Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

272 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én. csütörtökön. gyönyörűen érvényesített. Ha Giesswein élne, most nem volna idealistának nevezett politikus, hanem a legkomolyabb reálpolitikus, mert az az irány, amelyet három évvel ezelőtt még a jobbaknál idealistának, a kevésbé szimpatikusoknál, vagy — mondjuk —• a kevésbé jobbaknál hazaáruló politikának neveztek, ma már az európai felfejlődésnek egyetlen biztos útja. Mondom tehát, ma már nem kell attól félni, hogy éretlen kezekbe kerül a köztársasági propaganda, mert — amint felolvasott levelemből is méltóztatnak látni — egy radikális irányzattal, azzal, mely a, köztársasági lobogót minden áron és mindenképen az utca sarán keresztül akarja meglobogtatni, a komoly, liberális és demokratikus polgári alapon álló politikusok, — ma már a szocialisták is polgári alapon álló politikusok, — egy pillanatra sem azonosítják magukat. (Felkiáltások a jobboldalon : A szocialisták polgári politikusok ? — Rupert Rezső : Világos, hogy most azon az alapon állanak !) Ezt ők maguk beismerték ! (Patay Tibor : Polgári alapon álló szocialisták ? — Halász Mórié : Mi köszönettel nyugtázzuk ! — Huszár Károly : Nem hiszem, hogy a szocialisták ezt aláirnák ! — Propper Sándor : Amit mi követelünk, azt önöknek kellene követelniök ! Igen, az általános titkos választójog polgári programm ! — Csontos Imre : Csakhogy ki hogyan használja ki ! — Propper Sándor : Sajnos, Magyarországon ezt a polgárság elárulta ! — Kiss Menyhért : Csak a képviselők árulták el ! — Rupert Rezső : Tessék megnézni a szociáldemokráciát Angliában és Németországban ! — Halász Mórié : Jobban ismerem ezeket az országokat, mint képviselőtársam. Most jöttem onnan ! — Zaj.) Akárhogyan is nyilatkoznak szocialista képviselőtársaim, kétséget nem szenved, hogy polgári alapon — ha mindjárt átmenetileg vallott polgári alapon is — állanak, mert magának az ellenzék fennállásának konstrukciója az, hogy velük bizonyos vonalon, bizonyos plattformon kontaktusban vagyunk és egységes politikát folytatunk. Hogy egyforma politikát vallunk, legjobban bizonyítja az^ hogy a becsületes kapitalizmus alapján álló ellenzéki politikusok velük karöltve dolgoznak. Ha a jogfolytonosság és legitimizmus a magyar politikából kikapcsoltatnék, akkor a dolog rendje szerint csak köztársaság lehet. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Huszár Károly : Csak a forradalomnak legyen jogfolytonossága ? — Propper Sándor : Öt percen belül már nem idealista !) Ha Huszár t. képviselőtársam mindig olyan szigorúan helyezkedett volna a jogfolytonosság álláspontjára, akkor a jogfolytonosságnak olyan apostolát, mint gróf Apponyi Albert, mindenesetre olyan pozícióba engedte volna jutni, mely az ország további kialakulására egészen más befolyással lett volna ! (Huszár Károly : A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy én Apponyi mellett voltam azon az értekezleten ! Ha^ csak rajtam múlott volna ! — Halász Móric : Épen az imént mondta, hogy Apponyi Albert jogfolytonossága sem kell ! — Patay Tibor : Máskor vigyázni kell ! — Zaj.) Önnek is vigyáznia kell a szónok fejtegetéseire, mert én épen azzal érveltem, hogy sajnálom, hogy a legitimista urak önmagukat politikai klastroméletre Ítélik és nem számolnak a modern politikai eshetőségekkel. Apponyi Albert gróf mint ellenzéki vezér — és sajnos, teljesen passzív vezér, — teljesen más álláspont által vezérelteti magát ma, mint vezéreltette volna magát, ha felelős helyre, kormányelnökségre került volna akkor. (Propper Sándor : Még mindig nem válaszolt angol barátjának levelére !) Ha a magyar politikában a legitimizmust elhagyjuk, a dolog rendje szerint nem marad más hátra, mint a köztársaság. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igen találóan mondta gróf Apponyi Albert — és most különösen Patay Tibor t. képviselőtársamhoz szólok, hogy meg legyen elégedve nyilatkozatommal, hogy mennyire tisztelem gróf Apponyi Albert idealista felfogását és hogy mennyire hajlandó vagyok magamat ahhoz hozzácsatolni — hogy inkább a köztársaság, mint egy mondvacsinált királyság. Ezt mondotta gróf Apponyi Albert 3—4 évvel ezelőtt. (Rupert Rezső : Most is ezt mondja ! — Csontos Imre : Hisz Ottóhoz jár mindig ! Hát mit beszélnek maguk ? — Rupert Rezső : Inkább, mint Albrechthez ! — Zaj ) Legutóbbi beszámolójában kalandorkirályságról beszélt. Nem akarok kitérni annak interpretálására, mert hiszen nincsenek olyan információim, amelyek odasegitenének, hogy a kalandorkirályság terminus technikusa itt variálhasson. (Rupert Rezső : Tudjuk, mit gondolt ! — Meskó Zoltán közbeszól.) Meskó Zoltán t. képviselőtársam közbeszólására ismétlem, hogy abban teljesen egy plattformon vagyunk, hogy a nemzet kérdezendő meg ugy, amint azt Meskó t. barátom gondolja, mert én népszavazást követelek és kívánok. (Halász Mórié : Csak ne uszítson !) Itt nem a köztársaságnak par force keresztülviteléről van szó, hanem a magyar nemzet többségi véleményének megkérdezéséről, a magyar nemzet megkérdezéséről, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert egy olyan politikus, aki számonkéri önöktől az 1913. évi XXXIV. tcikk fentartását és kéri a kormányt annak elejtésére, nem eshet az ellenkező hibába, hogy a köztársaságot csak azért, mert ő köztársasági, akarja keresztülhajszolni, minden megengedett és meg nem engedett eszközzel. Hiszen szerén y felszólalásom egész koncepciója épen az, hogy a magyar nemzet az egyedüli jogforrás ma és csak ennek megkérdezésével lehet ilyen komoly kérdést megoldani. (Rupert Rezső : Különben a királyság már meghaladott államforma. — Gubleza Ferenc : Csak Rupert szerint ! — Zaj. — Rupert Rezső : Mutatóba maradt néhány látszatkirályság !) A királykérdés tehát a dolog természeténél fogva megoldhatatlan, mert ne méltóztassanak azt hinni, hogyha 40—50 úgynevezett társadalmi egyesületi elnökség összejön és Budapesten egy 200 teritékes vacsorát rendez, ez már a magyar nemzet összpontosított akarata. Ez még nem egyeztethető össze a magyar népnek általános titkos választójogán keresztül megnyilvánuló igazi akaratával. Ma már nemcsak egy király-jelölt van Magyarországon, nemcsak egy királypárt ; itt már többről is beszélnek. Neveket nem említek, mert ízlésem tiltja, hogy ilyen elvi alapon álló vitában személyeket nevezzek meg. Itt már több királyjelöltről és királypártról van szó és emellett vannak egyesek, igen komoly faktorok, akik ángliusra spekulálnak emellett, hogy nagyon sokaknak tipikusan magyar származású, mondhatnám feszes dolmányu, pödört bajuszú király kell. Itt nagyon sok a király-jelölt. Franciaországban csak kettő volt, és nem lehetett más, mint köztársaság (Halász Móric : Egy szavazattöbbséggel ! Ezt is hozzá kell tenni az igazság kedvéért ! —• Propper Sándor : Mégis megmaradt a köztársaság ! —• Halász Mórié : Egy szavazattöbbséggel !) Már is megnyugtatom t. képviselőtársamat, mert nálunk nem egy szavazat-többségen fog eldőlni a kérdés. ( Meskó Zoltán : Ugyan ne fájjon ezért a mi fejünk !) A részletkérdések engem momentán igazán nem érdekelnek, mert az elvek kimentéséről van itt szó. Meglehet, hogy az uraknak van igazuk, de ha oly nagyon érzik az igazukat, akkor az 1913. évi XXXIV. tcikk fentartása az urak részéről egyenesen lovagiatlanság. (Propper Sándor : Ugy van !) Teljesen kilátástalan — mondom — az, hogy a királypártok és a király-jelöltek adott komoly pillanat-