Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-an, szerdán. 24& lentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizott- ' ságnak. Bemutatom Tótkomlós község közönségének meghívóját, amelyben a világháborúban elesett hőseinek emlékművének folyó évi november hónap 29-én történő ünnepélyes leleplezésére a nemzetgyűlés tagjait meghívja. Tudomásul vétetik. f Most pedig javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Indítványozom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, e hónap 19-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1925/26. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni I (Igen!) Ha igen, ugy ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációk előterjesztésére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur szóbeli interoelláeiójpnak szövegét felolvasni. Forgács M'klós iegvző (Olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz a nyilvános betegápolási és az állami gyermekvédelem költségeinek a törvényhatóságokra, illetőleg a községekre történt jogtalan ráhárítasz tárgyában. A kormány az 1898. évi XXI. te, az 1901. évi VIII. te, az 1901. évi XXI. te, s az ezekben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletek egyszerű hatályon kivül helyezésével 4100/1925, M. E. sz. alatt rendelete* adott ki, mely szerint az országos betegápolási alapot, az államkincstárt terhelő nyilvános betefápolási költséeeket a törvényhatóságokra, illetőleg a községekre háritotta át. Hasonlókéüen intézkedett a gyermekvédelem költségeinek -fedezése tekintetében is. E rendelet ellen a törvényhatóságok egyremásra szólalnak fel. tagadják meg a végrehajtást, sőt Budapest székesfőváros közönsége garanciális panasszal is élt. A kiadott rendeletet törvényeilenesnek tartom, mert nem ismerek olyan jogszabályt. mely a magyar kormányt felhatalmazta volna arra, hogy az autonómiát a törvényekben előirányzott kereteken túlmenő terhek viselésére kötelezhesse. A kormány ezzel a rendeletével az 1924. évi IV. te-ben a részére biztosítót" rendkívüli hatáskört is túllépte. Az autonómiára hárított eme joertalan teher súlyosan veszélyezteti az önkormányzati közületek háztartását, a betegápolással és gyermekvédelemmel járó költségek viselése tekintetében aránytalanul igazságtalan helyzetet teremt. Véffül nemzeti és szociális szempontból is súlyos kifogás alá esik a rendeletben tervezett ezen eljárás- mellyel a kormány a tisztára állami felada+ot képező köteleségteliesités terhe alól jogtalan alánon kíván szabadulni, holott a fentemlített célokat szolgáló jövedelmek burkoltan ma is szedetnek. E tényállás alapián a masryar kormányhoz a következő interpellációt intézem: »1. Hajlandó-e a kormány 4100/1925. M. Esz. alatt kiadott rendeletét az országos óhajnak megfelelőleg hatályon kívül helyezni? 2. Hajlandó-e a kormány a nyilvános betegápolás és állami gyermekvédelem és az ezekkel járó terhek viselése tárgyában sürgősen törvényjavaslatot előterjeszteni, mely törvényjavaslatban az államot terhelő eme legnemesebb kötelességek ellátása felől megfelelő gondoskodás történik!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Nem ismerek az utóbbi időkből olyan kormányrendelkezést, amely annyi felháborodást vont volna maga után, mint a nyilvános betegápolással járó költségeknek és a gyermekvédelmi költségeknek a törvényhatóságokra, illetőleg a községekre való áthárítása. A magam részéről, amint ezt interpellációmban is kifejtettem, ezt ig gtalannak, jogtalannak és hamis alapokon nyugvónak tartom, amely ellenkezik az államrezónnal, ellenkezik azokkal a feladatokkal és célokkal, amelyek a közegészségügy és köz jótékonyság terén az államot terhelik, azonkívül felborítja az önkormányzati közületek háztartását csak azért, hogy a terhek vállalásáért az ódium az államról, illetőleg a kormányról az önkormányzatokra hárittassék át. A közvélemény tiltakozott ez ellen a kormányintézkedés ellen. Amint mondottam, a törvényhatóságok feliratot is intéztek garanciális panasszal is éltek. Ebben a kérdésben értesülésem szerint a közigazgatási biróság még nem döntött. Azt gondolom, hogy mi e mellett a kérdés mellett, amely szorosan összefügg a szanálás kérdésével is, nem haladhatunk el. Azt akarom, hogy itt a parlamentben is hang adassék annak, hogy igenis tiltakozunk az ellen, hogy a kötelességek teljesítése tekintetében a szanálásnak egy olyan módszere alkalmaztatok, amely szerint az állam egyszerűen szabadni feladataitól saját háztartásának rendezése érdekében és ezeket a feladatokat áthárítja a gyámolitására szoruló önkormányzati közületekre és az önkormányzati közületek háztartásában ezáltal teljes válságot okoz. Miről van szó, t. Nemzetgyűlés? Az 1870-es években a közegészségügyi törvény megalkotásával lefektettetett az a cél, hogy az államnak feladatkörébe tartozik a közegészségügyi és a közegészségügyi védelmi kérdéseknek igazgatása és ellátása. Ettől kezdve ezen a téren fejlődés indult meg és ennek a fejlődésnek e^dniénve. mondhatnám vívmánya volt az 3898. évi XXI. te, amely rendezte a nyilvános betegápolással és általában az elhagyottak gyámnlitásával kapcsolatos kérdéseket olyan mód^n, hog-y a magyar állam ezeknek a viselésébe kötelezettséget vállalt, megállapította azokat a határokat, amikor a kötetességek visplése magának a kincstárnak feladata, létesített eo-y úgynevezett heteerármlási alapot, amely célból bizonyos egyenesadók után pótadókat is szedptt. Erre a nyilvános betegánolási alánra hárította a nyilvános betegápolással járó kötelezettségeknek nngy részét, viszont rendezte a községek, az állam és a nyilvános betegápolás közötti viszonyt is és megállapította, hosry ezekből a közegészségügyi és közjótékonysági terhekből a községekre ezentúl esunán mennyi hárul. Szóval rendezés történt fejlődő, nrogressziv irányban, amikor is a magyar állam egyfelől a mpga kötelessé írének kívánt eleget tenni, másfelől az önkormányzatra vonatkozólag a jogviszonyt rendezte, az önkormányzatot ebben az irányban biztosította és az állam mindezeknek a céloknak elérésére bevételi forrásokat is állapított meg. Ezt a törvényes rendelkezést, amelynek megfelelőleg intézkedett — gyermekvédelmi tekintetben, különbséget téve a 7 éven felüli és a 7 éven aluli gyermekekre nézve — az 1901. évi VIII. te és az 1901. évi XXI. te, ez a bizonyos kormányrendelet, ameNAPLÓ. XXXYI. 38