Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

192 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925 defc kérek, különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. Peidl Gyula : Egyrészt abból a szempontból, hogy a kormány kivetése törvénybe ütköző, másrészt abból a szempontból is, hogy kivetése igazságtalan, méltánytalan, mert ujabb megterhelését jelenti a városi lakosságnak, ez ellen egyenesen tiltakozom. Egy másik témára kivánok most áttérni. A pénzügyminister ur a beszédem elején^ érintett kaposvári felszólalásában nemcsak azt jelentette ki, hogy ellensége és elitélője az egyoldalú pénzügyi politikának, hanem azt is kijelentette, hogy az állami adminisztrációban pedig kevés vezető és sok dolgozó tisztviselőre van szükség. Én természetesen helyeslem, amit a pénzügyminister ur ott kifejezésre juttatott, de annyira felforgató természetű mégis vagyok, hogy az elhangzott szavakra nem sokat adok, hanem keresem a mögöttük rejlő tényeket és cselekedeteket. így azután kezembe vettem a költségvetéshez csatolt »Kimutatás az állami alkalmazottak és az állami nyugellátásban részesülők létszámáról az 1924/25. és 1925/26. évi állami költségvetések alapján« eímü füzetet, és megnéztem ott, vájjon a pénzügyminister ur eme kaposvári szózata mennyire válik valósággá az úgynevezett leépítés terén. Kitűnő, helyes, jó megállapítás ; kevés vezető, de sok dolgozó tisztviselőre van szükség. Ha most megnézem ennek a kimutatásnak első oldalát, akkor megállapíthatom, hogy az állami közigazgatásban az I., II., III. és IV. fizetési osztályokben — nem akarom ezeket az urakat megsérteni, de nem hinném, hogy ezek a sok dolgozók közé tartoznak, pozíciójuk inkább az irányítás — (Erdélyi Aladár : A minisztereknek nincs elég dotguk I) Ügy látszik, nagyon el vannak foglalva, mert a nemzetgyűlésen sohasem lehet őket látni ! (Erdélyi Aladár : Csak igazságosnak kell lenni, akkor el kell ismerni !) Mondom, az I., IL, III. és IV. fizetési osztályokban az állások száma 122-ből 4-gyel csökkent, ami megfelel 3"3%-nak. A következő négy fizetési osztályban, az V., VI., VII. és VIII. fizetési osztályokban 9899-ből 654 a csökkenés, ami 6'6% -nak felel meg ; a többi három fizetési osztályban 15.343-ról a csökkenés 1437, ami 9'4%. Mint méltóztatnak látni, Magyarországon az a helyzet, hogy kevés főtisztviselőt bocsátanak el és sok dolgozót. Tovább is mehetek, mert pl. a negyedik oldalon a kezelők és napidíjasok rovata alatt látjuk, hogy 5028 ból elbocsátanak 665-öt, vagyis 13*3°/o-ot, egyéb alkalmazottaknál 14"5%-ot, az állandó munkásoknál 13'6%-ot, az üzemeknél pedig az elbocsátandó munkások arányszáma 12%. Az igazságnak megfelelően meg kell állapitanom, hogy amit a pénzügyminister ur Kaposvárott mint bölcs igazságot kifejezésre juttatott, annak következetesen homlokegyenest az ellenkezőjét mutatja a költségvetés, mert igenis, a nagyobbrangu tisztviselői állásokat tartják meg viszonylag és a kisebb állásokat épitik úgyszólván le, ami két okból hátrányos az ország szempontjából : egyrészt a munkateljesítmény csökkenése szempontjából, másrészt pénzügyi szempontból, mert nyilvánvaló, hogy a magasabbrangu tisztviselők egyenként is lényegesen többe kerülnek, mint a kisebbranguak. Ennek kapcsán csak azt kívánnám még egyszer leszögezni, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy mi demagógiát űzünk, a kormányzat részéről olyan hihetetlenül erős versenyben van részünk ezen a téren, hogy mi szóba sem jöhetünk, mert a demagógia, legmagasabb foka az, ha az ember pontosan ellenkezőjét cselekszi annak, amit hirdet. (Ugy van ! a baloldalon. —- Kabók Lajos : Ezt pedig a kormány igy csinálja ! — Kiss Menyhért : évi november hó 17-én, kedden. Kezdettől kezdve ! Az államtitkár urak mind megmaradtak, sőt szaporodtak ! Ministériumokat sem foglaltak össze, mint Ausztriában !) