Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-467
A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november hó 17-én, kedden. 197 és bizonyítani is tud oá, hogy előmenetelében, előhaiadásában akadályul szolgált az, hogy ő német szülők gyermeke. (Eőry-Szabó Dezső : A legtöbbször előny.) Sőt ellenkezőleg, ha a vezető intelli gencia származását nézzük, azt látjuk, hogy a németajkú lakosság számarányánál jóval nagyobb számban vannak vezető pozicióban német szülőktől származott gyermekek. (Peidi Gyula : Gyorsan numerus clausust nekik !) Soha senki sem gördített akadályt az ő előhaladásuk elé, soha senki sem vetette fel velük szemben a kérdést, hogy kiknek a gyermekei, hanem tehetségüknek megfelelően érvényesülhettek az egész vonalon. (EőriSzabó Dezső : ügy van !) Az ilyen beállítás, mint már emiitettem, csak árt az országnak, annyival is inkább, mert mondhatom, hogy különösen a mostani kormány a lehető legkulánsabban kezelte ezt a kérdést. A kulturegyletek megszervezése és fejlesztése teljesen akadálytalanul folyik a vidéken és ezzel is elő akarják segíteni a német kultúra megmaradását és fejlődését. A német ajkú lakosság határozottan tiltakozik az ellen, hogy ő a trianoni szerződést mint jogforrást vehesse és a trianoni szerződésre hivatkozva követelhesse vagy kívánhassa az ő jogainak érvényesítését, mert az ő jogait azelőtt is respektálták és respektálnák a trianoni szerződés nélkül is. A német ajkú lakosság mindig magyarosan viselkedett, mindig magyar volt érzésében és az is akar maradni továbbra is. Azt hiszem, leszögezhetem azt a tényt, hogy amit mondtak, hangulatkeltésből mondották, hangulatot akartak kelteni a német vidékeken, hogy ott azután politikailag is érvényesülhessenek. (Malasits Géza : Neesak -Bleyer Jakab menjen oda, másnak is szabad!) Azért, mert Bleyer Jakab csinálja ezt a helytelen politikát, egy nagy pártnak nem kell őt követni és neki is Bleyer után menni! Bleyer Jakab politikájával a szociáldemokrata párt nem azonosíthatja magát csak azért, mert Bleyer Jakabról van szó. (Peidi Gyula : Szó sincs róla !) ügy látom, a szociáldemokrata párt nagyon erősen megszívlelte Bauer Ottó osztrák szociáldemokrata vezetőnek azt a tanácsát, amelyet ő abban a memorandumában adott, amelyben az agrár-szociálizmussal foglalkozik. Ennek t. i. az a lényege, hogy főleg hangulattal és hangulatkeltéssel kell a tömegek között dolgozni és a tömegek szimpátiáját megnyerni. Csak igy tudom megérteni azt, hogy Peyer Károly t. képviselőtársam legutóbbi beszédében a nyugdijasok kérdését és általában véve a tisztviselőkérdést összekapcsolta a földreform kérdésével és a földreformmal akarta a tisztviselőkérdést és a nyugdijasok kérdését megoldani. Efölött azért is csodálkozom, mert tudomásom szerint az agrárszocialista programm a földreform ellen van. Azt bizonyítja a JSíépszava több cikke, bizonyítja Bauer Ottó az ő agrárprcgrammjávaí is, amelyet a szociáldemokrata párt ugy látszik átvett, hiszen a Népszava egyik cikkében nagyon feldicséri ezt a programmot, sőt azt mondja róla, hogy kötelessége minden egyes munkásnak ezt a programmot megszerezni, azt alaposan áttanulmányozni... (Peidi Gyula: Csak nem feltételezi, hogy Bauer Ottó helyesli a magyar latifundiális földbirtokokat?) Majd rámutatok erre is, mit mond Bauer. . . tehát a Népszava helyesli az agrárszocializmust és kötelességévé teszi minden munkásnak, hogy ezt a programmot megszerezze, hogy tisztáoan legyen az agrárszocialista eszmékkel. Bauer Ottó programmjáuak egyik részében ezt mondja, hogy nemzetgazdasági szempontból szerencsétlennek tartja a földbirtok fölaprózását. Ezt