Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

À nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. 281 elnök ur felém kiáltotta : »Menjen Jászi Oszkárhoz !« És lám, ma már a ministerelnök ur is — igen helyesen a Népszövetség politikáját vallja s általam eléggé nem dicsérhető módon a locarnói politika alapján áll. (Zaj a jobboldalon. — Kállay Tamás : Ügyesen titkolta ezt a tulajdonságát !) A*ministerelnök ur között és közöttünk tehát csak az a különbség, hogy amig mi az akkor még háborgó európai közvélemény tengerének, az uj eszmekor evolúciójának még életveszélyes csatahajóján dolgoztunk, addig a ministerelnök ur azóta már a békés svájci tavakra leszürődő szelid vizek nyugodt gondoláján ringattatja magát. (Derültség a jobboldalon.) De ha már önök, t. túloldal és t. kormány, igen helyesen, a wilsoni elvek által parancsolt pacifizmus alapján állanak, legalább arra kérem, legyenek konzekvensek és békeszerető pecifisták itt a nemzet határain belül is. Amig ez meg nem történik, amig itt a jogrendet biztositva nem látom, amig itt a kormány egy pártot, még hozzá azt a pártot, amelynek alapvető sarktételét a kormány egyszerűen kisajátította, kipécéz, pellengére állit és megvető a közvéleménj^ elé dob, hazug beállításban, mindaddig a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, mindaddig szolidárisnak illik lennem a még purgatoriumban szenvedő társaimmal s a belügyminister ur dicsérő megkülönböztetését tisztelettel elhárítom. Elhárítom már csak azért is, mert erre —- hála Istennek — érdemtelen vagyok, mivel az én imám ma is az, ami volt, ami lesz és marad is : Hiszek Istenben, hiszek a magyar köztársaságban és hiszek az egyesült Európa megvalósulásában. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon. — B. Podmaniezky Endre : Csak higgyen I) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Csik József ! Csik József : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Bár a vita folyamán a szónokok majdnem minden szempontot figyelembe vettek, mégis szükségesnek tartom, hogy felszólaljak, egyrészt azért, hogy egy részemről fontosnak tartott politikai kérdést tisztázzak, másrészt azért, hogy a kormánynak főleg gazdasági politikáját kritika tárgyává tegyem. Mielőtt azonban beszédem érdemi részébe fognék, engedtessék meg nekem, hogy ugyanazzal az objektivitással, mellyel az előttem szóló képviselőtársam tárgyalta a kérdéseket, néhány megjegyzést tehessek az ő beszédére. Az előttem szóló t. képviselőtársam beszédének nagy részét a legitimizmus és a köztársaság gondolata töltötte ki. A legitimizmusról nem óhajtok beszélni, mert felfogásom szerint ennek a kérdésnek taglalása jelenleg nem időszerű. (Ugy van ! a jobboldalon.') A múlt parlament azért fúlt bele a semmittevésbe, mert állandóan ezt a kérdést feszegette, ahelyett, hogy a kenyérkérdés égető problémájával foglalkozott volna. Nem szeretném, ha ez a parlament is abba a hibába esnék, mert meg vagyok győződve róla, hogy a politikai pártok között az ellentétek oly magas hullámokat vetnének, hogy ez a parlament munkaképességét teljesen tönkretenné. (Rainprecht Antal : A köztársaság a kenyérkérdést is megoldja.) Nem mulaszthatom el azonban, hogy a köztársaság kérdésével ne foglalkozzam. (Rainprecht Antal : Én csak az 1913 : XXXIV. tc.