Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

Ä nemzetgyűlés 468. ülése 1925. sokon nemcsak telefon, de világítás sincs! A vicinálisoknál sötétben szállnak ki az utasok! — Propper Sándor : Sötét korszaknak sötét vonatai!) így történt meg, hogy olyan forgalmas vasúton, mint a milyen a keszthelyi vasút, ahol valószínűleg Budapesten kivül a legtöbb idegen fordul meg, olyan kupékat állított a Máv üzembe, amelyek még Kutyabagoson sem felelnének meg : piszkos, szennyes, világítás nélküli kupékat, amelyeket csak akkor cserélték ki, amikor a kereskedelmi miniszter urnái interveniáltunk, mert az üzletvezetőség nem törődik azzal, hogy nyáron a Balaton mellett idegenforgalom is van. A balatoni fürdők érdekében kértem a mult évben a népjóléti minister urat, hasson közre a pénzügyminister urnái, hogy a luxusadó és a kincstári haszonrészesedés engedtessék el. E helyről köszönetet is kell mondanom a minister urnák, hogy a rninistertanácson ezt keresztül tudta vinni. Ennek meg is volt az örvendetes következménye, amennyiben az előző szezonhoz képest az idei esztendőben olyan idény volt a Balaton mellett, amelyet egész nyugodtan jónak lehet nevezni. A balatoni forgalom érdekében a kereskedelmi minister úrhoz is fordulok egy kéréssel: a Balatontavi Gőzhajózási Társaság békében elég szépen fejlődött, ugy, hogy mindennap volt háromszor két átkelő hajó és volt egy hajó még ezenkívül, amely minden héten háromszor-négyszer közlekedett. Ez a jó közlekedés a háború óta teljesen szünetel és nem tud megindulni, mert — amint mondják — ennek fentartása rendkívül sok költségbe kerül, amennyiben egy hajó nem indulhat el addig, amig legalább 8 -10 milliót le nem fizet a publikum előre. Ilyen feltételek mellett természetesen az egyenként utazók nem indulhatnak el, csak kirándulásokat csinálhatnak. így csak minden második héten indul egy pár hajó. Hogy legalább hetenként négyszer induljon a hajó, azt nem lehet máskép megvalósítani, mint hogy a kereskedelmi minister ur adjon szubvenciót a Balatontavi Gőzhajózási Társaságnak, vagy pedig a Balatoni Gazdák Szövetségét valami más módon támog abban az akaratában, hogy a hajózást kis hajókkal újra felvegyék és berendezzék a Balatonon. Kérem a kereskedelmi minister urat, méltóztassék a balatoni kultúra érdekében épen ugy, mint ahogy a vármegyék is megtették, — a három szegény vármegye egyenként 5—5000 aranykoronát adott — a balatoni gőzhajózás felsegéiyezésére legalább is 20.000 aranykoronából álló szubvenciót r biztosítani. A fürdők érdekében idáig nem történt semmi; sőt vannak jelenségek, amelyek azt mutatják, mintha csak a fürdőket agyon akarnák verni. Erre nézve legyen szabad nekem egy vadvirágot a nemzetgyűlés elé hozni. Tavaly épen egy jegyzőnél voltam, aki a következő felhívást kapta a budapesti adókivető bizottságtól (olvassa :) »Felkérem jegyző urat, hogy 8 nap alatt terjessze be nekem az ön községében a f- évben tartózkodott fürdővendégek névsorát azzal a kimutatással, hogy azok mennyit költöttek ott- X. Y-« (Derültség a baloldalon.) Ebben a dologban elmentem a népjóléti minister úrhoz, aki erélyesen visszautasította a pénzügyminisztérium valamelyik közegének ezt az intézkedését, de amint most hallom a forgalmi adóellenőrök voltak megbizva azzal, hogy szedjék be az adatokat arra nézve, hogy a fürdőn kik tartózkodtak, mennyit költöttek. Budapesten ugyanis a mult héten egyik adófelszólamlási bizottsági tárgyalás alkalmával egy szegény adófizető azt mondotta, hogy uraim, nem tudok fizetni, s erre megkérdezték, hogy a felesége miből költött el a Balatonon magára és a gyermekekre 3,200-000 NAPLÖ. xxxvi. évi november hó 18-án, szerdán. 