Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

250 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán. lyet itt kifogásolok, egyszerűen felrúgta és megállapította, hogy mindezek a költségek, tehát a nyilvános betegápolási alapot terhelő költségek is, azonkivül az államkincstárt terhelő költségek is a jövőben a törvényhatóságok hozzájárulásaiból fedeztessenek, a törvényhatóságok között az bizonyos aránynak megfelelően széjjelosztassék és a törvényhatóságok, községek e költségek viselésére bizonyos engedélyekkel a pótadó százalékát fel is emelhessék. Én ezt egyfelől az államrezón szempontjából, másfelől pedig a törvényesség szempontjából, azután az önkormányzat érdekei szempontjából és erkölcsi tekintetekből is kifogás tárgyává teszem. Államrezón szempontjából kifogás tárgyává teszem azért, mert egy fejlődő államnak — sajnálom, hogy nincsen itt a népjóléti minister ur, mert hiszen interpellációm egy része tulaj donképen hozzá van intézve — nem lehet hivatása az, hogy ilyen közegészségügyi és közjótékonysági feladatok ellátásától egyszerűen elzárkózzék és ezek terheit egyszerűen egy tollvonással a törvényhatóságokra, illetőleg a községekre hárítsa. De törvényesség tekintetéből is kifogás tárgyává teszem ezt az intézkedést. Bármilyen kifogásom lehet ugyan a szanálási törvény ellen, eddig azt gondoltam, hogy a kormány ugy értelmezi azt, hogy végeredményben mégis az államháztartás egyensúlyát biztositani és az államháztartást normális keretek között ren

: dezni kivánja. E helyett azonban az történik ezzel a bizonyos kiadott rendelettel, hogy a kormány egyszerűen megállapítja, hogy bizonyos feladatokat, amelyek a törvény értelmében a kormányt, illetőleg az államkincstárt kötelezik, ezentúl nem ő fog ellátni, illetőleg az ezekkel járó terheket nem ő fogja fedezni, hanem a törvényhatóságok és a községek. Akkor ez egy álszanálás, mert ilyen módon egy másik kötelezettségére vonatkozólag megállapíthatja esetleg a kormány azt, hogy ezt Szabolcs vármegye, amazt Debrecen városa, a népjóléti tárca ellátását pl. Budapest székesfőváros, a a belügyiét más törvényhatóság teljesítse. Ilyen módon az állam egyszerűen lerázhatja a maga nyakáról azokat a feladatokat, amelyek a törvények értelmében rá hárulnak, és mi kapunk egy nagyszerű költségvetést, amelyben egyensúlyban van minden s amelyben plusz van elég, azok a feladatok ellenben, amelyek az államkincstárt az államot terhelik, megvalósítva nem lesznek. Azt gondolom és ez a megállapításom, hogy a kormánynak tulajdonképen joga sem volt magának ennek a rendeletnek kiadására a szanálási törvény értelmében sem. A kormány ugyan a rendelet kiadásánál a szanálási törvény 4. §-ára hivatkozik, amely megállapítja (Olvassa): »Amennyiben a törvény végrehajtása során kitűnnék az, hosy az abban kilátásba vett intézkedések nem elegendők arra, hogy az államháztartásnak az egyensúlya a 2. §-ban emiitett pénzügyi tervezetben megállapított időtartam alatt egészséges és tartós alapon eléressék, pótlólag megtehessen minden intézkedést akár a kiadások apasztása, akár a bevételek fokozása céljából a szükséghez képest.« Itt tulajdonképen nem kiadásanasztásról van szó, itt egyszerűen arról van szó, hogy a kormány p. törvény értelmében ráháruló terhet átruházza az autonómiára: a kormány, illetőleg az állam a maga feladatát tulajdonképen nem teljesiti, hanem ennek a feladatnak elvégzésére egyszerűen az autonómiát kötelezi. Erre pedig nézetem szerint a szanálási törvény a kormánynak felhatalmazást nem adott; nem adott azért, mert ón nem látok a szanálási törvényben rendelkezéseket arra vonatkozólag, hogy a kormány bizonyos teendők elvégzésére az autonómiát kötelezze és viszont a mi jogrendszerünkben nem látok példát arra, hogy az autonómia jogkörét a kormány törvényes felhatalmazás nélkül csorbíthatta volna. De ez a rendelkezés az önkormányzatra kihatásaiban is rendkivül súlyos. Ebben • a tekintetben három példát hozok fel. Budapest székesfővárosra ezen egyszerű rendeleti intézkedés folytán 12 millió aranykorona esik, tehát a mai 60% -os pótadót e miatt 90%-kai fel kell emelni, ugy hogy az 150%-os lesz; Hajdú vármegyére közel 5 milliárdnyi költség esik, Debrecen városára pedig közel 4V2 milliárdnyi költség, szóval a községek és a törvényhatóságok háztartása ezen rendelkezések folytán teljesen felborul. Hiszen a törvényhatóságok és a községek ma már ezt a rendeletet megfelelően végrehajtani sem tudják, olyan abnormitás áll elő ezen a téren és a pótadó százalékoknak olyan fokozása, amely lehetetlenné teszi az autonóm háztartás rendszeres és egészséges vezetését. De én nem látom ehhez a rendelethez az erkölcsi alapot sem. Ebben a tekintetben méltóztassanak nekem megengedni, hogy a Kállay Tibor volt pénzügyminister ur által benyújtott adótörvények ministeri indokolására hivatkozzam. Az 1898 : XXL te. alapján szedhető betegápolási adót az 1922 :

1. te. 3. §-a az 1922. évre 20%-ban állapította meg. Ez a betegápolási pótadó a földadót illetőleg még ugyanabban az esztendőben töröltetett, a többi adókra vonatkozólag pedig 1923-ban töröltetett. De hogyan történt ez a törlési Ez a törlés ugy történt, hogy példáiul a házadóra vonatkozólag az adókulcsot 16%-ról 24%-ra emelték fel és a ministeri indokolásban is benfoglaltatik, hogy ez az emelés azért is történik, mert a jövőben a házadó után nem fognak nyilvános betegápolási pótadót szedni, hanem az benne van már magában a házadóban is. Bátorkodom az indokolásnak ezt a passzusát felolvasni. (Olvassa.) »Ezek a kulcsok a régi kulcsokkal szemben valójában nem jelentenek emelkedést, mivel a bázadó után ezentúl semmi néven nevezendő állami pótadót nem lehet kivetni. így például azokon a helyeken, ahol eddig 14%-os volt a bázbéradó s ezután 20%-os lesz, a mostani 20%-os házadó a régi adóteherrel szemben, amely a 14%-os házbéradóból és ezután járó 30%-os általános jövedelmi pótadóból, valamint a 20%-os betegápolási adóból állt elő s összesen 14 + 7 = 21%-ot tett ki, adócsökkenést eredményez.« A ministeri indokolás tehát maga kifejezi, hogy tulajdonképen ez a betegápolási pótadó már benne van a házadó felemelt kulcsában. Elnök: A képviselő urnák még egy perce van; méltóztassék beszédét befejezni. Hegymegi-Kiss Pál: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Tekintettel ennek a témának fontosságúra, mély tisztelettel kérek 5 percnyi meghosszabbitást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a képviselő urnák az időineghosszabbitást megadni? (Ipen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Hegymegi-Kiss Pál: Ugyanez foglaltatik a ministeri indokolásban a társulati adóra vonatkozólag is, ezt nem akarom most fel-