Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. 28B nincsteleneknek adták azokat a földeket, amelyeket előbb ők műveltek. A jelen viszonyok között sokszor szó volt arról, hogy vájjon à földbirtokreform határidejét, amely — ha jól emlékszem •— december 7-én lejár, kitolják-e vagy sem? Nem tartom túlságosan fontosnak, hogy erre nézve bizonyos határozat történjék, de sok helyen szánt-szándékkal nem hajtották végre a földbirtokreformot és nem az igénylők az okai annak, hogy napról-napra húzódott a földrendező eljárás befejezése. Ez a gondolat azt az intézkedést tenné tetszetőssé, ha december 7-én nem vetnék végét a földrendező eljárásnak, hanem kitolnák addig az időszakig, amig az összes földrendező eljárásokat az országban befejezhetik. E tekintetben különleges intézkedésekre nincs szükség, hiszen a novella határozottan kimondja, hogy a már Ítélettel befejezett ügyeket megbolygatni nem szabad. Ha tehát bizonyos községre nézve a földbirtokrendező eljárásnál Ítélet hozatott, akkor ehhez az Ítélethez a további földrendezés során ugy sem lehet hozzányúlni. így visszakapja ez esetben a tulajdonos is a maga rendelkezési jogát, az igénylők sem állhatnak elő ujabb igényekkel és ennek folytán azok a nehézségek és problémák, amelyek egyesek részéről felmerültek olyan értelemben, hogy a földrendezés kapcsán ne kapja vissza a tulajdonos a rendelkezési jogot, vagyis az átmeneti állapot a gazdálkodás terhére essék, elesnek, mert hiszen tisztázott helyzet áll elő azz?l az Ítélettel, amelyet a bíróság, mint végső fórum, e tekintetben meghoz. Meg kell említenem még azt is, hogy azok a bankok, amelyek a földrendezés technikai részét végzik, nem teszik meg kötelességüket —- nem mondom, hogy szánt-szándékkal — de olyan slendrián s ágot és hanyagságot tapasztaltam részükről, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. E tekintetben kénytelen vagyok megemlíteni azt a bankot, amelynek részéről ezt tapasztaltam — már csak azért is, mert a többiekkel nem lévén tisztában, esetleg ezek is magukra vehetnék. Az Altruista Bank az, amely — igazán mondhatom — slendriánul, hogy ne mondjam, lelkiismeretlenül végzi a földbirtokrendezés technikai részét. Csak azt említem meg, hogy az Altruista Bank a bérletek kivetésénél rendszerint nem veszi számba a törvény ama kedvezményét, amely a hadirokkantakra, hadiárvákra, hadiözvegyekre és az ezüst vitézségi érmesekre vonatkozik, hogy t. i. ezek a vagyonváltságföldekből 25% kedvezményt kapnak. Az a helyzet, hogy ma en bloc kivetik az igénylőkre és az uj földtulajdonosokra a bért, tekintet nélkül arra, hogy az illetők hadirokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek-e, vagy sem, hogy vagyonváltságföldekből kaptak-e az igénylők vagy más földekből. Sőt előfordult épen az én kerületemben az is, hogy amikor a kisbérlőktől elvették birói Ítélet folytán a földet és odajuttatták a kisigénylőknek, a bank a kisbérlőktől követelte a bért kamataival együtt, akik már meg is fizették, mert hiszen ők használták a földet és követeli ugyanezen évre az uj igénylőktől is. A harmadik szempont, amelyet meg kell említenem a következő. Az Altruista Bank most áttért a gazdasági évről a polgári évre. Bizonyára az a szempont vezette a bankot, hogy december hónapban csinálja a mérlegét és így jobban felel meg neki, ha a polgári számítást veszi alapul. Csakhogy amikor a gazdasági életben októbertől számítják a gazdasági évet, akkor az a szempont vezeti, hogy a mezőgazdaság érdekeinek ez felel meg a legjobban. Tehát ezt az érdeket a banknak is respektálnia kellene, ha pedig nem akarja respektálni, akkor ne ugy csinálja a polgári évre való átmenetelt, hogy az az igénylőknek és a földtulajdonosoknak