Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

204 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. tőkével. Ezt nem tartom keresztény politikának, annak ellenére, hogy keresztény emberek csinálják, legyenek azok akár katholikusok, akár a református egyház szerint hithű fiai egyházuknak. Azt tartom keresztény politikának, ha a keresztény tömegek érdekeit szolgálják politikájukkal. E tekintetben keresztény politikát csináltak olyan pártok is, amelyek nevükbe nem veszik fel a »keresztény« jelzőt. Mert verba volant, scripta manent, Ígérhetnek, beszélhetnek, szavalhatnak bármit, azért mégis csak az a lényeg, hogy valakinek a cselekedete milyen, valakinek a tette milyen. (Erdélyi Aladár : Aki pl. Ujságüzem-részvényt vett, az támogatja a keresztény sajtót !) A lényeg az, hogy a keresztény népnek, a keresztény tömegeknek érdekeit szolgálják, ellenben ha valaki a keresztény tömegek érdekeit nem szolgálja, azt, ha százszor is hivatkozik rá, ha százszor is feldíszíti magát a »keresztény« vagy »katholikus« jelzővel, ebben az esetben sem tarthatom kereszténynek. Ebből a szempontból nem tarthatom keresztény politikának azt, hogy a káptalanok és püspök urak közül többen vannak, akik birtokaikat zsidóknak adják ki bérbe, akik viszont kisbérlőknek, kisembereknek adják albérletbe és így munkáltatják azokat a földeket. Pedig egyházi és dogmatikai szempontból nem is vclna szabad kritizálni ezeketa cselekedeteket, (Krdélyi Aladár : Ki mondja azt ? —" Haller István : Miért ne !) vagy ha lehetséges is kritizálni, nem veszik nagyon jó néven, (Haller István : Ez más !), mert sajtójukban állandóan elhallgatják a kritikákat és kifogásokat. De ha százszor nem tetszik és százszor kellemetlen is ez nekik, megmondom, hogy ez nem keresztény politika, ez a keresztény tömegek érdekeinek elárulása, mert vagy maguk kötelesek gazdálkodni, vagy olyanoknak kell földjeiket bérbe kiadni, akik azokat maguk dolgozzák meg. Amennyiben kellemetlen az ezekkel az emberekkel való érintkezés, mégis tessék vállalni ezeket a kellemetlenségeket, mert az egyházak ezeket a földeket azért kapták meg, hogy azokat egy magasabb eszme szolgálatába állítsák és nem azért kapták meg, hogy minél kényelmesebben, minél nagyobb jövedelmeket biztosithassanak maguknak. Például nem vettem jónéven és megdöbbenéssel olvastam a Makói Újságban, hogy a püspöki uradalomban az egyik kocsist, aki arra való hivatkozással, hogy misére akar menni, megtagadta a répa fuvarozását, az uradalmi intéző csendőrökkel elzáratta és csak két nap után bocsátotta szabadon. (Huszár Károly: Melyik püspöki uradalom! Ne tessék általánosítani!) A püspöklellei uradalomról van szó. Most a múlt héten történt levél jött hozzám, ámenben megírták ezt. (Gr. Hoyos Miksa: Egész bizonyosan nem így történt!) A főszolgabíró megbüntette az illető kocsist, az megfellebbezte az alispánhoz és majd az alispán döntése után fogjuk csak meglátni, hogy tulajdonképen az a dolog miként történt. (Pintér László: Kinek az uradalma volt!) A csanádi püspök uradalma A^olt. A tiszttartó nem. engedte meg... (Huszár Károly: Csak értelmesen emelni a vádat! — Haller István: A tiszttartót el kell csapni, ha ezt csinálta!) Nem tartom keresztény politikának azt, ha valaki szolgálja a Károlyi-forradalmat, az összeomlás idején a kormányt és azután később a különböző tanácsokban