Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

226 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925 ban be kellett a tőzegtermelést szüntetni, mert belátták, hogy bár a tőzegnek nagy a kalóriája, a szénnel még sem versenyezhet és a szállítási költségeket nem bírja ki. Természetesen a tőzegtelepet át kellene alakítani centralevá, gondoskodni kellene róla, hogy a tőzeget ugy értékesítsék, hogy centrálisán legyen kitermelve, erre pedig ugy látszik nem ad a ministér ur pénzt. így azután a szép intézmény, a szép telep tönkrement. Nemcsak ott van a hiba, hogy elveszette 3—400 munkás a kenyerét, hanem hiba van ott is, hogy körülbelül 1000 hold jó talajréteget felturkáltak és ezt igy a mezőgazdaság elvesztette. Ugyanígy állunk a szénkéneg-gyárral is, amely Balatonedelényen alakult meg, és amelytől azt reméltük, hogy az erősen filloxérás vidéknek olcsó szénkéneget fog szállítani. Egy darabig működött a szénkéneg-gyár, de azt ugy építették meg, hogy már az első évben át kellett épiteni, iszonyú üzleti rezsivel dolgozott és a mi vidékünk, amely legjobban rá van utalva a szénkénegre, nem kapja meg azt egymillióért sem. Ilyenformán nem tudom, hogy miért volt érdemes a gyárat felállítani. Valószínűleg azért bukott ez meg, mert sajnálták az első órákban a költséget, termeltek tőzeget, a tőzeg azonban tető hiányában, miután nem építettek pajtákat, tönkrement és ennek következtében újra szénnel akarnak dolgozni, de az olyan drága, hogy a szénkéneg nem éri meg. A belügyministeri tárcához tartozó kérdésekről is akarok még röviden egypár megjegyzést elmondani. A vármegyékben már 15 év óta nem választották újra a törvényhatósági bizottsági tagokat és igy most a törvényhatósági bizottságokban azokon kivül, akik a halálozás folytán megüresedett állásokba kerültek be, azok a régi emberek ülnek benn, akik a mai kor szellemével haladni nem tudnak. Annak ellenére, hogy már sokszor sürgettük a belügyminister urnái, hogy méltóztassék keresztülvinni a törvényhatósági bizottságok újjáalakítását, ez ma sem történt meg. Ugy látszik, hogy a vármegyék önrendelkezési jogát akarja a minister ur lassanként elszedni, és azok a törvényhatósági bizottsági tagok, akik már 15 év óta benn ülnek a vármegyékben, fogják valószínűen a vármegyék önállóságát elvenni. A másik pedig az az autonóm sérelem, amely a vármegyéket azáltal érte, hogy az általános tisztújítás mindig tovább és tovább tolódik ki. Ugy látszik, ez is egyik előjele az államosításnak, mert rövidesen oda fogunk jutni, hogy nem lesznek választott tisztviselők, hanem csak kinevezett tisztviselők lesznek. Azt hiszem azonban, hogy a minister ur is be fogja látni, hogy ha egy ilyen törvényjavaslatot benyújt, az nem fog sok szimpátiával találkozni, mert szerintem minden autonóm jog feladása ellen élénken fogunk tiltakozni, mert az eltávolodást jelent a tradicióktól és a régi nagy Magyarország felépítésétől fog bennünket eltávolítani. T. Nemzetgyűlés! A kritikát, amelyet gyakoroltam, azért tettem, hogy ezáltal talán sikerülni fog bizonyos dolgokban javulást előidéznem. Miután a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Eeischl Richárd t. képviselőtársunk szép beszéde után épen az ellenkezőjét várhattuk volna annak, mint amivel befejezte. (Rothenstein M«r : Nem volt elég bátorsága!) évi november hó 18-án, szerdán. Elnök : Eothenstein Mór képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Propper Sándor : Az után a beszéd után, amelyet Reischl képviselőtársunk tartott, a