Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
254 A nemzetgyűlés 468. ülése 19,25. évi november hó 18-án, szerdán. vagyok kompetens, de ugy a magam, mint a népjóléti minister ur nevében, akitiez ez az interpella eió velem egy üti intézve volt, azt a megnyugtató kijelentést tehetem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy nem lógom elmulasztani azt, hogy a közigazgatási, rendészeti hatóság figyelmet a kémesre ieihivjam. Remélem, ennek meglesz a megfelelő hatása. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: Baticz interpelláló képviselő urat illeti a szó! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A választ köszönettel és megnyugvással tudomásul veszem és remélem, annak meg is lesz a kellő hatása, (helyeslés.) Hilnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a kereskedelemi minister ur .baticz képviselő ur interpellációjára adott válaszát, amelyet a népjóléti minister ur nevében is tett, tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ? {Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Áttérünk Beck Lajos képviselő ur interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Forgács Miklós jegyző (Olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz: Tekintettel a magyar-francia kereskedelmi egyezménynek a magyar gazdasági élet minden ágát súlyosan érintő intézkedéseire, hajlandó-e a kormány sürgősen barátságos lépéseket tenni a francia kormánynál az iránt, hogy a jelen szerződés visszavonásával, méltányos alapon uj tárgyalások kezdessenek meg? Budapest, 1925 november 16. Beck Lajos sk.« Elnök: Beck Lajos képviselő urat illeti a szó! Beck Lajos : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk!) Halljuk!) Tekintettel a tárgy fontosságára, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy 10 perccel tovább beszéllhessek. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédideje 10 perccel meghosszabbittassék, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 10 perccel való meghosszabbításhoz hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés a beszédidő meghosszabbításához hozzájárult. Beck Lajos: T. Nemzetgyűlési A Nemzetgyűlés elé beterjesztetett a francia—magyar kereskedelmi szerződés s hogy én mégis megragadom az alkalmat, hogy ebben a kérdésben interpelláció formájában forduljak az igen t, kormányhoz, annak bizonyos megelőzési célzata van. Oly súlyos intézkedéseket tartalmaz ez a szerződés és annak a magyar gazdasági életre oly messze kiható ereje, de — nézetem szerint — oly romboló hatása is volna, hogy az utolsó pillanatban is fel akarom emelni óvó és kérő szavam, kérvén, hogy ha lehetséges, méltóztassék érintkezésbe lépni a francia kormánnyal, hogy ez a szerződés barátságos módon és érdekeink tekintetbe vételével módosittassék. Kérésem indokai a következők: Én kerestem és keresem azokat az okokat, amelyek e szerződés megkötésére ugy a magyar, mint a francia felet rábírták. A magyar szempontokkal könnyebben végezhetek. Meggyőződésem, hogy egyfelől nem egyenlő ellenféllel állottak szemben a magyar tárgyaló felek, mert azok, akik a francia álláspontot képviselték, egy nagy nemzet olyan presztizsére, világpolitikai problémákra támaszkodhattak, amely az ő munkájukat a magyar tárgyaló felekkel szemben megkönnyitettek. Másfelől kétségtelen az, hogy a magyar tárgyaló feleket rendkívül beiolyásolhatta és befolyásolta az a szempont, hogy szükségesnek tartották bebizonyítani a külföld előtt, hogy velünk igenis, lehet kereskedelmi szerződóseket kötni, de másfelől szükségesnek tartottak egy olyan kellemes politikai atmoszférát teremteni, amelynek kedvező eredményeit a későbbi jövőben várja a magyar kormány. Ezt teljes mértékben elismerem és méltányolom. Most azonban egy pillanatra rá akarok térni arra is, hogy mely motívumok, mely inditóokok késztették a franciákat, hogy ilyen tónusban ilyen hangon, ilyen alapon tárgyaljanak velünk? Én két szempontot látok itt kidomborodni, egy gazdaságit és egy politikait. A gazdasági szempontot. nézve, elsősorban is konstatálni kivánom, hogy nagyon csalódnék az, aki a mai Franciaország gazdasági helyzetét a háború előtti Franciaországéval akarná összehasonlitani. Ma Franciaország a kontinensen vezető poziciót foglal el a gazdasági termelés terén, mert nem csupán a régi franciaországi nagyfejlettségű ipar és mezőgazdaság áll rendelkezésére, de Lotharingia vasérce, Elszász pamutipara, Felső-Elszász kálizonája és Alsó-Elszász petróleuma is bekapcsolódott ebbe a már virágzó ipari és gazdasági tömbbe és ez olyan poziciót biztosított Franciaországnak, amely kívánatossá teheti őt, mint tárgyaló felet kereskedelmi szerződés megkötésére. Franciaország gazdasági ereje azonban itt még nem merül ki. Mert ezenfelül még egy nagy érdekszférát is létesitett, amikor Csehfcziovákia neiiéziparának és textíliájának, Lengyelország kohóinak, bányáinak és textiliparának vezetését átvette, Kelet-Szilézia régi porosz állami bányáit francia kézre juttatta s amikor a romániai és galiciai petróleumbányákat is bekapcsolta érdekszférájába. Ezzel olyan hatalmas erőtényezőt létesitett, amely — mint az előbb mondottam — domináns szerepet játszik az európai kontinensen. Ezekben látom okát annak, hogy a francia képviselő miért hangsúlyozta, hogy ő a gazdasági kérdéseknek oly széles skáláján akarja a kereskedelmi szerződést megkötni. Előtte, amikor leült a zöld asztalhoz, nem csupán a francia pezsgő és a francia piperecikkek részére megnyerendő kedvezmények lebegtek, hanem mindazok a nagy gazdasági terek, mindazok a számtalan iparcikkek, amelyek számára Franciaország uj fogyasztókat kivánt teremteni. Ilyen körülmények között tehát meg vagyok róla győződve, hogy a Serrnys ur akkor, amikor ilyen kiméletlen formában tárgyalt velünk, komolyan és valóban meg volt győződve arról, hogy ő mindazokat az iparcikkeket, amelyek számára kedvezményeket óhajt elérni, valóban be fogja tudni vezetni a magyar piacon és fel tudja venni a versenyt az itten régóta befészkelt konkurensekkel. De feltétlenül politikai okok is játszottak közre, hogy Franciaország ilyen nyomatékosan kívánta a kereskedelmi szerződés megkötését. A háború befejezésekor Közép- és Kelet-Európára vonatkozóan a győző hatalmaknak
