Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

282 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. Akkor elszakadt a múlttól ! A magyar műit nem volt szdfciális múlt !) Bocsánatot kérek, én a magyar múltból azokat az értékes konzervativ erőket akarom megmenteni, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet jövőjét szilárdan és biztosan reá tudjuk építeni. A történelmi királyság gondolatával összeforrt ennek a nemzetnek jelleme, s ha épiteni akarunk, nagyon meg kell fontolnunk, hogy ezt az erős alapzatot ki lehet-e alólunk rúgni s homokra épitsük-e nemzetünk jövőjét akkor, amikor — ismétlem — az államforma kérdése nem lehet döntő tényező a tekintetben, hogy egy ország népe jobb vagy rosszabb helyzetbe jut-e. (Rupert Rezső : A maguk múltja október 6., a miénk pedig 1849 ! — Petrováez Gyula : Ez sem igaz !) Lehet erről a kérdésről pro és kontra vitatkozni, de azt hiszem, helyesen jelöltem meg az e tekintetben követendő módszert. A legitimizmus ma nem célszerű s a köztársaság szempontjából és — miután ez döntő befolyással nem lehet a nép és az ország sorsára, mert az államforma tekintetében a helyzet az, hogy rendszerint attól függ az ország sorsa, pláne a mai modern felelős kormányzati rendszer mellett, hogy kik vezetik az ország hajóját — csak tizedrangu kérdés az államforma kérdése ; viszont reánk, magyarokra nézve rendkívül fontos, hogy a királyság intézményét, amelyen ezeréves multunk épült fel, ki ne rúgjuk talpunk alól. (Rupert Rezső : Miért támogatja akkor a budaörsi kormányt ?) Ha már előhozta t. képviselőtársam, hogy én a budaörsi kormányt támogatom, akkor leszek bátor erre nézve is a saját felfogásomat előadni. T. képviselőtársam bizonyára azokból a hírekből meríti ezt a feltevését, melyek általában a sajtóban megjelentek, hogy a mi pártunk, t. i. a keresztényszocialista párt, egyesült volna a kormányt támogató Keresztény Gazdasági Párttal. Nem egészen helytelenül gondolkozott a t. képviselő ur, mikor ezt a hirt adott helyzetnek vette, mert hiszen a Keresztény Gazdasági Párt támogatja a kormánypártot, s ha mi azzal egyesülünk, akkor eo ipso mi is az előtt a lehetőség előtt állunk, hogy nekünk is támogatni kell a kormányt. Ez a gondolat, t. i. a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párttal történő egyesülés nem látszik az első pillanatra olyan lehetetlennek, mint amilyennek sokan gondolják, mert hiszen tulaj donképen a Keresztény Gazdasági Párt és a keresztényszocialista párt egy tőről fakadt, nevezetesen a néppárt tövéről, amely párt működéséről és jelentőségéről lehet vitatkozni, de egyet el kell ismerni, hogy a régi konzervativ parlamentben mégis csak ő volt a szociális haladás első fecskéje, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) tehát már a közös eredet is plauzibilissé tenné reánk nézve azt a gondolatot, hogy mi a Keresztény Gazdasági Párttal egyesüljünk. Ugyancsak erre vall az, hogy a Keresztény Gazdasági Párttal nekünk keresztényszocialistáknak majdnem minden programmpontunk közös ; közös elvekért és ideálokért harcolunk. Ugyancsak az egyesülés mellett szól az a nagy személyi kontaktus is, amely a két párt vezető tényezői között van. Ennek ellenére én azt mondom, hogy a két párt között a jelen viszonyok között csupán együttműködésről, de nem egyesülésről lehet szó. (Rupert Rezső : Ha együtt működik, akkor már közös munkát csinál és akkor már közösen támogatják az uralmat !) Nem lehet egyesülésről szó azért, mert a Keresztény Gazdasági Párt azon az elvi állásponton van, hogy ő a kormánynak mindennemű, nemcsak keresztény és nemzeti, hanem gazdasági politikáját is támogatja. (Petrováez Gyula : Tévedés 1) Ha ez tévedés, annál könnyebben megtalálhatjuk azt a kapcsolatot, hogy az