a kárára történjék. Az Altruista Bank azt tette, hogy 12 hónapi bér helyett 15 hónapi bért számit minden kisföldbirtokostól, minden kisigénylőtől azáltal, hogy a polgári évszámításra tér át." Ugy okoskodik a bank, hogy ezután január 1-től fogja számítani a bérleteket december 31-ig, s miután ezelőtt október 1-től számította, most megkéri az október, november és december hónapokra járó bért is. így lehet okoskodni egy bankiroda Íróasztalánál, de olyan ember, aki ért valamit a mezőgazdasághoz, csak megütközhetik rajta. Bocsánatot kérek, egy évben csak 12 hónap van, tehát hogy jut hozzá az a kisigénylő és kisbirtokos, hogy földje után 12 hónapra fizesse meg az árendát, amikor egy év alatt csak egyszer terem a magyar föld. E tekintetben a kormánynak kell bizonyos intézkedéseket létesítenie. Már említettem a t. Nemzetgyűlés tagjainak annakidején, hogy méltóztassanak egyrészt a földrendezés technikai részének bonyolítására, másrészt a földreform hitelszükségletének megalkotására egy állami felügyelet alatt álló bankot létesíteni, amelyet ellátnának kellő erőkkel s a kormányzat a maga befolyásával oda hatna, hogy ilyen abuzusok és visszaélések, mint amelyek például az Altruista Banknál történtek, ne történhessenek meg. De ha már ezt nem tette a kormányzat, legalább álljon a lábára most, s iparkodjék befolyását érvényesíteni olyan mértékben, hogy a kirívó visszaélések ne történhessenek meg és hogy a törvényben biztosított jogok meg ne sértessenek egy banknak hiányos közigazgatása folytán. A másik szempont, amely engem a földreformmal kapcsolatban vezet, az, hogy nemcsak adni kell földet az igénylőknek, hanem lehetővé kell tenni azt is, hogy az igy földhöz juttatottak meg is tarthassák földjeiket. Mert ha a kormányzat nem teszi lehetővé, hogy a kisemberek a maguk földjét meg is tudják tartani, dugába dőlt az egész földreformkérdés. De hogyan lehet lehetővé tenni, hogy ezek az uj földtulajdonosok és igénylők a földeket meg is tarthassák? Legfontosabb szempont az, hogy azokat a terheket, amelyeket ma ezekre a kis földekre raknak, könnyítsék. Ha valaki elmegy az országban a falusi nép közé, csak állandó ponaszt hall, főleg azoknak a kisexisztenciáknak részéről, akik egy-két darab földet kaptak. Ezt a kis darab földet, amely a megélhetést sem biztosítja, a terhek és adók tömkelegével terhelik és kivetnek rá olyan bért, amelyet az a föld nem bir el és amely bér sokkal nagyobb, mint amennyit béke idején azután, a föld után fizetni szoktak. Ez lehetetlen állapot. Ennek az állapotnak a fentartása arra fog vezetni

ä hogy a kisexisztenciák tönkre fognak menni és akkor a földreformnak úgyszólván semmi sikere sem lesz. Rendkívül fontos, hogy e tekintetben bizonyos humánus és szociális érzék nyilvánuljon meg a kormányzati hatalom részéről. Én és pártom elvileg mindig az úgynevezett létminimum adómentessége mellett foglaltunk állást, vagyis mi azt a kis jövedelmet, vagy azt a kis birtokot, amelynek jövedelme a család tisztességes fentartására szükséges, mentesíteni kívánjuk az adóterhektől. Mert hiszen azzal a falattal, amelyet adófillér alakjában kivesznek annak a családnak szájából, életét és exisztenciáját támadták meg. A szociális igazságosság követeli, hogy e tekintetben bizonyos könnyítés eszközöltessék és a kormányzat rátérjen a létminimum adómentességére, vagyis annak a legkisebb adómentes jövedelemnek megállapítására, amely a család fentartására szükséges. Ebből a szempontból ítélve és nézve a földreformot, hangsúlyozom, hogy legcélszerűbb volna, ha a kormányzat, amennyire csak lehet, ezen kisexisztenciák földjének adóját, ha már egészen nem is tudja megszüntetni, de legalább a minimumra redukálná. NAPLÓ. XXXVI. 41