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A népjóléti és munkaügyiministerium hatásköre alatt működnek a munkásbiztositó pénztárak. Ezek a munkásbiztositó pénztárak az 1907 : XIX. te. alapján alakultak. Ez a törvény, ha nem is volt teljesnek és tökéletesnek mondható, mert kifogások merültek fel vele szemben, mégis el kell ismerni, hogy tekintélyes szociálpolitikái alkotás volt, amellyel a legelsősorban érdekelt munkások és munkaadók meg voltak elégedve, ki voltak elégítve, mert ők maguk gazdálkodtak, maguk irányították a pénztárakat autonóm hatáskörben és miután ők fizettek is, tehát az irányitás. a gazdálkodás is az érdekeltek részéről a kívánalmaknak a legmegfelelőbben történt. Azután jött a kurzus és miután a kurzus főként azért jött, hogy állás nélkül levőknek állásokat biztosítson . . . (Haller István: Előzőleg is csinálták!)^ Én mindig igyekszem a jót megtanulni másoktól, nem a rosszat. (Haller István: Nem kell kifogásolnia annak, aki szintén nézte, hogy mit csinálnak, aki szintén csinálta! — Szabó Imre: Akkor munkásokat tettek oda, most pedig csirkefogókat, tessék tudomásul venni ! — Haller István: Nem veszem tudomásul!) Elnök: Szabó Imre képviselő urat rendreutasítom. (Erdélyi Aladár: Ez az a bizonyos alaphang.) Peidl Gyula : Az alaphangot önök adják. (Haller István közbeszól.) Tisztelt közbeszóló képviselő ur, morális szempontból semmi esetre sem fogok önhöz fordulni. (Haller István : Ezt még majd meglátjuk ! Tessék megvárni a végét — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Peidl Gyula : Denikve, ismételni vagyok kénytelen, jött a kurzus, amely legfőbb célját és tevékenységét abban látta, hogy a pénztárakban éveken, évtizedeken keresztül működött és jól bevált tisztviselőket kiszórja és a maga híveit ott elhelyezze. Ezzel szemben még csak arra sem lehet hivatkozni, hogy politikai ténykedésekért megtorlásképen történt, mert számtalan eset van egyrészt olyan, amikor kiszórtak embereket, akik soha életükben egyáltalában semmi néven nevezendő politikával nem foglalkoztak, másrészt vannak esetek, amikor az igazolási eljárás során a már kidobott tisztviselőket teljesen igazolták, de amikor az illetők jelentkeztek az állásukért, azt válaszolták nekik, hogy az igazolás nem jelenti egyúttal azt, hogy húsz éven át betöltött állásukat is visszakapják és állásukat elveszitették. (Szabó Imre : Fognak még azok az urak onnan kalap nélkül kiszaladni. — Zaj.) Egyebekben uem tudom szószerint ismételni, de talán elfogulatlanabb, illetékesebb a népjóléti minister urnák ezekre az igazolási eljárásokra év vekkel ezelőtt tett, végtelenül lesújtó nyilatkozata. Én tehát jogosultan mondhatom, hogy politikai szempont sem igazolja a kormánynak azt az eljárását, hogy jól bevált tisztviselőket kiszórt onnan, hanem egyszerűen szükség volt hívekre, akiket csak ugy lehetett szerezni, ha állásokkal látja el őket, állásokat pedig csak ugy tudott adni, ha vagy igazságosan, vagy igazságtalanul — leginkább az utóbbi állott fenn — embereket kiszórt az állásukból. (Esztergályos János: Láttuk a villamosnál.) A faktum az, hogy ezeket a pénztárakat, amelyek, ismétlem, munkások és munkaadók megelégedésére fejtették ki működésüket , .. (Haller István, közbeszól. — Esztergályos