Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

328 À nemzetgyűlés 468. ütése 1925 visszamenni legalábbis 1914. július 28-ig. Tessék először azokat a vádlottak padjára hurcolni, akik a háborút felidézték, megüzenték, akik mindent megfontoltak és mindent meggondoltak, akik fel­szakították a háború Pandora-szelencéjét, mert minden baj, ami azután következett, ebből az egy forrásból fakadt, (Szabó István (sokoróvátkai): Kiabálták, éljen a háború!) Igen. akik kiabálták, éljen a háború, akik kiabálták, hogy vesszen Szer­bia, akik megfontolatlanul és meggondolatlanul minden várható eredmény nélkül akarták a háborút — mert Magyarország nem akart paci­fikálni, annektálni, erre a szociáldemokrata sajtó már 1914. július 28-a előtt nyomatékosan figyel­meztette az akkori kormányt — ezek voltak azok, akik a bajokat Magyarországra zuditották. Min­den más már csak okozat, és veszedelmes dolog, nem férfiakhoz, legkevésbé törvényhozáshoz méltó, (Huszár Dezső; Hogy igy beszéljen!) hogy az okokat az okozatokkal állandóan összecseréljék. Károlyi Mihály nem volt proletár, nem volt vörös felforgató, hanem magyar főnemes, birtokos, aki­nek volt vesztenivalója. Ezt kell tisztelni Károlyi Mihályban. Amikor az ő politikai állásfoglalásá­nál megmérjük az indokokat és a belső rugókat, ezt sohasem lehet szem elől téveszteni. (Kállay Tamás: Hátha nagy ambíciói voltak! Erre gon­doljon! — Sütő József: Nem ambíciói, hanem elvei voltak! — Kállay Tamás: Hátha azokra gon­dolt, nem az elveire?) T. Nemzetgyűlés! Károlyi Mihály történelmi múltját, vagyonát tette fel arra, hogy valamit jóvátegyen abból, amit az előbbi kormányok el­mulasztottak. — (Erdélyi Aladár : Károlyi elkár­tyázta a vagyonát! 30 évre lekötötte birtokát és azt osztotta fel, ami nem az övé! Hitvány! Csaló!) Tanáremberhez ez a megállapítás épen nem való ! — (Erdélyi Aladár : ÁUom ezért a felelősséget !) Ha Károlyi Mihály elkártyázta volna a vagyo­nát, akkor a bíróság nem tudott volna tőle sok milliárdra menő vagyont elkobozni. — (Erdélyi Aladár : Mert ez hitbizomány volt ! De a haszon­élvezetet elkártyázta! A Kereskedelmi Banknál lekötötte! Vállalom a felelősséget! — Br. Prónay György : Láttam én Károlyit elégszer kártyázni!) Nem dönti el Károlyi Mihály szereplésének mél­tatását, hogy idebenn, különösen reakciós oldalon, párturalmi szempontból hogyan fogják fel műkö­dését. — (Erdélyi Aladár : Az nem pártérdek, csak arra a tényre vonatkozik, amit méltóztatott állí­tani. — Huszár Dezső : Minden tisztességes ma­gyar igy fogja fel!) T. Nemzetgyűlés! Mi már javasoltuk több­ször, javasoljuk most is, hogy méltóztassanak megkérdezni Magyarország népét, méltóztassanak rá alkalmat találni csendőr-szuronyok és hatósági terror nélkül, — (Huszár Dezső : Szakszervezeti terror nélkül úgy nyilatkoznak, hogy gazember volt!) hogy Magyarország népe e kérdésben meg­nyilatkozhassék és ketten: az az oldal és ez az oldal állapodjunk meg abban, hogy ilyen aggály­talan megnyilatkozás eredményét mind a két fél magára nézve kötelezőnek fogja elismerni. — (Halász Móric : Megmondta már a bíróság a maga nézetét !) A bíróságról később fogok beszélni. — (Peidl Gyula: A biróság a Márffy-ügyben már hallatta véleményét!) Egyelőre a forradalommal kell foglalkoznom, mert nem mi hoztuk fel, ha­nem velünk szemben hozták fel mások. — (Kállay Tamás: Forradalom? Disznók voltak! — Sütő József : Kállay Tamáshoz illik ez a nemzetgyűlési hang ? Pfuj ! Leköpni való ez a hang ! — Kállay Tamás : Becsületemre, sokra tartom magamat ezek után, pedig nem szoktam dicsekedni ! — Peidl Gyula : Minden gyilkost felmentenek. Gyil­kosok nevetve mennek az Ítélethirdetés elé, any­nyira bizonyosak a dolgukban ! évi november hó 18-ánj szerdán. Elnök : Méltóztassanak csendben lenni. — (Sütő József : Kállay Tamáshoz : A jelzőket tartsa magának!) Sütő képviselő urat is kérem, méltóz­tassék csendben maradni! — (Sütő József: Kállay­nak is tessék mondani!) Annak is szóltam Csen­det kérek ! Propper Sándor : Olyan gyerekes dolog, ami­kor idevagdossák a túlsó oldalról minden bizonyí­tás és minden apropos nélkül a vádakat. A szociál­demokrácia okozta a háború-vesztést 1 Méltóz­tatnak emlékezni a flotta átadására 1 Nem a szociáldemokrata párt adta át a flottát az ellen­ségnek (Ugy van! a szélsőbaloldalon) akkor, amikor még szó sem volt a forradalomról. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak emlékezni 1918. október 17-ére ? Amikor még javában állott, intakt volt a kormányzat, mert hiszen valamikor október vége felé történt meg a lánchídi csata, amelyet Friedrich István most fajvédő képviselő vezetett a kormányzat ellen, tehát még olyan intakt volt a kormányzat, hogy lőttek a tömegbe éles töltéssel, már október 17-én az országgyűlés házában az ország ministerelnöke, első felelős közfuncionáriusa kénytelen volt bevallani, hogy el­vesztettük a háborút. (Kállay Tamás : Nem is volt már ministerelnök ! — Sándor Pál : Nem volt már minister ! — Ruppert Rezső: A többségi párt vezére volt!) T. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy nem volt már aktiv minister, de közvetlenül a minister­elnöksége után volt_ és őt tartották a többség vezérének, mert, ha jól emlékszem, az Esterházy­kormány kisebbségi kormány volt. A nagy munka­párt vezére Tisza István volt, aki a háborús kérdésekben benne volt. . . . (Zaj.) Elnök : Csendet, kérek! Propper Sándor : ... aki a háború megindítá­sánál ott volt, aki a háborús okmányokat ismerte, aki autenticitás volt a háború állásának beállitá­Tisza István gróf mondotta itt az országgyűlés házában, hogy a háború elveszett. (Zaj jobbfelöl és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Kérem, méltóztassa­nak az állandó közbeszólásoktól tartózkodni! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ez maga forradalmi cselekedet volt, mert ez indította meg a bizalom összeroppanásának folyamatát. Méltóz­tassanak annak az esztendők óta künn a lövész­árkokban hentergő, éhező és rongyos katonának lelki állapotát elképzelni (Huszár Dezső : Akit felizgattak!), akinek odadörgik az országgyűlés házából, hogy elveszett a háború. (Huszár Dezső : Innen belülről destruáltak! — Kállay Tamás: A forradalmat idehaza csinálták, nem odakünn! Azok, akik féltek attól, hogy mi lesz!) Méltóz­tassanak magukat beleképzelni annak az eszten­dőkön keresztül nyomorgó népnek lelki állapo­tába (Erdélyi Aladár: Mi ott voltunk!), amikor azt mondták neki, hogy minden áldozat, minden befektetés hiábavaló volt, mert elveszett a háború. (Fráter Pál : Azért még nem veszett el az ország ! Maguk veszitették el!) T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassanak megengedni, hogy az ilyen komolytalan kijelentésekre ne válaszoljak! (Helyeslés a szélső­baloldalon. — B. Prónay György: Ez a legegy­szerűbb válasz!) Méltóztatnak emlékezni, hogy IV. Károly király rendelte el a csapatok leszavaztatását az államformára nézve. (Erdélyi Aladár : Ez igaz ! — Erdőhegyi Lajos: Elég hiba volt!) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy IV. Károly király hozzá­járulásával alakultak meg az első nemzeti taná­csok ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Huszár Dezső : Károlyi Mihály kényszerítése alatt ! — Peidl Gyula : Mese ! Magyarországon legutoljára alakultak meg! — Sütő József : Ausztriában akkor már régen megvoltak ! — Rupert Rezső : Már az

Next

/
Thumbnails
Contents