Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzet g yulês 468. ülése 1925 szeme elé, ha a városon végigmegy és látja a levegőben lógó munkásembereket, akik a cse­kély kereset megszerzése céljából kénytelenek életüket kockáztatni és felhuzatják magukat egy szál kötélen a levegőbe, csupán azért, hogy a háztulajdonos a ház tatarozásánál a vállal­kozóval együtt valamilyen összeget megtaka­ritson. Állampolitikai szempontból lehetetlenség tűrni azt, hogy a kapitalista érdekeket a mun­kások testi épségének és életének veszélyezte­tésével védelmezzék. Amint interpellációm szö­vegében is olvasható, a legtöbb országban a függőállványrendszert egyszerűen megszüntet­ték, sőt nagyon sok országban nem is vezették be, mert egyáltalán nem tartották ezeket az állváayokat alkalmasnak arra, hogy azokon munkásokat engedjenek dolgozni. Leginkább Magyarországon honosodott meg ez a függő­állványrendszer. Most azonban, amikor a szi­lárdabb állványrendszerek, pl. a létraállvány és egyéb szilárd állványok megvannak nálunk is, a függőállványt mellőzni lehet. Nem képzelem el sem azt, hogy teljesen töröljék el a függőállványt, mert magam is el tudok képzelni olyan helyeket az épületeken, — kiugrásokat, bemélyedéseket, vagy szűk helye­ket — ahol szilárd állványt felépiteni nem lehet, ahol javitási munkálatokat csak ugy lehet elvégezni, ha valami kötéltáncosszerü módon függőállványt alkalmazunk, de határozottan teljes erővel tiltakozunk az ellen, hogy egész házakat függőállványról tisztítsanak le, amikor megvan a lehetősége annak, hogy szilárd áll­vány alkalmazásával is elvégezzék azokat a ta­tarozási munkálatokat. Interpellációm egyik tárgya tehát az, hogy azt kérjük (Zaj a jobboldalon. — Halljuk.' Halt­juk! a szélsobalolüalon.— Elnök csenget.) a ke­reskedelmi minister úrtól, hogy addig is, inig a várható épitöiparszabályozási törvénytervezet elkészül, — amelyben reméljük, szabályozást fog nyerni maga az állványozási rendszer is — a kereskedelemügyi minister ur rendeleti utón tiltsa el a függőállvány alkalmazását. A másik panasz az, hogy az épületeken sohasem látnak a munkások állványellenőrző szakértőt. (Beck Lajos: Ez igaz!) Soha, sem a mérnöki hivatal, sem más részéről nem érdek­lődik senki az állványozás iránt, Az építőipar­ban mondhatjuk, teljesen ismeretlen az ellen­őrző szakértői rendszer, ugy hogy azokat a ha­talmas állványokat a legtöbb esetben szakkép­zetlen emberekkel, szakértelem nélkül és szak­értői ellenőrzés és vizsgálat nélkül épitik fel, bár százával bocsátják fel oda az épitőmunká­sokat és súlyos terheket raknak az állványokra. Szerintünk feltétlen kötelessége volna a keres­kedelemügyi minister urnák gondoskodni arról, hogy mielőtt ezeket az állványokat használatba veszik, legalább valamilyen szakértő szerv vizs­gálja azokat felül és legalább az erkölcsi fele­lősséget vállalja azért hogy az az állvány tény­leg szakszerűen van felépitve. Fontos volna, hogy ebbe az ellenőrző szervbe a munkások képviseletét is bevonják, mert őszintén meg kell mondani, hogy a ma­gyar iparfelügyelőséggel szemben a magyar munkásság annyira bizalmatlan, — még pedig nem oknélkül és nem jogtalanul — hogy még­ha lát is valahol iparfelügyelőt megjelenni, ezzel egyáltalán nem érzi biztositva a maga testi épségét. Nem érzi ezt még ha az ipar­felügyelő meg is vizsgálja a viszonyokat, mert , évi november hó 18-án, szerdán. 