Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

220 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. a vagyonosabb agglegények és a vagyonos sryermektelen házastársak megadóztatásával. Nyúljunk bele az örökösödési jogba is, (Élénk helyeslés a középen.) mert ide — mint mondottam — máinem elég a lelki, az egyházi és a vallási harc és kapcsolat, ide most már erélyesebb törvényhozási intézkedések kellenek, mert ez a baj kezdődött bár ebből vagy abból az okból — hiszen erről már magam is bátor voltam itt egy kis okfejtést, egy kis meditációt tartani, — tény az, hogy ez annyira beleélte magát most már az emberek lelkébe, hogy ezt a kérdést, csak külső beavatkozással, az államhatalom súlyát éreztetve, lehet megoldani és csak igy lehet az egyke további terjedésének útját szegni. Tessék az örökösödési törvénybe belenyúlni és kimondani, hosy csak ennyi és ennyi gyermek örökölheti az apai vagyont. Ha ennél kevesebb gyermek van, pláne egy gyermek, az semmi körülmények közt nem fog örökölni. (Láng János : Ez még rosszabb, mintha nincs gyermek Î) Mindenesetre mondhatom azt, hogy ebben a tekintetben nagyon sokat tehetünk mi, a nép vezetői, lelkipásztorok, tanitók és képviselők, azonban, mint mondottam, sajnos a lelki küzdelem már nem elég, mert hiszen a szabadkőműves liberalizmus már úgyis gondoskodott arról, hogy ezeket a lelki kapcsolatokat meglazitsa a h ivek és lelkészeik között- Én épen ezért tisztelettel és szeretettel olvastam Láng János t- képviselőtársamnak azt az indítványát, amelyet a nemzetgyűlésen a polgári házasság eltörlésére vonatkozólag benyújtott- Én mint református lelkipásztor és mint nemzetgyűlési képviselő a legnagyobb örömmel ragadom meg ezt a kezdeményezést és a magam részéről is kimondom, hogy sok-sok bűnnek, sok-sok lelki nyomorúságnak és fekélynek lett forrása a polgári házasság- (Láng János : Mert liberálisak voltunk ! Ez a liberalizmus vívmánya !) Hiszen elvégre a liberálisnál is liberálisabb állam Amerika és — mint helyesen méltóztatott rámutatni — ott is megvan legalább a fakultativ-rendszer, ott sem kötelező a polgári házasság. Aki akarja, az egyházi házassággal is megelégedhetik, legalább tehát ezt fogadjuk el és ne akarjunk liberálisabbak lenni a liberális Amerikánál, amely ebben a tekintetben a fakultiv-rendszert tartja érvényben. A magyar nemzetgyűléstől, a t. többségi pártoktól várom ennek belátását, hogy igenis segítenünk kell ezen a téren és a lelki kapcsolatokat erősiteni kell- (Csontos Imre : A lelki kapcsokat, az okokat fejtse ki ! — Propper Sándor : Hát a vegyes házaságokkal mi 'esz ?) Vegyes házasságokat is lehet kötni az egyházi hatóság előtt ! (Sütő József : Ha ez volna a legnagyobb baja az országnak, akkor rendben volnánk !) Nem ez a legnagyobb baj, de ez is nagy baj. Most azokra a dolgokra mutatok rá, amiket Csontos Imre t. képviselőtársam kivan. Régen, legalább is a polgári házasság előtt, meg volt az a kapcsolat, hogy a hivőnek lelkipásztorával legalább akkor érintkeznie kellett, amikor házasságot akart kötni. Ma már ez sincs meg. Ha nem akar, akkor feléje sem néz a lelkipásztornak és elvégre a lelkipásztor pedig mindenütt ott nem lehet, bár a jó lelkipásztor mindenütt felkeresi a nyáját, ez azonban olyan nagy helyeken mint például Karcag, igazán nem lehetséges. De ez volt az egyedüli alkalom amikor a lelkipásztornak módja volt ráhatni a hi vek lelkére, különösen a házasság szent voltára felhívhatta a figyelmet, s azokra a kötelességekre is, amelyek a házasságból származnak. Azért nem volt annyi házassági elválás, mint ma, és azért nem is volt akkor annyi visszás és boldogtalan házasság CS tíz egyke sem volt annyira uralkodó. évi november hó 18-án, szerdán. Ezek az okok azok, amelyek bennünket igenis, arra kell, hogy ösztönözzenek, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést rendezzük, hogy a házasság ne álljon az egyszerű köznép előtt ugy, hogy az csak egyszerű szerződés, amelyet az államhatalom megbizottja