225 koronát ? Bocsánatot kérek, de a magyar fürdőket igy támogatni nem szabad, mert akkor a külföldi fürdőkre megy mindenki és nem itt fogja elkölteni pénzét, csak azért, hogy külön megadóztassákA Balatonnak nemcsak kultúráját fenyegeti veszedelem, hanem egy nagy természeti szépségét is. Tavaly felemlítettem már ezt, de idáig nem látom a kormány részéről, hogy valamit tett volna. Itt van Balatonegyed, ahol a TószögiFreund-féle cégnek két bazaltbányája van. Aki ismeri Badacsonyt, a Balatonnak ezt a szép vidékét, annak kell, hogy fájjon a lelke, mikor 20—30 kilométerről észreveszi ezt a csonkot, amelyei kivettek a gyönyörű hegységből, amely legszebb természeti ékessége volt az egész balatoni vidéknek. Azt kérdezem, hogy ha van egy műemlékbizottság ebben az országban és van arról törvényjavaslat, hogy megvédelmezzük a régi épületeket, és a régi templomokat, akkor természeti szépségeinket jaem kell nekünk megvédelmeznünk. Kiscell és Devecser között van az u. n, Ság-hegy lecsonkitott kúpjával, amint a síkságból kiemelkedik. Ennek már körülbelül 2

/s-ad részét elhordották és ezzel az egész vidék benyomását, szépségét megváltoztatták. Kérdem, vájjon nem köteles-e itt is a kormány közbelépni és bármilyen utón, ha magánjogi rendszert kell is felbontani, de arra kötelezni a tulajdonosokat, hogy a balatoni hegynek további csonkítását ne folytassák. Miután ezt fontosnak tartom és azt hiszem, mindenki fel van háborodva Badacsony környékének elpusztítása miatt, evégből a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : »Utasítja a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a Balaton vidék egyik legszebb hegycsúcsát, Badacsonyt az ott üzemben lévő bazaltbányák beszüntetése által megóv.ia az elpusztulástól.« (Halász Móric : Tegyék át a hegy másik felére!) Ha csak Badacsonyról volna szó, nem beszólnék, de az egész vidék 30 kilométer hosszuságban bazaltból áll. így csak a gyárak átszállításáról volna szó, mert utóvégre ezt nem lehet már tovább tűrni. A Máv.-val kapcsolatban meg kell emlékeznem még két állami üzemről, amelyekre nézve a meggyőződésem az, hogy az állam lehetőleg minél kevesebb üzemet tartson fenn, mert azok a mái administráció mellett nem üzemképesek. Az egyik a tőzegüzem, amelyről néhány hónappal ezelőtt a nemzetgyűlésben is szó esett. Valamelyik képviselőtársam megtámadta Mayer minister urat, hogy a tőzegtelepnél igazgatósági állást vállalt és bizonyos panamákat akart rábizonyítani. Pedig nagyon helytelen volt a beállítása, annak a szegény ministernek semmi köze ahhoz, semmi panamája nem volt, csak az volt neki a hibája, hogy egyáltalán belement az állami üzemek szaporításába. Ennek rövid története a következő. A kommunisták annakidején tudomást szereztek arról, hogy itt a tőzegtelepeket ki akarják használni. Ezért Németországban gépeket vásároltak, azokat gyorsan felszerelték, hogy ezeket az üzemeket kihasználják. Amikor megbukott a kommün, jött utána egy nagyon ügyes magyar mérnök, aki a tőzegtermelést külföldön már kitapasztalta és nagyon ügyesen kezdett hozzá a tőzegtelep kihasználásához. Akkor a tőzegtelep nem volt az állam tulajdonában, bizonyos bankokból összeállott érdekeltség vette át és a kormánynak csak 30 7o-os érdekeltsége volt benne- Vaiaki azonban rábeszélte a földmivelésügyi ministert, hogy itt nagyon jó üzletet csinálhat, ezért vegye át saját kezelésbe. Végül is az állam megváltotta az összes érdekeltségeket és kezdett tőzeget termelni. Termelt is még a mult esztendőben is, az idei esztendőben azonban julius33