-ről beszéltem, ennek a megszüntetését kértem. Ez vezet a kenyérkérdéshez. Zaj a jobboldalon.) Nem mulaszthatom el, hogy a köztársaság problémájával ne foglalkozzam. Jelenleg ugyanis az a közjogi helyzet, hogy Magyarország királyság. (Felkiáltások a jobboldalon : Az is marad ! — Rothenstciu Mór : Király nélkül ! — Felkiáltások jobbfelöl : Majd lesz király ! — Rainprecht Antal : Ha a nemzet akarja, akkor az marad, de az önök akarata még nem a nemzet akarata. A nemzet akarata előtt nieghajlunk, mi nem vagyunk forradalmárok ! — Zaj. Elnök csenget. — Urbanies Kálmán : Mi is ismerjük a nép akaratát. — Rainprecht Antal : Ha ismerik a nép hangulatát, akkor ne féljenek, menjünk a nép elé ! —• Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csik József : Jelenleg Magyarország királyság és reánk nézve nem felesleges annak vitatása, hogy vájjon ennek a közjogi helyzetnek megtartása érdekében áll-e országunknak, illetőleg az országot alkotó népnek. T. Nemzetgyűlés ! Amikor én az államforma kérdését ponderálom, akkor ezt mindig abból a szemszögből teszem, hogy egy meglevő államforma a népnek, illetőleg a népből összetevődött országnak hasznára van-e. Ha pedig ebből az egyedül méltányos szempontból vizsgálom a különböző államformákat, akkor nem merném azt állítani, amit az előttem szólott t. képviselőtársam állított, hogy a nép érdekét egyedül csak a köztársasági államforma van hivatva megvédeni és fentartani. Ha körülnézünk a bennünket körülvevő államokban, ha nézzük Angliát, Dániát, Hollandiát, tehát azokat az országokat, amelyeknek szociális törvényhozására oly irigykedve appellálunk, s ha nézzük ezeknek az országoknak gazdasági helyzetét, melyet szintén annyiszor irigykedve emiitünk, akkor meg kell állapítani azt az igazságot, hogy egy országnak, egy népnek boldogsága nem a kormány forma minőségétől függ. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarok azokkal az érvekkel foglalkozni, melyeket az előttem szólott t. képviselőtársam pro és kontra felsorakoztatott, de én azt mondom : ha az a helyzet, hogy a nép és az ország boldogulása nem az államforma minemüségétől függ, — mert hiszen látunk nemzeteket és országokat, melyek a királyság intézménye alatt fejlődtek hatalmassá és naggyá —- (Rainprecht Antal : Magam is elismertem !) ha t. képviselőtársam ezt elismerte, akkor ezáltal akceptálta azt a felfogást, hogy az államforma kérdése nem lehet döntő befolyással egy ország gazdasági boldogulásának kérdésére nézve sem. (Rainprecht Antal : Akkor egy véleményen vagyunk, mert én az 1913. évi XXXIV, te. megszüntetését kívánom ! Ugyanezen a jogcímen tehát el kell ejteni az olyan akadályozó törvényeket, amelyek nem valók a XX. századba I — Egy hang a jobboldalon : Nem kell haragudni !) Ha tehát ez a helyzet, akkor reánk nézve nem lehet olyan égető probléma az, hogy az államforma tekintetében változásokat eszközöljünk. Főleg ránk nézve nem lehet ez olyan nagy probléma, mint amilyennek azt az előttem szólott t. képviselőtársam feltüntette. A szociáldemokraták egyik vezére mondja egyik könyvében, hogy a jövő mindig a múlt méhében rejlik. Egy nemzet jövője is ebből az alapelvből kiindulva — állítom — a nemzet múltjában rejlik. (Rainprecht Antal : De nem marad embrió ! — Rupert Rezső : Széchenyi István a jövőben kereste !) Egészen természetes, hogy a jövőben kell keresni minden nemzet boldogulásának eszközeit, azonban a multat kirúgni talpunk alól egyenlő lenne a kész veszedelemmel, (Ugy vanj a jobboldalon.) annyit jelentene, mint hogyha egy házat homokra akarnánk építeni. Minden nemzet jövőjének talapzatát annak múltja adja meg. Amikor tehát mi egy nemzetnek akarunk hazát építeni, akkor a múltra és ennek a múltnak konzervatív tényezőn alapuló mivoltára kell felépíteni a mi nemzetünk jövő boldogulását. (Rupert Rezső : A jobbágyságra például !) Nem tudom, hogy t. képviselőtársam miért akar engem szántszándékkal félreérteni. Ebben a parlamentben is a szociális gondolatnak és haladó irányzatnak voltam olyan hive, mint ön, hogyha talán más világnézeti alarm csináltam is az én politikámat. (Rupert Reső