t előtt egyszerű aláírással elintéznek, hanem tudja meg mindenki, hogy a házgsság szent dolog, erre szüksége van a társadalomnak, a családi életnek, a nemzeti életnek is. (Propper Sándor; Ez gazdasági kérdés.) Erkölcsi kérdés is. (Csontos Imre: Gazdasági is! — Propper Sándor: Nem lehet visszafelé forgatni az idők kerekét! Láng János: Dehogy nem! Tessék a végrendelkezési jogtól megfosztani!) Elnök: Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső: Tessék korlátozni az örökösödési jogot. Erre szükség van, mert igy kipusztul a nemzet. Ezt nem szabad lekicsinyelni. (Láng János közbeszól.) Elnök: Láng János képviselő urat kérem, ne méltóztassék parallel beszédet mondani. Eőri-Szabó Dezső : Közelebb térve már az előttünk levő költségvetéshez, általános kritikám az, hogy nem látom benne a takarékosságnak azt a szellemét, amelyet ebben a nyomorult, koldus országban minden vonalon feltétlenül érvényesíteni kellene. (Propper Sándor : A szociálpolitika javára takarékoskodnak!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Kénytelen vagyok nálamnál nagyobb tekintélyre hivatkozni, hogy meg ne vádoltassam, amikor azt mondom, hogy a takarékosságot fent kell kezdeni. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur mondja ezt. Ő is hangoztatja, hogy a palotaőrség és a katonai iroda személyi kiadásai valóban horribilisek. Ennek a szegény, lefokozott és maroknyi sereg taitására kényszeritett államnak nem hiszem, hogy szüksége volna — Hegedűs Lóránt sem hiszi, hogy tekintélyre hivatkozzam — külön

r kormányzói katonai irodára. Nincs erre szükség. Nincs szükség arra a sok alabárdosra sem, Azt .szokta erre a kormány mondani, hogy mi a királyság elvi álláspontján vagyunk. Helyes! Hegedűs Lóránt nagyon helyesen rámutat arra, hogy elvileg tartsuk fenn a költségvetésben is ezt a tételt és áilitsunk be egy kis tételt elvileg, mint ahogy pl. Angliában az egyik pénzügyi budgetben a singapore-i kikötő építésére 100 font volt felvéve, amivel azt akarták kifejezésre juttatni, hogy ez célul van kitűzve az angol kormány előtt, és ha majd módjában lesz, megépiti a singapore-i kikötőt, most azonban egyelőre nincs hozzá tehetsége, de elvileg azon az állásponton van. Tegyük mi is ezt meg, — mondja Hegedűs Lóránt, és helyeslem ezt én is. Mivel királyság vagyunk, elvileg vegyünk fel ilyen címen bizonyos összeget alabárdosokra, meg nem tudom, milyen diszszázadokra, de amikor az ország népének nagyrésze nyomorog és éhezik, amikor az öngyilkosok száma napról-napra szaporodik, ilyen fényűző kiadásokra nem volna szabad, hogy teljék nekünk. Megunt tekintélyre hivatkozom, mert nálunk olyan könnyen állnak elő a demagógia vádjával, amelyet nagyon sokszor hangsúlyoznak a minister urak is mindazokkal szemben, akik nekik nem tetsző dolgokat mondanak. Báró Szterónyi Józsefre hivatkozom, akire — azt hiszem — még a minister urak sem fogják rámondani, hogy demagóg. Ö is azt állapítja meg egyik cikkében, hogy micsoda rettentő pénzpocsékol ás folyik pl. az állami autózások terén. A Pesti Hirlap egyik vezércikkében azt mondja (Olvassa) : „A minap egy szép vasárnap délelőtt sétát tettem a Jánoshegyre, 24 autó jött velem szemben; a'24 közül 12 állami volt, kizárólag kirándulásra." Ennek a