Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
â44 À nemzetgyűlés 468. ülése 1925, Ami a sztrájk lehetőségét és hatását illeti, az ellen ez nem nyújt védelmet. Láttuk a legutóbbi vasutassztrájknál, amely nem szociális kezdeményezésre történt. Akkor is megvolt szervezve a munkavédelem, de a vonatok álltak szépen, nem mentek és nem indultak el addig, amig a hivatásos mozdonyvezetők vissza nem mentek a gépekre. (Kószó István: Nagyon hamar elindultak! Ennek a szervezetnek beállitása pillanatnyi zavart okozhat, de állandót nem!) Itt ván a kezemben egy hirdetmény, amelyet a tudományegyetem egy csoportja adott ki nem is régen, november 4-ikén, s amely a következőket mondja. (Olvassa): »December 16-ikától január 30-ikáig terjedő időben 49 hallgató villamoskocsi-vezetői és 11 hallgató sütőmunkáskiképzésben részesül. A kiképzés tartama 18 nap, vasár- és ünnepnapokon kiképzés nincs. Díjazás napi 68 ezer korona. Jelentkezni lehet a csoport főnökségénél 12-ikén. (Baticz Gyula: Becsületes munkásnak nem fizetnek annyit! — Hedry Lőrincz: Ezek nem becsületesek 1 ? — Baticz Gyula: Ezek sztrájktörők!) Kiképzésre csak csoporttagok vezényelhetők és csak azon esetben, ha munkásvédelmi okmányaik (fényképes igazolvány, kötelező nyilatkozat és jegyzőkönyv) rendben vannak és munkavédelmi kiképzésben még nem részesültek. Azon tagok, akiknek villamoskocsi-vezetői, vagy sütőmunkás-kiképzésük már van, hatnapos ismétlő gyakorlatra jelentkezhetnek. 45.000 korona ösztöndíj november 19-ikéig felvehetők Ezek a dilletáns pékek és kocsivezetők (Pikler Emil: Finom lángost süthetnek! Nem szeretnék belőle enni!) nagyon sok pénzébe kerülnek az államnak (Hedry Lőrinc: Bizonyosan jobbat sütnek, mint amilyen a gerstli és a tökkáposzta volt!) évente belekerülnek 7-7 milliárd koronájába az adózóknak s azonkívül az egyes vállalatok, amelyek valószínűleg a kurzus befolyása alatt állanak még, külön nehéz napidíjakat is fizetnek. A BSzKÁR. mint a hivatalos hirdetés mutatja — napi 68.000 koronát fizet teljesen improduktív kiképzésért. (Ellenmondások jobbfelől.) Ha ezeket a 68.000 koronákat és azt a 7-7, majdnem 8 milliárdot a munkások és az alkalmazottak szociális viszonyaikra fordítanák, akkor bérmozgalmak veszélye nem is fenyegetne. (Viczián István: Ne méltóztassanak sztrájkot csinálni!) Legyenek róla meggyőződve, hogy teljesen felesleges és hasznavehetetlen is ez a szerkezet, mert ez egyetlenegy bajba jutott kategóriát sem fog zavarából kimenteni, mint ahogy voltam bátor hivatkozni a vasutas sztrájkra. (Baticz Gyula: Hétfőn szöktek meg Nyergesujfalun a palagyárból!) Én a kormányzati etika szempontjából nem is tenném azt, hogy igy egyes néprétegeket egymásra uszitsak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek jóravaló diákgyerekek lehetnek, akiknek tanulniok kell, akik tanuljanak, végezzék el tanulmányaikat és válasszanak pályát. Miért kell ezeket a szegény fiukat arra a méltatlan szerepre kárhoztatni, (Felkiáltások a jobboldalon: Miért méltatlan*?!) hogy őket egy másik tekintélyes néprétegnek jogos törekvéseivel szembeállítsák? A sztrájktörés soha nem volt hazafiság. Azokban az országokban, ahol a szociális érzék már valamennyire kifejlődött, ahol a sztrájkjogot elismerik, ott ilyen intézményeket nem létesítenek, ott kerülik azt, hogy két társadalmi osztályt egymással szembeállítsanak