helyet foglal s a végén most a keresztény törekvésekkel szemben vagy a néptörekvésekkel szemben állást foglal, a tekintély elvére hivatkozik és azt mondja, hogy: amit én mondok, az szent és évi november hó 17-én, kedden. sérthetetlen és az én miniszteri tekintélyemet nem engedem bántani. Én a keresztény politika hangoztatását tiszteletben tudom tartani, ha az olyan politikusok " részéről történik, akik pályafutásukban minden körülmények között az elvhtíség, a következetesség, az igazság, az emberszeretet és a humanizmus kifejezői voltak és ezeket az elveket érvényesitették; akik nemcsak a maguk előhaladását egyéni felemelkedését és ministeri székbe való jutását tartották szem előtt, mert ezt nem tartom az országra nézve fontosnak, hanem ellenkezőleg, elveiket kívánták diadalra^ juttatni s azoknak az elveknek diadalra jutásában a keresztény tömegek valami hasznot remélhettek maguknak. Nem tartom például helyesnek azt, hogy keresztény pártok állanak szemben egymással, mint ahogy keresztény pártok állottak szemben a letenyei választás alkalmával egymással — a Keresztény Gazdasági Párt a Fajvédő Párttal, Amint tudjuk mindnyájan, Erdélyi Aladár képviselő úrral egyetemben, itt van egy kormányt támogató Keresztény Gazdasági Párt, ez a neve, így van hivatalosan felvéve az Almanachba. Ennek a pártnak a képviselőjelöltje a párt helyes nevével szerepelt a budapesti sajtóban, de odalenn a különböző plakátokon ugy szerepelt, mint a Keresztény Gazdasági Néppárt jelöltje. Nincs semmi oka a Keresztény Gazdasági Pártnak, hogy azt mondja lent a letenyei kerületben, hogy ő néppárt, hiszen ha ugy akarja neveztetni magát, hogy néppárt, akkor itt bejelenti gróf Zichy Jánossal az élén és Wolff Károly képviselőtársam vezetésével, hogy mától kezdve felvettük a Keresztény Gazdasági Néppárt nevet. Azt azonban, hogy bent megtartsák a régi címet lent pedig a széles néprétegek körében azt a nevet írják, hogy Keresztény Gazdasági Néppárt, nem tartom helyesnek. ÍGr. Hovos Miksa: Ezért is a kormány felelős!) Ezért nem a kormány a felelős ezért a Keresztény Gazdasági Párt a felelős. Azt sem tartom helyesnek, hogy a választások alkalmával például azon a gyűlésen, — az úgynevezett rigyáci gyűlésen, amelyen találkoztunk a Keresztény Gazdasági Párttal, — Huszár Károly az én kritizáló beszédem elhangzása után azt mondotta, hogy amiket elmondtam, azokat ő is vallja ^s teljesen magáévá

1 teszi. (Huszár Károlv: Ugy- van! — "R. Próiiav Grvörgy: Ezt nem hisszük! — Derüllséq jobbfelöl. Elnök csenget.) Többszáz ember jelenlétében történt ez; Eckhardt Tibor és Ulain Ferenc képviselőtársaim is jelen voltak ott. (Huszár Károly: Erre válaszolok 3) Igenis, azt mondotta, hogy azok a megjegyzések, amelyeket én elmondottam, mind helytállók, mind ugy vannak. De azok mind a Bethlen István pártjára vonatkoznak, mert az ő pártja más párt: a Keresztény Gazdasági Párt az ő pártját tehát nem érintik. Én ugy tudom, hogy ennek a második nemzetgyűlésnek megalakulásától kezdve ez a két párt állandóan együttműködött és a Keresztény Gazdasági Párt szinte versengett atekintetben, hogy minél hűségesebben és kitartóbban szolgálja és támogassa a korniáiryt, a hűségben és a támogatás tekm'etében ami iciót fejtett ki és nem volt nézeteltérés közöttük. Csak egyet tudtam, azt. hogy Huszár Károly képviselőtársam egy alkalommal egy be-