Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

286 À nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. hogy bár az egész magyar társadalom összefogására volna szükség, minden lázítás és izgatás megszűnésére, minden magyar erő összefogására abból a célból, hogy ebben az országban ugy gazdasági, mint politikai szempontból mentsük, ami menthető, Még sem történik semmi. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt beszédem érdemi részére rátérnék, általánosságban ismertessem azokat a kéréseket, amelyekkel a költségvetési vita alkalmából a nemzetgyűlés szine elé akarok járulni. Beszélni akarok a forgalmi adó kivetése, kimunkálása és behajtása körül tapasztalható szabálytalanságokról, a zálogolási intézményről, a végrehajtók száma szaporodásáról, amelyet elsősorban a kereseti adó behajtásánál tapasztalunk, beszélni akarok az általános elszegényedés kérdéséről, továbbá egy'kérdésről, amelyről nagyon keveset beszéltek nemzetgyűlésen, a csempészés kérdéséről ; ezenkivül a hadikölcsönök valorizációjáról s általában a valorizációról, a kövezetvámról, amely tönkreteszi a kisipart, a közlekedési kérdésekről, a betegsegélyző pénztárrak által elkövetett zaklatásokról, valamint az egyes kérdésekről külön-külön. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az adók kérdéséről általában s elsősorban a forgalmi adók behajtásáról és kivetéséről beszélnék, megemlítsem azt, hogy tulajdonképen hányféle adó fizet egy magyar polgár. Ez bizony, nagyon nehéz kérdés. Próbáltam összeállítani az adókat és az adófajtáknál már eljutottam a 60. számhoz, de még mindig nem készültem el. Amikor pedig erről a kérdésről egy adószakértő barátommal beszéltem, ez azt mondotta nekem : Kérlek, a jó Isten sok mindent tudhat, de hogy hányféle adónem van Magyarországon, azt talán a jó Isten sem tudja ! Mégis méltóztassanak megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy én itt például egy szakmát vegyek elő. A kereskedőnek és az iparosnak ma már nemcsak az a feladata, hogy az adókat befizesse, hanem adószedője is egyszersmind az államnak, sőt könyvvezetője is. Például a kávésok legutolsó gyűlése szerint ők a következő adókat fizetik : délelőtt 12 óráig fizetnek 2%-os forgalmi adót, déltől egészen záróráig 10% -os fényűzési adót, azután fizetnek 25%-os vigalmi adót a kártya után, 15%-os vigalmi adót a billiard, a sakk, a dominó és a ping-pong után, nagyobb, zenéskávéházakban zenedíjat kell fizetni, van 25%-os pezsgőadó, 10%-os fényűzési adó, 10% a világítás után, 12 34% kincstári részesedés, közüzemi pótlék, kártyabélyeg illeték, italmérési illeték, személyzeti adó, vizdíj, járdafoglalási díj, jövedelemadó, kereseti adó, vagyonadó, munkásbetegsegélyző-járulék, balesetbiztosítási járulék, betegsegélyző-adó az alkalmazottak után, betegsegélyző-adó a cseléd után, kereseti adó az alkalmazott után. Kutatások után sikerült megállapítanom, hogy ennyi adót fizet egy ember. De a Magyarországon szokásos adófajtáknak azt hiszem, felerésze nincs ebbe bevéve, mert minden egyes ember itt a nemzetgyűlésben is önmagáról tudja, hogy tulaj donképen hányféle adó van itt Magyarországon. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek egy olyan kérdésre, amely valamennyiünket érdekel : a kereseti adó behajtásának kérdésére. A kereseti adó behajtásánál elsősorban az ellen kell, azt hiszem, valamennyiünk nevében tiltakozásunkat kifejeznem, hogy mig a régi időben, amikor a kereseti adó ellen adófelszólamlással élt az illető adózó, akkor a felszólamlási tárgyalásra magával vihette azokat az iratokat, amelyek alapján ő felszólamlással élt, ma sorra közzéteszik a pénzügyigazgatóságok a rendeleteket, hogy a kereseti" adófelszólamlásnál a bemutatandó