és egymásra uszítsanak. (Halász Móric: Hanem évi november hó 18-án, szerdán. az egyiket egyszerűen elsöprik, mint pl. Oroszországban!) Miért méltóztatik épen Oroszországgal párhuzamot vonni? (Halász Móric: Mert ott van a szociális termelésből fakadó jólét! — Malasits Géza: Mert rokonszenvez a bolsevizmussal! Érthető!) El méltóztatik ismerni ugyebár, hogy Oroszországban és Magyarországon hasonló a helyzet. (Zaj.) Az az adminisztráció, amelyet meg kellene egyszerűsíteni és be kellene állitani a közönség kényelmére és javára, de amely túlnyomó nagyrészben ma csak keserűséget vált ki a közönségből, 2 billió és 797 milliárd koronába kerül, az egész évi államháztartás költségeinek 30%-át emészti fel. Az adóbehajtás azonban külön belekerül az adózóknak 758 milliárd koronájába. Az a rengeteg keserűség, amelyet az adózóközönség kénytelen lenyelni, meglehetősen drágán mért valami, mert 758 milliárdba kerül, amelyből minden egyes fejre 100.000 korona, vagyis az uj pénz szerint 8 pengő esik. Ezzel szemben a rokkantak mindössze 156 milliárd koronát kapnak. Erről az utóbbi tételről előttem szóló t. képviselőtársaim is szóltak. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de csatlakozom az ő fejtegetéseikhez és az ország legelőször lerovandó kötelességének a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák becsületes ellátását és kielégítését tartom. Ahol igy lehet ekvilibrálni a miliárdokkal és százmilliárdokkal, ott a rokkantakat, özvegyeket és árvákat első helyre kell állitani és ha a sorrend megállapításáról van szó, elsőknek kell következniük. (Viczián István: Ugy van! A mozikat is azért kapták! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi van a mozikkal? — Györki Imre: Mozihős! — Esztergályos János: Jelentkezett a mozi-komitácsi!) Ha igaz volna az, hogy minden mozit rokkant és hadiözvegy kapott, (Viczián István: Azt nem mondtam! — Pikler Emil: Stead ezredes, szegény, milyen rokkant volt!) s ha igaz volna, hogy minden mozi jövedelme a rokkantak és hadiözvegyek javára szól, ezt tudomásul lehetne venni, de igazságtalanságnak kellene minősíteni, ha csupán néhány tucat, vagy néhányszáz rokkantat favorizálnak és a többieket koldulni és koplalni engedik. (Esztergályos János: A Körút, a Margithid tele van féllábú hadirokkantakkal!) Mi volt a kritériuma annak, hogy melyik rokkant kap mozit a Kossuth Lajos-utcában, és melyik kénytelen tovább koldulni az utcasarkon? (Halász Móric: Hol van mozi a Kossuth Lajos-utcában? — Györki Imre: Pantl Kálmáné! — Viczián István: Ahol nincs, ott ne keressen! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Ki állapította meg, hogy melyik rokkant méltó egy mozivállalat elnyerésére és melyik kénytelen tovább cipelni a keresztet? Ha van ilyen igazságos mérleg, tessék bemutatni a nemzetgyűlésnek. (Halász Móric: Be volt mutatva! — Viczián István: Én előadtam részletesen! Másfél óráig!) A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák száma sok százezerre rug (Halász Móric: Ez sem áll!) a mozik száma néhány tucat, (Halász Mórié: Mennyi a rokkantak összes száma?) Nincsenek birtokomban adatok, de ide fogom őket hozatni. (Halász Móric: Én tudom, de ön nem tudja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. (Pikler Emil: Becker Bébi is rokkant volt! — Esztergályos János: Becker Bébi mozit kapott? Igazán?)