együttműködés teréről az egyesülés terére léphetünk át. Szeretném azonban, hogy ennek a kapcsolatnak létesitése szempontjából a párt határozottan palám et publice kijelentené, hogy ő a kormánypárttal szemben a szabad kéz politikáját folytatja és a maga részéről csak annyiban támogatja a kormányt, amennyiben az ő elveivel és felfogásával a kormány támogatása megegyezik. (Petrováez Gyula : Ernszt Sándor hivatalosan kijelentette ! — Rupert Rezső' : Elvi akadály marad Budaörs !) Mi keresztényszocialisták a kormány gazdasági politikája miatt nem vagyunk támogatói a kormánynak. Mi, amikor annak idején a parlament első ülésén megjelentünk, már gazdasági szempontokból nem támogattuk a kormányzati rendszert, mert a kormány gazdasági politikáját a népre és az országra nézve nem tartottuk hasznosnak. A helyzet az, hogy a kormány gazdasági politikájában, amint később bátor leszek kifejteni, semmi különösebb változás nem történt, tehát nincs adva és okadatolva ránk nézve az, hogy mi a kormányt támogató párttal egyesüljünk akkor, amikor a "kormány gazdasági politikája nemhogy javult volna, hanem bizonyos rosszabbodást mutat. Mi tehát igenis együtt működünk mindazokban a kérdésekben a Keresztény Gazdasági Párttal, sőt sok tekintetben még a kormányzó párttal is, amelyek a mi programmunkkal megegyeznek, amelyek főleg nemzeti és keresztény kérdésekre vonatkoznak, azonban gazdasági kérdésekben fentartjuk magunknak a szabad kéz politikáját s megyünk a magunk utján mindaddig, amíg a kormánypárt be nem látja, hogy az a gazdasági politika, amelyet követ, nem a nép és nem az ország javát szolgálja. Adós vagyok még azzal a kérdéssel, vájjon milyen szempontból nem lehetünk mi megelégedve a kormány gazdasági politikájával. Nem akarok végigmenni a gazdasági élet minden mezején, hiszen az előttem szólott ellenzéki képviselőtársaim már elég indokot és argumentumot hoztak fel arra nézve, amelyek miatt a kormányt támogatni szinte lehetetlen, és viszont előállottak azokkal a reformokkal is, amelyeket a kormánynak a nép java és boldogulása szempontjából mielőbb meg kellene valósítania, azonban néhány dologra mégis rátérek. Ilyen elsősorban a földbirtokreform kérdése. A földbirtokreform kérdésénél nem akarom taglalni azokat az állandó sérelmeket, amelyeket már én is elégszer hoztam a t. Nemzetgyűlés elé s amelyeknek lényege abban kulminál, hogy azt az intenciót, amellyel a földbirtokreform-törvény meghozatott, nem akceptálták és nem valósították meg olyan mértékben, mint amilyen mértékben a törvény célja ezt megkövetelte volna. Nem hozom fel azokat a sérelmeket sem, amelyek folytán az igénylők legnagyobb részét nem olyan mértékben juttatták földhöz, mint amilyen mertékben kellett volna. Csak egy nagy és fontos szempontra akarok rátérni, nevezetesen arra, hogy az igényléseknél igen sok esetben még a törvény rendelkezéseit sem vették tekintetbe. Utalok ennél a megállapításnál arra az eljárásra, amelyet földrendező bírók a novellának törvényerőre való emelkedése után is praktizáltak, amikor igénybevettek olyan földterületeket, amelyek kisbérlőké voltak, mégpedig olyan mértékben, hogy ily túlzott mértékben a törvénynek megfelelően nem lehetett volna őket kitenni kisbérleteikből. Az történt, hogy a bíróság ezeknek a kisbérlőknek földjét is igénybevette és odaadta nincsteleneknek vagy egészen szegényeknek, amivel azt tette, hogy egy szegény helyett kétszer annyi szegényt csinált. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A novella erre nézve határozott intézkedéseket tartalmaz és csak nagy szomorúsággal konstatálom, hogy a novella törvényerőre való emelkedése után az én kerületemben sem respektálták a törvénynek ezt a rendelkezését : a kisbérlőket kidobálták jogos kisbérleteikből és