Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1925/26. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Hegymegi-Kiss Pál, az összkormányhoz, a nyilvános betegápolás és az állami gyermekvédelem költségeinek a törvényhatóságokra, illetőleg a községekre történt jogtalan hárítása tárgyában. — A pénzügyminister válasza. — Baticz Gyula, a kereskedelemügyi és népjóléti ministerekhez, az épitöipari balesetek elhárítása ós az építőipar gyakorlásáról szóló törvénytervezet elkészítése tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. — Beck Lajos, az összkormányhoz, a magyar-francia kereskedelmi szerződés tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. —- Lendvai István, a népjóléti ministerhez, Petricsevich-Horvátti Emil b. államtitkár és Steinmetz Sama bolygó kefegyáros összeköttetései tárgyában. —- A népjóléti miniszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Buci János, Rakovszku Iván, Walko Lajos, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Forgács Miklós jegyző nr vezeti, a javaslatok mellett felszólalókat Héjj Imre jegyző nr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző nr jegyzi. Napirend szerint következik az 1925/26 állami költségvetés (írom. 963.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Láng János jegyző: Lendvai István! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt megjegyzéseimet az előttünk fekvő költségvetési javaslattal kapcsolatban megtenném, mindenekelőtt röviden meg kivánom okolni, miért iratkoztam én fel a költségvetési javaslat mellett felszólalók sorába. Cselekedtem ezt azért, mert nem tekintem bizalmi kérdésnek a kormány részére vagy a kormány ellen annak a kérdésnek jobbra vagy balra való eldöntését, hogy a költségvetési javaslatot a részletes vita, a részletes tárgyalás alapjául valaki elfogadja-e, vagy nem? Dokumentálni akartam egyúttal az én teljesen pártoktól független, pártokon kivül levő helyzetemet is. T. Nemzetgyűlés! Azok a gondolatok, amelyeket szives türelmükkel kifejteni óhajtok, azok a megjegyzések, amelyeket tenni akarok, eminenter gróf Széchenyi István legutóbb megünnepelt centennáriumának, gróf Széchenyi István legutóbb törvénybeiktatott emlékének jegyében állanak. Ugy látom, a magyarnemzet tragikumának lényege abban rejlik, hogy gróf Széchenyi Istvánnak — ezt többen ki is fejtették — emlékezete nemcsak mint dátum aktuális, hanem az ő egész gondolkozása, az ő egész működése és az ő egész tragikuma NAPLÓ. XXXVI. ma is komolyan, véresen aktuális. Valahogyan ugy érzem, amikor mély en járó műveit olvasom, amikor élete sorát ügyelem, hogy azóta az esztendő óta, mióta gróf Széchenyi István fellépett, tulajdonképen semmi sem történt ebben az országban, lényegében semmi különösebb közeledés nem történt az ő nagy eszméinek, az ő nagy gondolatainak, az ő nagy nemzeti ideáljának megvalósítása felé. Tragikum volt az ő élete azért, mert a meg nem értett prófétának, a meg nem értett Cassandrának élete volt az az élet, amelynek el kellett égnie egy nemzetért, amely nem tudta megérteni. Tragikum volt azért is, mert akaratlanul tragikus konfliktusba kellett kerülnie annak a Kossuth Lajosnak működésével, akinek emléke épen olyan szent és tiszta előttünk, mint gróf Széchenyi Istváné. Nem szeretném, nem kívánnám a Széchenyi—Kossuth-pört itt felvetni; ugy érzem, számunkra ilyen pör tulaj donképen nincsen már. Nekünk nem marad egyéb hátra, mint szomorúan megállapítani, hogy e nemzetnek tragikuma, hogy Széchenyi István gondolatai, eszméi nem juthattak kifejlődéshez, a Kossuth Lajosi gondolatnak pedig tragikuma az, hogy a nemzet becsülete, a nemzet függetlensége érdekében akkor, amikor a helyzet az volL hogy még Magyarországot nem lehetett eléggé erkölcsileg és gazdaságilag megerősiteni, kénytelen volt egy szabadságharcba menni, amely katasztrófával végződött. De azt hiszem, akkor vagyunk leginéltóbbak mind a két nagy lángelmének, mind a két nagy magyarnak emlékezetéhez, ha mindazt, ami'az ő földi alakjukon, az ő történelmi sorsukon túl számunkra tanulság, levonjuk és megvalósitani igyekezünk. Lehet, hogy amikor négy és fél esztendő irtózatos véráldozatai után, amikor két forradalomnak nevezett zsidó vagy T onmentő vásár után, a bolsevista rémuralom után az ellenforradalmi gondolat felülkerekedett, ha egy Kossuth Lajosi lélek akadt volna ebben az 31
