Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

278 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. olasz és a román eset bizonyítja ezt a legfrapánsabban. Nem hiszem, hogy gondolkozó embernek kedve lenne ezt egyáltalában visszaállítani. Ma ezt a régi diplomáciai szellemet felváltja, de egyben — s szerintem a legfontosabb — felmenti a népszövetségi politika, amely politikával való közvetlen gazdasági kapcsolatot — mert hiszen ma, a történelmi kor háborús szellemének letűntével ezen van a lényeg — ma már közvetlenül látja el a kormányzat. Nem tudjuk eléggé méltányolni a ministerelnök urnák és a resszortminister uraknak fáradtságot nem ismerő népszövetségi munkálkodását. Nincs az a hónap, hogy ne utaznának ki Svájcba és ne tartanák a külpolitikai és resszortügyekben is. A régi külpolitikai iskola az úgynevezett boudoir-susogásoknak körmönfont iskolája, valamint Talleyrand iskolája, aki szerint a beszéd arra való, hogy gondolatainkat elrejtsük vele, szóval, hogy csak hamisan járjunk el, ez a politika a múlté, a régi diplomáciáé. Egységes, uj, szabad, uj nyilt, hátsó gondolatmentes és közvetlen kormányzati, európai politika mentheti csak meg ezt a vergődő és sülyedő európai társadalmat. (Reisin(jer Ferenc : Nem az erdélyi politika !) T. Nemzetgyűlés ! Ha a most fejtegetett elvek alapján rendezi a t. kormány szigorú következetességgelkülpolitikáját és ahhoz alkalmazkodik belpolitikai vonatkozásokban is, akkor az 1913. évi XXXIV. tc.-re csak mint egy rossz álomra fogunk emlékezni s csak azt sajnáljuk, hogy korábban nem keltettek fel minket abból. Akkor a kormányzati elv es adminisztráció az egész vonalon obyan lesz, amely a nemzet közóhajának meg felel. Egy titkos választójog alapján létrejött parlamentnek felelős kormányzat a legközvetlenebb kapcsolatban állana a néppel és eszerint teljesítené kötelességét is. Egy ilyen parlamentnek felelőskormányzat magától hozná mindazt, amiért az ellenzéki politikusok a határozati javaslatok egész özönét terjesztették be, amivel azonosítom magamat, de ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánván, épen az idő előhaladottságára való tekintettel az egyes részleteket a magam részéről közelebbről nem érintem. Néhány észrevételem, illetőleg tiszteletteljes kérelmem lenne mégis. Észrevételem elsősorban a pénzügyi ügyvitelre vonatkozik. Végzetesnek tartom, az egyenesadók elhanyagolását, a kereseti adó és a forgalmi adónemek rovására. A statisztika igen szomorú képet fest erről. Amig t. i. az egyenes adóbevételek Angliában a bevételek 63 %-át, Németországban 42*5 %-át, Franciaországban 36%-át, Ausztriában 33 %-át teszik ki, addig Magyarországon csak 23 %-át teszik ki az összbevételeknek. Ug3

7 nemzetgazdasági, mint szociális szempontból felette tragikus statisztika ez. Kétségbeejtő pénzügyi helyzet az is, hogy a nemzet jövedelmének legnagyobb hányadát, az államháztartás foglalja le magának.' Az 1925/26. évi költségvetésben a nemzeti vagyon 47 %-át terhelik az állami kiadások, mig Angliában csak 22%-át, Franciaországban 18 %-át és Németországban 26 %-át. Államháztartásunk, de a magyar kapitalizmusnak is — amelynek megvédése és biztosítása nemcsak a kapitalizmusnak, de a munkásságnak is eminens érdeke — ez egy vigasztalan, de egyben sajnos a leghűbb fotográfiája. Jgen nagy hibának tartom a kormány közömbösségét szociális kérdésekben. Elismerem az igen tisztelt népjóléti minister urnák szociális ügyekben való teljes jóhiszeműségét és jóakaratát, de — bár ezt már megemlítették — rokkantkérdés becsületesebb, humánusabb elintézését a magam részéről is kérem. A pacifista politikának legfényesebb bizonysága az a