Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán. 229 óvodában is másképen, tanitják ! — Patacsi Dénes közbeszól — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Patacsi tiz hold földet kapott, hallgasson ! — Pataesi Dénes : Patacsi a hazáért harcolt ! Ön mit tett ! — Rupert Rezső : A lelkesítő osztagnál, a szerajevói Festungban ! — Sütő József : Az érdekhazafiak ne beszéljenek ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rupert képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Patacsi Dénes : Majd válaszolok ! — Rupert Rezső : Válaszoljon ! Én arra büszke vagyok, hogy a szegény embertől nem vettem el !) Rupert Rezső képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor : És akkor a legfelsőbb helyekről : a trónról, az országgyűlésből, a hadvezetőségből indult ki ez a destruáló munka, ha annak lehet nevezni. Méltóztatnak emlékezni arra a tolakodásra, amely a forradalmi kapuk előtt végbement 1 (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla : Ez igaz ! — Mándy Sámuel : Már aki tolakodott ! — Peidi Gyula : Nem akarnak mindenre emlékezni !) Méltóztatnak emlékezni, hogy mindenki okmányokkal és tanukkal akarta igazolni, hogy ő már vörösen jött a világra. (Zaj. — Erdőhegyi Lajos : Neveket kérünk ! — Fráter Pál : Ki az a mindenki 1 — Sütő József: A tolakodók nagy számmal voltak !) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az egész t. adminisztráció és bürokrácia helyén maradt, és ha volt gondolata, ha megszólalt, ha volt szava — az a szó, az a gondolat azt fejezte ki, hogy: előlépni akarok Î (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Halász Móricz : Hát ez sem igaz, kérem ! Én is otthagytam rögtön az állásomat ! — Peidl Gyula : Volt egy-két kivétel !) Halász t. képviselőtársam, a kivétel erősiti a szabályt ! Vannak, voltak kivételek, a lényeg azonban az, (Zaj. Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Halljuk ! Halljuk !) hogy az adminisztráció, a bürokrácia és a közigazgatás épületében számottevő hézagok nem mutatkoztak, sem oszlopok, sem téglák nem hullottak ki. Megálltak az épületek és álltak mindkét forradalom alatt. lm moralitást nekünk idevágni, a mi számlánkra irni ne méltóztassék, mert mi szociáldemokraták voltunk és szociáldemokraták maradtunk minden uralom alatt és minden üídözéstetés ellenére. Ezt nem mondhatja el magáról minden osztályomért az a korszak, amely 1914 július 28tól napjainkig lezajlott, az esküsz-egések, a szószegések, a politikai immoralitás megnyilatkozásának korszaka volt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Voltak férfiak, akik ma is itt vannak, ma is tiszteletreméltó magas állást töltenek be, akik egymásra következő rendszereknek rendre felesküdtek, megszegve az előző rendszernek adott esküjüket és szavukat. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula : És ma azok prédikálnak morálról \) Az ember végtelen gyöngesége, az ember szánalmas haszonlesése ezt megmagyarázza, de viszont azután nem illik az, hogy ilyen férfiak állnak oda és erkölcsöt prédikálnak azoknak, akik mindenkor és minden időben konzekvensek maradtak, akkor is, ha szenvedni kellett érte, akkor is, ha ennek előnyeit élvezték. Volt egy közelebbi elintézési lehetőség isUgy tudom, hogy a Kossuth-párt tagjai több izben tettek itt konkrét indítványt, hogy az októberi forradalom megfogható szereplőit méltóztassék biróság elé állítani, (Rupert Rezső : Nem is egyszer !) pedig tudták, mit jelent ma biróság elé állani és mégis meg merték tenni ezt a javaslatot, a túlsó oldal azonban nem merészelte elfogadni ezt a javaslatot. (Rupert Rezső : Az egész oktobrizmus