 8%-os kamatot fizetsz, hanem 36%-os kamatot. Ebben az esetben a kereskedő és iparos, de még a bank is könnyebben megkapná az adóstól a maga követelését." Békeidőben is volt Magyarországon pénzügyi politika, Wekerle Sándor és Széli Kálmán is értettek valamit a pénzügyi dolgokhoz, de arra sohasem volt eset, hogy a pénzügyi kincstár 'magas kamatokat szedett volna. Engedelmet kérek, de a törvények értelmében a 8%-on felül szedett kamat uzsorakamat. Hogy akarnak odakint egészséges pénzügyi atmoszférát teremteni és hogyan akarnak eljárni azokkal a bankokkal szemben, amelyek vidéken kiuzsorázzák az eladósodott kisgazdatársadalmat? Sajnos, ma már a pénzügyi és gazdasági konszolidáció hiánya miatt odáig jutottunk, hogy a gazdatársadalom, amely egy esztendővel ezelőtt még jólétben és gazdagságban, gond nélkül élt, ma már a kereskedő és iparos sorsára jutott, és a gazdatársadalom, amelyet mint a nemzet regeneráló részét akarták fentartani, lassanként eljutott a tönk szélére. Ha idáig eljutottunk, tisztelettel megkérdem a nemzetgyűlést, hogyan akarunk mi ennek a kisgazdatársadalomnak és lakosságnak általában olcsóbb kamatokat szerezni? Honnan veszi az állam az erkölcsi jogosultságot ahhoz, hogy követelje vidéken a bankkamatláb leszállítását, ha ő maga 36%-os évi kamatot szed, de nem 36%-os évi kamatot, hanem havi 3-%ot, ami évenként legalább 50 %-nak felel meg? Ez voltaképen azonban már haladás, mert hisz a tavaszszai a népjóléti minister urat arra nézve voftam bátor meginterpellálni, van-e tudomása arról, hogy havi 10%-os kamatot szed a betegpénztár a nála lévő tartozások után. Majd bátor leszek rátérni különben a betegpénztár nagyszerű pénzügyi és gazdasági elgondolásaira, amit, azt hiszem t. képviselőtársaim a saját bőrükön is éreznek; itt csak egy kérdést akarok elsősorban a nemzetgyűlés világosságába hozni. Az országnak, a gazdasági koncepciónak, a jó kereskedelmi és pénzügyi politikának érdekében lehetetlenség, hogy a 3 %-os havi késedelmi kamat fentartassék.Erre nézve határozati javaslattal járulok a nemzetgyűlés elé. Nincs kétségem abban az irányban, hogy a nemzetgyűlésnek ezt minden pártja elfogadja. Nekem általában az a véleményem, hogy a közgazdasági életnek ezek az égető kérdései nem pártpolitikai kérdések, Ezek a kér-