253 [ a legtöbb esetben olyan felületesek ezek a ! vizsgálatok ugy a gyárakban, mint akárhol | másutt, hogy a munkások nem érezhetik magu­j kat biztonságban. Hogy a munkások lelkében megnyugvás legyen, amikor felmennek egy állványra, vagy bebújnak egy kazánba vagy bármilyen munkát végeznek, feltétlenül kívá­natos volna, hogy a munkások érdekképvisele­teivel kiegészitsék ezeket a hatósági szerveket, hogy ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a kapitalista érdekek szempontjából az iparfel­ügyelőség elnéző magatartást tanúsítson, ami­kor vizsgálatot tart. Mert sajnos, nagyon sok esetben ilyeneket is tapasztaltunk. Azonkivül sajnálattal kell megállapítani | azt... (Foly'onos zaj a joboldalcn.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Baticz Gyula: , . . hogy különösen az ! ujabb időben, amikor valamilyen törvényterve­! zet készül, a munkások érdekeltségét a minis­teriumok nem szokták meghallgatni. A mun­káltatói érdekeltségeket meghallgatják, azok­nak véleményét kikérik, a munkásokét azonban I nem, ami egyoldalú intézkedés. így a tör­! vénytervezetekbe rendszerint az egyoldalú információ alapján foglalnak bele bizonyos szakaszokat, amelyeket azután igazságosnak és demokratikusnak elismerni természetszerűen nem lehet. özuksegesnek tartom tehát azt, — mert elsősoiban a kereskeaelemugyi tárca körebe tartoziK ez a kerües — hogy a kereskedelem­ügyi minister ur, amikor valamilyen törvény­tervezetet keszit, különösen ha az a munkáso­kat is eraeMi, ezeKüen a tanácskozásokban a munkások érdekeltségét is hallgassa meg, hogy kivansagaiüat eloterjeszthesseK. Interpellációm negyedik részénél, amely az épitoipar gyakorlásáról szoio törvény tervezet mtgsüigetesexe vonatkozik, azt üiszem, nyitott kapu&at döntetek, mert epén ma jártam a ke­reskedelmi ministerium törvényelőkészítő osz­tályában és ott jezsovics iieiyettes államtitkár ur volt szíves tudomásomra liozni, hogy a munkások érdekképviseletét, mielőtt a törvény­tervezet a törvenynozás ele kerülne, meg lóg­jak hallgatni. Mindenesetre ez a kijelentés reám nézve és arra a társadalmi rétegre nézve, amelynek nevében interpellációmat előterjesz­tettem, megnyugvásul log szolgálni, azonban kívánatosnak tartom, hogy ezt a kijelentést maga a kereskedelmi minister ur is erősitse meg, hogy annál is inkább bizonyosak legye­nek abban, hogy ez tényleg igy van. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur ki­van nyilatkozni! Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! Az inter­pellációban felvetett kérdés a most tárgyalás alatt álló épitőipari törvényjavaslatban fog­szabályozást nyerni. Én azt remélem, hogy ez a törvényjavaslat már rövid idő múlva a Ház elé kerül. A tendencia ebben a törvényjavaslat­ban az, hogy az iparfelügyelők hatáskörét lehe­tőleg kiterjesszük ezekre az állványozási és egyéb hasonló lógó állványozási munkálatokra, és én azt hiszem, közmegnyugvásra fogjuk a kérdést megoldani. (Kabók Lajos: Mikor lesz ebből törvény?) Ma ElZ ci helyzet, hogy az iparfelügyelők hatásköre csak azokra az esetekre terjed ki, ahol húsznál több állandó munkás van foglalkoz­tatva. Egyébként a kérdés a rendészeti hatósá­gok kompetenciájába tartozik és igy nem is

Next

/
Thumbnails
Contents