csak emberhajsza alapjául szolgál !) Miért nem méltóztattak elfogadni ezt a javaslatot. miért nem méltóztatnak alkalmat adni arra, hogy az októberi események, azok rugói, következményei, férfiainak cselekedetei a birói fórum előtt, a nagy nyilvánosság előtt tisztáztassanak ? Miért nem méltóztatnak ezt elfogadni, amikor ezt az illetők maguk kérik azzal a súlyai terhelten, amelyet most a biróság elé való állás jelent % (Horváth Zoltán : Ez tiszta rosszhiszeműség ! Rágalmazni és azután nem engedni az illetőket a biróság elé ! — Rupert Rezső : Ugy van ! Rosszhiszeműség ?) Többen a szociáldemokráciát külön is hibáztatják, bűnösnek minősitik, súlyos vádlevelet adnak ki ellene- Hiszen, ha a bírálat lehetősége és a birálathoz kapcsolódó férfias és politikai felelőség itt meg volna, nem kellene védekeznünk, nem kellene semmi egyebet cselekedni, mint feltenni a tárgyilagos szemüveget, elővenni az írásokat, végiglapozni, egymás mellé tenni az eseményeket : kijönne az az eredmény, amely az ilyen kirohanásokat feleslegessé tenné. Nem mint érdemet, hanem mint történelmi tényt szegezem le és állapítom meg, hogy álmagyar szociáldemokrata párt már akkor törődött a haza sorsával, amikor a túlsó oldalon, a hatalom birtokában lévők elindították az ország veszedelmét. Talán hivatkozhatom arra, hogy 1914. július 28. előtt a munkásság, a szociáldemokrata párt sajtója cikksorozatokban tiltakozott a háború ellen és kimutatta, előre megmondotta, — sajnálom, hogy nincsenek nálam a cikkek, nem tudtam, hogy ezzel a témával foglalkoznom kell majd, nem tudtam, hogy Lendvai-Lehner képviselő ur feláll és újra elsüti ezt a sokszor elsütött löveget — de felolvashatnék cikkeket, amelyekben előre megvolt írva Magyarország tragédiája, akkor, ha a háborúba belemegy. (Rainprecht Antal : Ezért haragusznak a Világ-ra is!) Hivatkozhatnám szintén nem az érdem szempontjából, csak azért, mert történelmi tény, arra, hogy 1916-ban akkor, amikor még magasan lobogott a gyűlölet lángja, akkor, amikor az észszerüség nem tudott felülkereke cini, akkor, amikor mindenki tudta hogy már elveszítettük a háborút — legjobban tudták a hadvezérek és adiplomaták... (Rainprecht Antal közbeszól.) Elnök : Rainprecht képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Méltóztassék megvárni, mig a jegyző felhívja. Most egyelőre Propper képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor : ... akkor, 1916-ban a szociáldemokrata párt kapcsolatot keresett a külföld demokráciáival, menteni akarta a menthetőt s már 1916-ban tiltakozott az annexiós és hadisarcos béke ellen és 1919 elején Bernben a nemzetközi szocialista kongresszuson a magyar küldöttek felszólaltak és tiltakoztak az ellen, hogy a békét hadi sarccal és területcsonkitással kössék össze. Követelték a népszavazás rendszerét akkor! Sajnos, a nemzetközi szociáldemokrácia ereje kicsi volt ahhoz, hogy a maga koncepcióját végrehajtsa, mert a nacionalizmus, a Poincaré és a Cuza-féle nacionalizmus, amely habzsolni akart, mely hadisarcot akart, felülkerekedett és legázolta a demokráciát. — (Rupert Rezső : Előbb pedig Jaurèst legyilkolták !) A berni határozat nem válhatott valóra, pedig ma Magyarország talán nem volna megcsonkítva, Magyarország nem szenvedett volna annyit, amennyit szenvedett, ha a szociáldemokrácia erősebb lett volna, ha legalább az az ereje lett volna meg, amely most meg van a világpolitikában, a nacionalista jelszavakból való kiábrándulás után. Ezek magas szempontok. Ezekre a Viczián és a Lendvai-féle elgondolásoknak nincs más szavuk, mint a rágalom, a ráfogás, a demagógia (Viczián István : Kérem, én csak azt mondottam,