közömbösség, amellyel az embert, az evangéliumi meghatározással is a teremtés koronáját, kihasználják és mint kifacsart citromot eldobják. Munkaképtelenné teszik s azután az özvegyeket és árvákat éhhalálnak teszik ki. Ha én véletlenül honvédelmi minister és militarista hitvallású lennék, állásomat kötném a rokkantkérdés elintézéséhez, mert militarista szempontból is rendkívül fontos ennek a kérdésnek elintézése, A minister ur nem egy nyilatkozatában a katonaság nagyszerű fegyelemérzetéről beszélt. Én tamás vagyok ebben. Bocsássanak meg, de én azt hiszem, hogy ez csak műfegyelem, ez csak a kaszárnya vigyázzállása. Mert valójában a katonának lelkét mindig nyugtalaníthatja ilyen szociális poétika mellett az a bizonytalanság, az a gyötrő gondolat, hogy az esetben, hp komoly esetre kerül a sor, vagyis háború esetén mi lesz vele vagy hozzátartozóival, ha élete vagy valamelyik végtagja a legnagyobb emberi gonoszságnak, a háborúnak esik áldozatául. A pénzügyminister urnák a tegnapi lapokban megjelent köriratát örömmel és élvezettel olvastam, amelyben figyelmezteti a pénzügyi hatóságokat, hogy necsak a paragrafusok rideg szemmeltartásával és bürokratikus kezelésével, hanem a való élet ad hoc felismerési képességével és az ahhoz való szociális alkalmazkodással intézzék a szenvedő magyar nép ügyét. De irott malasztnak tartom azt, mert hiányzik abból, nem látom benne a büntető szankciót olyan hatósági közegekkel szemben, akik a ministeri rendeletben egyébként is, sajnos, csak elvileg megállapított utasításoknak megfelelni nem fognak. Kérnem kell a pénzügyminister urat, hogy legyen különösen figyelemmel a vidékre is, mert legalább a mi tájunkon uralkodó pénzügyigazgatási rendszer az adóalap kivetésénél egyáltalában brutális. Most sokkal nagyobb adóalapot vetnek ki, mint az elmúlt esztendőkben, pedig köztudomású, hogy a konjunktúra megszűnvén, a kereskedők, iparosok, szóval a polgárság kereső-képessége igen megfogyatkozott. A forgalmi adóhivataloknak — most amikor a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra csökkentették — az a trükkje, hogy ott, ahol átalányban fizetik a forgalmi adót, egyszerűen felemelik a forgalmi adóalapot, hogy (az a vidéki perifériális bürokrácia) karmából semmit ki ne engedjen és a pénzügyi kormányzat által bölcsen elengedett egyszázalékos kedvezést is illuzóriussá tegye. Tudok esetet, hogy egy kereskedőnél három évi példás könyvvezetés után 5000 korona diferenciát fedezett fel a hatóság és ezért a differenciáért úgynevezett »saját felajánlás» címén ezen kereskedő 1,200.000 koronás büntetést követelt. Már most teszem a pénzügyminister urat figyelmessé arra, hogy az egyfázisos adórendszer behozatalánál vigyázzan. Helytelen részletmegoldás lesz az, ha az egyfázisos adórendszer csak a kincstári részesedés alá eső cikkekre fog vonatkozni. Nem lehet külön kapcsolni azt. Méltóztassék csak magát ennek a kereskedőnek helyébe beleképzelni, akinek többféle cikket kell kiadni ugyanolyan jegyzéken. Külön nyilvántartása annak, hogy mi az adó alá eső és mi az adó alá nem eső cikk, ennek kelresztülvitele ha csak nem a kereskedő 24 órán belül való bukása mellett, teljesen elképzelhetetlen. Kérem a pénzügyminister urat, hogy a pénzügyi közigazgatást a kereskedelmi ügyvitellel legszigorúbb kontaktusba hozni méltóztassék. Ezen a téren a legnagyobb bizonytalanság uralkodik. így például a pamut, bársony vidéken luxusadó alá esik, mig Budapesten nem kell ezért luxusadót fizetni. Egészen más kulcs van megállapítva a vidékre, mint Budapestre vonatkozólag. Az illető kereskedők megfelébbezték a sérelmes határozatot a pénzügyministerhez, de felebbezésük, sajnos,