iratok időközben egy kérvénnyel juttatandók el az adóhivatalhoz. Ez ellen a legnagyobb mértékben tiltakozom azért, mert ez tulajdonképen az adózónak felszólamlási jogától való elütése. De ennél sokkal fontosabb az, amire fel kell hivnom az egész nemzetgyűlés figyelmét azért, mert az egész országból felszakadó panaszok és sóhajok járnak azzal, hogy állítólag a pénzügyminister ur — nem tudom, igaz-e — kiadott egy bizalmas utasítást, amelynek értelmében személyes felelősség terhe mellett felhívta a pénzügyigazgatóságokat arra, hogy az adózóktól az adókat hajtsák be, amire természetesen a pénzügyigazgatók ismét személyes felelősség terhe mellett az adóközegeket szólították fel, hogy az adóvégrehajtók hajtsák be az adókat, mert vagyonukkal és hivatali állásukkal fegyelmi terhe mellett felelősek azért, hogy az adókat behajtják-e, vagy pedig nem? Hogy mi ennek a következménye, méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag konkrétumokkal szolgáljak. Kerületem egyik községében, Újpesten, ahol például az idén 120%-kal több kereseti adó folyt már be, mint az előző évnek ugyancsak első 10 hónapjában, ma a végrehajtók számát néggyel meg kellett szaporítani, ami azért történt, mert most nem ugy van ám, mint a régi világban volt, hogy az adónál annak a kisembernek, annak a kisiparosnak, vagy kiskereskedőnek részletfizetési kedvezményt adtak, hanem ma felszólítják az adózót arra, hogy adójának 50%-át haladéktalanul fizesse be, mert amennyiben nem fizeti be, zálogolni fognak nála. De ez a zálogolás sem ugy történik, mint a régi világban, hogy a végrehajtó lefoglalta az illetőnél azokat az árukat, amelyekkel ő a kincstár adóját fedezve látta, hanem most ugy történik, hogy amint a végrehajtó megjelenik az adózónál, egyszersmind már kocsit is hoz magával és arra a kocsira felrakja az adózónak a holmiját, a kereskedő üzletéből elviszi az árut. így például az újpesti városházán nyolc zsák lisztet volt szerencsém találni legutóbb egy raktárban és amikor megkérdeztem, honnan származik ez, azt mondották, hogy adóvégrehajtásokból. Méltóztassanak megfigyelni : nem árverésekből, hanem adóvégrehajtásokból. A kisiparostól elviszik az áruját. Miből fizessen akkor adót, ha nem tudja feldolgozni azt az árut ; miből fizessen a kereskedő, ha nála már az első alkalommal ugy történik a végrehajtás, hogy egyszersmind áruját is elviszik ? És sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy jár a kocsi, jár, jár, mindenüvé elmegy az adóvégrehajtó a maga kocsijával és elviszi a bútort, elviszi az árut a kereskedőnek, az iparosnak az üzletéből, aminek nemcsak az a szomorú következménye és nem csak az a szomorú jelentősége, hogy elviszi az árut és igy annak a kereskedőnek nincs miből kifizetni az adóját, hanem nem lévén a községházban megfelelő helyiség rendelkezésre, ahol ezeket a lefoglalt árukat elraktározhatnák, természetszerűleg ugy a butor, mint pedig az áru a legnagyobb mértékben romlásnak van kitéve. Egy másik következménye pedig ennek az, hogy a végrehajtások 24%-kal megdrágítják az adókat, 24%-kal tehát több adót kell fizetnie annak, akinél végrehajtottak, holott előfordul az az eset is, hogy a legminimálisabb, 10—20 aranykoronás adóhátralékok miatt történik végrehajtás. Ezért határozati javaslatot fogok benyújtani, amely határozati javaslat értelmében ne lehessen zálogolni és ne lehessen az árut elvinni onnan, ahol még csak egyszerű zálogolás volt és ahol még az árverés meg nem történt. Kérem továbbá, hogy a pénzügyminister ur utasítsa általában az ő közegeit — hiszen majd a forgalmi adónál fogom kimutatni, hogy ugy látszik, a pénzügyminister ur rendeleteire az ő közegei nagyon kevéssé hallgatnak, mert a pénzügyigazgatás épen az, ahol