határozottan állit ja programm jában, s azt hiszem, t. képviselőtársam sem fogja ezt tagadni. Azt mondja továbbá, hogy abban az esetben, ha a külföldi hangulat ugy hozza magával, egyelőre helyezkedjünk erre az álláspontra átmenetileg és mint átmeneti progranimpontot akceptáljuk. Az egész munka tendenciája tulajdonképen a kisbirtok ellen irányul és hosszasan fejtegeti, hogy a kisbirtok nem fizeti ki magát (Szeder Ferenc : Megközelítőleg sem annyira, mint amennyi uz ő munkájuk !) és hogy a kisgazda, a kisbirtokos ragaszkodik az ő birtokához . . . (Szeder Ferenc közbeszól. — GraefJ'i Jenő : Mi hallgattunk nyugodtan öt óra hosszat !) Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! A képviselő urnák most nincs módjában beszélni ! Perlaki György : Azért ragaszkodik a birtokához, mert az önállóságot és állandó munkaalkalmat biztosit neki. (olvassa): »Nem törődik a kisbirtokos azzal, hogy ezt az önállóságot drágán fizeti meg az úgynevezett Selbständigkeits Premie-vel vagyis az önállósági jutalékkal, nem törődik jelenleg azzal, azonban — írja a Népszava — ha mi, szociáldemokraták felvilágosítjuk a kisbirtokosokat arról, hogy ők milyen drágán fizetik meg önállóságukat és ha felvilágosítjuk őket arról, hogy szociális berendezkedéssel jobb életet tudnak maguknak biztosítani, ha állandó munkahelyüket a szociális berendezkedéssel biztosítani tudjuk, akkor el fognak állani az önállóság követelésétől és önönmaguktói a szocialista eszmék követői lesznek.« Ezt csak azért emiitettem, hogy ha annyira magasztalják Bauer Ottónak ezt a munkáját, hogy minden munkásnak figyelmébe ajánlják mint kátét, amelyet minden egyes munkásnak, minden egyes szociáldemokratának ismernie kell, akkor itt a nemzetgyűlésen miért beszélnek földreformról és miért sürgetik folytonosan ezt a kérdést. Az én nézetem szerint a tisztviselőkérdést és a nyugdíjasok kérdését a földbirtokreformmal kapcsolatosan megoldani nem lehet, mert én a gyakorlatból tudom, hogy nem elegendő a nincstelennek földet adni, mert ha csak földet adunk neki, kenyerét, megélhetését még nem biztosítjuk, A legtöbb tisztviselőnél és nyugdíjasnál pedig épen csak a földet adnók meg, tehát kenyere semmi körülmények között nem volna biztosítva. A nincsteleneket felszereléssel is el kell látni, azoknak más gazdasági eszközökkel való megsegítéssel is a hónuk alá kell nyúlni, ehhez pedig, azt hiszem, mindenki tudja, jelenleg megfelelő anyagi erő rendelkezésünkre nem áll. Azonkívül, sajnos, a tisztviselői karnak még másik, szükséges feltételt sem tudnánk rendelkezésre adni, ez pedig nem más, mint a fizikai erő, amely a föld megmunkálásához feltétlenül szükséges. Akkora terület nem áll rendelkezésünkre, hogy a létszámapasztás utján kenyerét vesztett minden egyes tisztviselőnek akkora területet adjunk rendelkezésére, hogy cselédséggel és napszámosokkal bonyolíthassa le gazdaságában a munkát, ha pedig kisebb területet adunk, akkor a földet saját maga nem birja megművelni, mert fizikai ereje ehhez hozzászoktatva nincs ; ezzel tehát tulaj donképen nem tettünk mást, mint egy ujabb osztályt, mondjuk az uri parasztosztályt neveltük ki, ami nemzetgazdasági szempontból semmi körülmények között sem kívánatos. A gyakorlatból tudom, hogy azok az emberek, akik kisebb középbirtokot kaptak és akiknek nem voltak anyagi eszközeik, hogy ezeket a kisebb középbirtokokat beinstruálhassák, ma már sorban otthagyják a földet és visszaadják azoknak, akiktől azt tulajdonképen kapták. Ők maguk belátják ugyanis, hogy képtelenek azt ugy megmunkálni, hogy az megélhetésüket biztosítsa, Szerény nézetem szerint a tisztviselőkérdést