Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
248 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november "hó 18-án, szerdám. További határozati javaslatom (Olvassa): »A nemzetgyűlés utasitsa a belügyministert, hogy a sajtószabadság elvének tiszteletbentartásával a vasúti munkások és alkalmazottak, a földmunkások, az ifjúmunkások társadalmi és gazdasági érdekeit védő szaklapokat betiltó rendeletét helyezze hatályon kivül s a betiltott lapok újból való megjelenését engedélyezze«. (Olvassa): »A nemzetgyűlés utasitsa a belügyministert, hogy az Ifjúmunkás című, a tanoncok, gyermek- és fiatalkorú munkások érdekvédelméről, azok oktatásával és nevelésével foglalkozó lapot betiltó 199.703/925/VII. sz. rendeletét helyezze hatályon kivül és a lap megjelenését újból engedélyezze«. A valorizációra vonatkozólag, amelyről hosszabban kellene beszélnem, mert megérdemli a kérdés, szintén benyújtok két határozati javaslatot. Itt csak arra hívom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy az a javaslat, amely e^ves tartozásoknak és követeléseknek átértékeléséről, tehát valorizációjáról szól, mai szövegezéséin nem felel meg a követelményeknek. Karitativ valorizációt helvezne kilátásba bizonyos badikölcsön-kategóriákra nézve, ez azonban szintén kevés. • A maeyar nemzetnek és államnak vannak bizonyos kötelezettségei, amelyek elől nem térhet ki, mert a kitérés azt eredményezi, hogy a bizalom széles rétegekben hosszú időre elvész az állam minden pénzügyi akciója iránt. Egyik költségvetési beszédemben akkor, amikor a valorizációról még" nem igen beszéltek, már érintettem a kérdést és rámutattam arra a borzalmas igazságtalanságra, ami abban rejlik, hoíry épen a legszegényebbeket és takarékosokat éri borzasztóan nagy veszteség a háborús gazdasági összeomlás következtében. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a háború alatt hazafias kötelességgé tették a hadikölcsönök jegyzését. Méltóztatnak tudni, hogy a szabadságramenésnek feltétele volt bizonyos összegű hadikölesönök jegyzése. Méltóztatnak tudni, hogy jótékonycélu, vagy szerzett jogok alapján működő nyugdíjbiztosító intézetek, leánykiházasitó intézetek minden tőkéjüket, vagyonukat hadikölcsönökbe fektették. Méltóztatnak tudni. hogy takarékos emberek, akik a polgári morál szempontjából mindenesetre méltánylást és pártolást érdemelnek, felesleges sarasaikat a takarékpénztárakba hordták 200—300—1000— 1500 koronás betétekbe, amelyekben vér, könny és verejték feküdt. Ezeket a betéteket hitvány papirkoronákkal fizették vissza, amelyeknek semmi értékük nincs. Közben azonban a pénzintézetek, a biztosító intézetek, amelyek ezeket a pénzeket beszedték, tudtak gondoskodni arról, hogy tőkéjüket megóvják a nagy értékcsökkenéstől. Ezek az intézetek szilárd értékekbe, házakba, ingatlanokba fektették pénzüket, ezek milliárdokat és billiókat kerestek a háború összeomláson; a nagy pénzintézetek latens tartalékai kimondhatatlanul nasv összegekkél rendelkeznek, ezekből tehát el kell vonni a szükséges részt ezeknek a kis mosónő betéteknek és általában a kisebb hadikölcsönök valorizálására, ámbár én azt tartom, hogy az államnak a maga adott szavát az egész vonalon respektálnia kell és be kell tartania. He legalább azokat a betéteket, amelyek nyugdíjakat jelentettek, vaa-y kiházasitási pénzeket. amelyeket ugy takarítottak össze öregségükre és különböző eshetőségekre, legalább ezeket vegyék komolyan elő és ezeket valorizálják, ha nem akarják hosszú, beláthatatlan időkre a kormány pénzügyi politikája iránti bizalmat az ország egész népességében megingatni. Helytelen a kiindulási pont. Nem lehet azt mondani, hogy magánosok hivatalból tartoznak kötelezettséget és értéktöbbleteket át- és visszautalni, az állammal szemben azonban semmiféle követelésnek helye nincs. Erre az álláspontra nem lehet helyezkedni. Ezt a nemzetgyűlés nem teheti magáévá, ezt a javaslatot vissza kell vonni és szociális belátástól, az önök moráljának védelmétől áthatott javaslatot kell megszövegezni és a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Erre vonatkozólag bátorkodom a következő határozati javaslatot benyújtani. (Olvassa): »Tekintettel a nyugdíjasok és életbiztosítási kötvény és kiházasitási járadéktulnidonosok leromlott és a háborús viszonyok által egyoldalúan megkárosított anyagi érdekeire, a nemzetgyűlés utasitsa az igazságügymiujstert, hogv a rokkantsági járulékok, ke^vdííak. az életbiztosítási és kiházasitási kötvények járadékainak valorizációjáról törvényiavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, mésr eh^en a naptári évben.« (Felkiáltások jobb felől: Még ebben az órában!) Ehhez a kategóriához tartozik a vitézségi éremtulajdonosok pótdíjainak valorizálása. Erre vonatkozólag sem tartalmaz rendelkezést a ben virított törvényjavaslat. Ez is becsületbeli kötelesség azokért a 7—]5—30 aranykoronákért, amelyeket a harctéren harcoló katonák életük kockáztatásával szereztek meg, amiket vi + ézség ellenében adtak dekoráció gyanánt, ikeretkénen pedig hozátették, hogy ezt a pótdíjat a háború végén tőkésíteni fogják. Az a sok-sok szegény, halálra menő ember arra gondolhatott abban a pillanatban, hogy mennyi lesz ezeknek a 7*50—15—30 koronáknak tőkésített összege és vájjon a háború poklából élve kikerülve, lehet-e ebből olyan exisztenciát teremteni, amely kárpótolja őt a háborús veszteségekért. A napiparancsok, honvédelmi ministeri rendeletek és egyebek garantálták a vitézségi érem pótdíjakat és azt hiszem, igazán senki sem fog elzárkózni az elől, hogy ezeket a pótdíjakat valorizáljuk. Nincs itt valami túlnagy összegről szó, mert hiszen ezek a szegény emberek egészen apró kis pótdíjakat kaptak a vitézségi érmek után. Erre vonatkozó indítványom a következő (Olvassa): »A nemzetgyűlés utasitsa a honvédelmi ministert, hogy a penzügyministerrel egyetértőleg adjon ki rendeletet, amelyben a vitézségi érmek járulékösszegének valorizációjáról és rendszeres kifizetéséről gondoskodik.« Azt hiszem, beszédemből méltóztatnak megállapítani azt, (Erdélyi Aladár: Hogy hosszú volt!) hogy én a t. kormány ós a t. kormánypárt iránt a legmesszebbmenő bizalmatlansággal viseltetem, működésüket, politikájukat az országra nézve végső veszedelemnek tartom. Kötelességemet teljesítettem a bírálattal és kötelességemnek tartom, hogy ennek folytán a bizalmat jelentő költségvetést ne szavazzam meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A napirendre szánt idő letelt. A vitát megszakítom és megteszem elnöki előterjesztéseimet. Bemutatom a t. Háznak Hajdú vármegye közönségének feliratát az iskolán kivüli ifjúság testnevelési ügyének anyagi támogatása tárgyában, továbbá Somogy vármegye közönségének feliratát a Budapesten felállítandó játékbank ügyében. A feliratok a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és je-