költségvetés elfogadása legalább is inkonzekvenciának látszik. Beszédében különösen az a rész ragadta meg figyelmemet, amelyben az idegenforgalomról szólt. Én ezt mint külön sérelmet nem hoztam volna fel, mert ez több visszássághoz és sérelemhez viszonyítva lappáliának látszik, de ha Reischl t. képviselőtársam felemiitette, én is fűzhetek hozzá pár megjegyzést. A helyzet valóban az, hogy az államok versengenek ma az idegenekért, akik idegen pénzt jelentenek, programmon kivül fogyasztanak, azonkívül elviszik az ország jóhirnevét a világba és másokat is ösztönöznek arra — ha erre okuk van — hogy az országot meglátogassák. Sajnos azonban, mint háborús csökevény nálunk megmaradt az idegenek vexálása. Én is utaztam már életemben egy keveset és mondhatom, hogy végig egész Európán nem éreztem azt, hogy idegen vagyok. Soha sehol a nevemet fel nem irták, sehol senki családi és egyéb viszonyaim felől nem érdeklődött. Mindenhol simán járhattam, mehettem, csak amikor a magyar határhoz értem, akkor kezdték a nevemet konszignálni, konszignációra venni és irták be háromféle lajstromba is, akkor kezdték bőröndömet turkálni és vizitálni. A határon kerültem abba a gyanúba, mint minden utas, aki a magyar határt átlépi, hogy tolvaj és csempész vagyok, ami mind nem alkalmas arra, hogy az idegenforgalmat nálunk növelje. Mi, akik ide vagyunk kötve, ezt, sajnos, ha fájó szívvel és keserűséggel is, kénytelenek vagyunk eltűrni, de az az idegen, aki előtt Magyarországon kivül még más országok és területek is nyitva állanak, bizony nem tűri el és ha arra kerül a sor, hogy még egyszer utazzék, ha csak nagyonnagyon nem kell az országon keresztülutaznia, azt bizony elkerüli. Lepedőnagyságu kérdőiveket kell kiállítani az idegennek a magyar határon, s olyan kérdésekre kell választ _ adnia, amelyeket talán már el is felejtett az,idők folyamán, mert sehol senkinek nem jut eszébe tőle kérdezni. Ez azután valóban nem emeli az ország presztizsét és nem válik gazdaságának előnyére. A magyar ellenforradalomnak ha már nem tud szakítani az ellenforradalom szellemével, legalább az idegeneket kellene megkímélnie a vexaturától, az idegeneket, akikre és akiknek pénzére pályázunk kellene megkimélnünk, — ha már saját fiaival szemben nem tud az állam olyan magaslatra helyezkedni, hogy őket nyugodtan és békében engedje élni. Lendyai Lehner István képviselő úrral kellene tulaj donképen polemizálnom, én azonban a tudatalattiságnak hajlandó vagyok koncessziókat tenni. A tudatalattiságnak vannak olyan előjogai, amelyeket

# respektálni tartozik mindenki, szemben azzal a joggal, hogy nem áll vele vitába. Ezt a jogot viszont magamnak tartom fenn és nem szállok vele vitába, de azokat a kérdéseket, amelyeket érintett a képviselő ur, a forradalmat, a szociáldemokráciát, a szakszervezetet, Károlyi Mihályt módomban van érinteni Eőri-Szabó t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban. T. Nemzetgyűlés! Groteszk látvány az, amikor a kormány háta mögött ülő többség a fajvédő, padokból felhallatszó ilyen demagógiával lelkesen és szeretettel harmonizál. (Peidl Gyula: Két test egy lélek !) Tessék elhinni, groteszk látvány és hipokrita álszenteskedés az, amikor a kormánypárt t. többsége vagy tábora, valahányszor olyasvalamiről van szó, ami az ő Ízlésének, kedvének vagy politikai érdekének nem felel meg, rögtön kész az Ítélettel, hasonul a helyzethez, stílszerű, rögtönitélő bírónak tolja fel magát s itél elevenek és holtak felett, egészen közel álló kérdésben tolja